Almád
1117 - 1538 körül
Névalakjai: 1117 in honore Beate semperque Virginis
Marie... monasterium ... in loco, qui vocatur Almad,
1221, 1249 abbas ecclesie Sancte Marie de Almad,
1366 monasterium Beate Virginis de Almad ,
1424 abbatia monasterii Sancte Marie de Almad,
ordnis Sancti Benedicti, [1]
1442 monasterium Beate Marie Virginis de Almad
ordinis Sancti Benedicti, [2] 1508 monasterium Annunciationis
Beate Marie Virginis de Almad.
A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében (ma Veszprém
megyében), Monostorapáti határában az Eger-patak völgye
felett, a Boncos-tető északi lejtőjén ma is látható a Szűz
Mária tiszteletére alapított monostor néhány falmaradványa.
1117-ben Atyusz ( Ogiuz) főúr alapította, 1121-re felépült
és a veszprémi püspök felszentelte. Az Atyusz nemzetség
monostora. Az alapítólevél nem szól szerzetesekről, de több
oklevél igazolja, hogy a bencéseké volt. Apátja 1342-ben
részt vett a visegrádi (1. kép), 1366-ban a mogyoródi káptalanon.
1508-ban a rendi vizitátorok ellenőrizték. A monostor alapítólevele
Zsigmond király 1420-i átiratában teljes szövegével fennmaradt
(ld. Szovák K.: A bencés szerzetesség korai századai).
A monostort 1121-ben Nána veszprémi püspök szentelte fel,
aki II. István király parancsára írásba foglalta Atyusznak,
az alapítónak rendelkezését és királyi pecséttel erősítette
meg az alapítólevelet. Ebben Atyusz elbeszéli, hogy 1117-ben
II. István király és Máté veszprémi püspök idejében, a király
tekintélyével és az összes országos főúr beleegyezésével,
ő és testvére Miske atyjuknak, Bándnak, az igen szerény
férfinak ( viri magne modestie) kívánságára
és sürgetésére alapítottak Szűz Mária tiszteletére monostort.
Atyjuk egész hagyatékát a monostornak szánta. Halála után
Atyusz az örökség reá eső felét (Almád, Verestó, Zakabér,
Süly, Balatonkövesd stb.) valóban a monostornak adta. Ezenfelül
saját birtokaiból is adományozott (többek között Pacsát,
amely Kapornaktól délre fekszik, Fonyódot, Szőlősgyörököt),
Válust pedig mostohaanyja Gyönyörű hagyta a monostorra,
amikor Jeruzsálembe indult. A felsorolt helyek közül kettőnek
a templomát is a monostor kapta: Verestón Szent Kozma és
Damján egyházát, Pacsán Szent György templomát. Mindkét
hely máig megőrizte védőszentjét. A birtokokon bőven volt
szántóföld, rét, legelő, erdő, malmok, halastavak, nagyszámú
szántó-vető és szőlőművelő szolganép és ipart űzők. Jelentős
állatállományt is kapott a monostor: több száz ökröt, lovat,
sertést, birkát. Templomi felszereléssel is bőven ellátta
a monostort az alapító. Többek között adott 10 kazulát,
5 dalmatikát, 11 stólát, 15 palástot (cappát), 20
oltárterítőt, 7 zászlót, 6 kelyhet, köztük egyet aranyból,
1 ezüst tömjénezőt. A monostorok fennmaradt alapítólevelei
között ez az egyik legrégibb, legérdekesebb, legtöbbet mondó
okmány. [3]
Sajátos, hogy apátról, szerzetesekről nem tesz semmi említést,
csupán a templomi felszerelés utal több pap jelenlétére.
Atyusz öccse, Miske nem követte bátyja példáját, és nem
teljesítette atyja akaratát. Csak fia István tett kevés
adományt a monostornak 1170 táján, míg javainak legnagyobb
részét feleségére és unokaöccsére hagyta. [4]
1221-ben, tehát pontosan a monostor felszentelésének századik
évfordulóján az ( Atyusz-nembeli) Sol ispán Verestón gyarapította
az alapítvány birtokait és 1227-ben halálos ágyán Benedek
apát jelenlétében rendelkezett. Almád ( Atyusz) nembeli
Bánd, a monostor kegyura, mielőtt 1274-ben Herman apáttal
együtt szentföldi zarándoklatra indult, bevallotta, hogy
az apátság alapításkori birtokainak jövedelmét évek óta
tetszése szerint élvezi, s most, a nagy út előtt, hogy lelkiismeretén
könnyítsen, a birtokokat jövedelmükkel együtt visszaadja
a szerzeteseknek. [5]
Balázs apát 1282-ben arról panaszkodott a veszprémi káptalan
előtt, hogy az elmúlt idők háborúskodásai miatt monostora
végső szegénységre jutott. Se a szegényeket, s a szerzeteseket
nem tudja eltartani, a zsoltározás hangja elnémult. A helyreállítás
érdekében Pezey ( Peszej) birtokát, amit adományként kaptak,
de alig jövedelmezett, a konvent és a kegyurak: Bánd fiai
Csaba és Bánd, továbbá Péter fia László valamint a jobbágyok
beleegyezésével 6 ezüst márkáért eladta. 1296-ban a kegyurak
adták el az apátság egyik birtokát Konrád apát beleegyezésével.
A pápai tizedszedés alapján 1333-ban az apátság évi jövedelme
mindössze már csak 7 márka körül lehetett. Az alapító utódai
továbbra is megtartották a kegyuraságot. 1340-ben ismét
van köztük egy Bánd mester. Pál apátot 1344-ben a garamszentbenedeki
rendi káptalan a földvári apáttal együtt vizitátornak jelölte
ki, és a következő káptalanon, 1366-ban Mogyoródon panaszt
emeltek Konrád garábi apát ellen. Valamikor 1441-ben Berky
Flóris szigligeti várnagy egyházi és világi társaival együtt
rátámadt az apátságra, feltörte kapuit, Pál apátot elfogta
és erőszakkal Berky Jób esztergomi egyházmegyei papot tette
helyébe. Pál apátot arra kényszerítették, hogy adja át az
apátság iratait, élelmiszereit, köztük élő és sózott halakat.
Elrabolták az apátság könyveit, aranyát, ezüstjét és gazdaságát
kifosztva tönkretették. Pál apát a pápához fordult, aki
1442. január 30-án megparancsolta az esztergomi érseknek
az ügy kivizsgálását és a bűnösök megbüntetését. [6] A rendi vizitátorok 1508. április
7-én keresték fel az almádi apátságot. Az apát csak két
szerzetest tartott. A monostor ugyanolyan elhanyagolt állapotban
volt, mint amilyenben az előző vizitátorok találták. A falu
felét Horváth Márton tartotta kezében, és az apátságban
is minden az ő akarata szerint történt. A jelenlegi apáttól
semmiféle reformot sem lehet várni. Horvátországból hozott
rokonai felélik a monostor javait. Az apátsághoz tartozó
telepesek (coloni) többet szolgálnak a vázsonyi várnak,
mint a monostornak. Szent Domonkos kápolnáját az apát nem
fedte be, pedig Máté pannonhalmi apát ezt elrendelte. Már
repedeznek a falak. Az apátúr viszont szereti a bort. Elég
gazdag templomi felszerelést találtak: többek között 5 aranyozott
ezüst kelyhet, számos ezüst tárgyat, 6 értékesebb és 6 egyszerűbb
kazulát. I. Ferdinánd király, mivel a monostor több év óta
üresen állt, 1548-ban javait eladományozta. Az apát és a
konvent oklevéladó tevékenysége 1249 és 1352 között igazolható.
Garai Miklós nádor 1415. június 29-i oklevele az almádi
apátok és a konvent 1273 és 1352 között kiállított 22 oklevelének
bemutatásáról tanúskodik a Zala megyei Felkeszi és Alkeszi
birtoklása ügyében.
[7]
Apátok: Benedek 1227, Miklós 1249, Dama 1273, Herman 1274,
Balázs 1282, Henrik 1288-1289, Konrád 1291-1299, Henrik
1301-1304, Miklós 1310-1313, Szigfrid 1317-1325, Pál 1333-1334, [8] Henrik 1334, János 1340, Mihály
1342 (1. kép), Tamás, Pál 1364-1366, János 1370-1373,
László 1412-1415, [9] Miklós fia Sebestyén 1415-től, István 1420,
Ferenc veszprémi segédpüspök, kommendátor 1427, Pál 1441-1442,
András 1449, Lukács 1528.
Az 1121-i alapítólevél szerint Szigligeten négy házanépet
kapott az apátság, amelyeknek emberei kötelesek az apátság
építéséhez követ fejteni és habarcsot készíteni (debent
effodere lapides et parare cementa ad qualibet opera monasterii).
A monostor épületének maradványait 1-2 méteres törmelék
borítja. E felett csak egy 4-5 m-es falcsonk emelkedik ki.
Mivel az alaprajz nem ismert, a falcsonkról sem állapítható
meg, hogy a monostor melyik részéhez tartozott. A fal anyaga
bazaltkő kevés téglával.
Szopori Nagy 1865, 54-45; Czinár
I. 253-4; Rupp I/1 269-270; Csánki
III. 18, 126, 262; Békefi 1907, 209-211,
képpel; PRT XII/B 314-320; Jakubovich 1924,
155-162; Szentpétery 1927, 360-370; Holub
1937, 57-67; Zsiray 1963, 75-77, 3 képpel;
MRT 1. Veszprém megye, 118-119; Kovacsics
- Ila 1988, II. 93; Bilkei 1989, 344;
KMTL 39; Mons Sacer I. 486-487.
[1] Lukcsics I. n. 719.
[2] Lukcsics II. n. 744.
[3] Magyar Nyelv 23-1927, 361-365; DHA 403,
411-414.
[4] Fejér VI/2 412; RegArp n.
105; LK 2-1924, 156-157.
[5] Turul 51-1937, 62; RegArp n. 2519.
[6] MREV III. 118-119.
[7] Zs V. n. 793; Takács 1992,
45.
[8] 1273 és 1344 között az apátok sorát Zs
V. n. 793 alatt közölt oklevél adataival lehet kiegészíteni.
[9] Zs III. n. 2957, V. n. 205.
Kapcsolódó objektumok:
