Bakonybél
1030 körül - 1543 körül
Névalakjai: 1181 ecclesia Sancti Mauricii de
Bel, 1230 monasterium Sancti Mauricii in Bocon
silva Pannoniorum, 1232-1525 monasterium Sancti
Mauricii de Bely, de Bel, de Beel, 1429,
1450 monasterium Sancti Mauricii de Beel ordinis
Sancti Benedicti, 1528 monasterium Beati Mauricii
de Bakon Beel.
A veszprémi egyházmegyében, Veszprém vármegyében, a Bakonyban
a Gerence patak partján állott a Szent Móric vértanúról
nevezett monostor.
Alapítása Szent István király uralkodásához fűződik, 1030
és 1038 között kezdődhetett. Szent Benedek rendjéhez tartozása
közismert. Szent István király nagyobb legendája, amit a
11. század végén írtak, így emlékezik meg az alapításról:
" Günter ... szerzetes és remete ... a csehek földjéről
többször eljött ... Isten szolgájának intésére alapította
meg az istenfélő király a Bélnek (Beli) nevezett monostort,
s minden jóval gazdagította. Itt kezdte elmélkedő életét
a Velencéből jött Gellért szerzetes ..." [1] Günter remete hozhatta magával
Szent Móric tiszteletét a bajorországi Niederaltaichból,
ahol bencés szerzeteséletét kezdte. A niederaltaichi apátság
ugyanis Szent Móric vértanú tiszteletére volt szentelve.
Szent Móric a rómaiak thébai légiójának tisztje volt. Két
társával és katonáival együtt 280 és 300 között szenvedett
vértanú halált Agaunum, a mai svájci St. Moritz mellett.
Szent Gellért kisebb legendája a következőket írja: "...
az Úr szolgája ... magányos helyre vonult vissza, melyet
a nép nyelvén Bélnek ( Bel) hívnak. Itt hét évig
élt - Mór szerzetest leszámítva - teljesen egyedül, böjtölve
és imádkozva". [2] Ha Gellért valóban 1030-ban távozott
Marosvárra, a későbbi Csanádra, püspöknek, akkor bakonybéli
remeteségét 1023-ban kezdhette.
Az 1037-re keltezett, István királynak tulajdonított oklevél
teljes egészében hamis. Nincs olyan részlete, amelyet hiteles
alapítólevélből vehettek volna. Az oklevél hamisításához
a következő oklevelek szövegeit használták fel: 1.) A 12.
században írt és interpolált pannonhalmi alapítólevelet;
2.) az 1086-i bakonybéli összeírás első és második toldalékát;
3.) IX. Gergely pápa 1230-i Bakonybélnek kiállított bulláját;
4.) Szent Zoerard és Benedek 11. századi legendáját; 5.)
Szent István király nagyobb legendáját. Szóhasználata és
kifejezései egyébként a 13. század első felére vallanak.
1239/40-ben már felhasználták ezt a hamis oklevelet. [3]
1230-ban IX. Gergely pápa a monostort királyoktól és hercegektől,
különösen pedig István királytól kapott kiváltságokban megerősítette.
Ennek és a következőkben ismertetendő összeírásnak alapján
valószínű, hogy az apátság kapott valamilyen alapítólevelet
a szent királytól. A monostor javainak 1086-ra datált összeírása
több részletben készült. Az első és legterjedelmesebb része
tartalmilag hiteles, és eredhet 1086-ból. Az ezt követő
első hozzáadás Kálmán király (1095-1116) idejéből való.
A második toldalék két magánadományról szól, a 12. század
elejéről eredhet. A harmadik toldalék tartalmilag is hamis,
a 12. század végére vagy a 13. elejére tehető. Az utolsó
részt 13. századi kéz írta, és az utóbb szerzett birtokokat
sorolja el. A bevezetés szerint az összeírást József apát
rendelte el a királyi udvar főembereinek tanácsára, László
király uralkodása alatt 1086-ban, és a király pecsétjével
hitelesítette. [4] A jegyzék törzsrésze 7 falut és további 5 birtokot
sorol fel és határol körül. Első helyen áll Koppány, a második
helyen Kajár (ma Balatonfőkajár). A középkor végén is ez
a két falu volt az apátság legfontosabb birtoka. A törzsrész
második fele név szerint elsorolja az apátság népeit. Ezek
a következők: 20 szabad ember, akik az apát és a szerzetesek
lovas kíséretét adják, beosztva szántanak és aratnak, bort
szállítanak a monostornak, szénát kaszálnak. 50 lovas szolga
Koppányban, Kajáron és a többi birtokon. Ők is szántanak,
aratnak, begyűjtenek, csépelnek, a malomhoz és a monostorhoz
szállítanak, legeltetnek, szobákat és kemencéket fűtenek.
27 szántó szolga Koppányban, Kajáron és Árpáson. 10 szőlőműves.
A kézművesek között van 5 szűcs, 4 kovács, 4 kádár, 5 esztergályos,
4 szakács, 4 pék. Ők, továbbá 2 pásztor és 1 kondás nyilván
közvetlenül az apátságnál szolgáltak. [5]
Ez az összeírás kiépített és sokoldalú gazdálkodásra vall.
Ennek alapján feltételezhető, hogy a monostort már fennálló
és működő királyi vagy királynéi udvarhelyen alapította
István király. A 15. század közepéről, László apát idejéből
fennmaradt egy jegyzék, amelyben az apátság elveszett birtokait
és jövedelmeit írták össze. Ennek végén Gizella királyné
( Kesle regina) egyes számban elmondja, mit
adott István király helyeslése mellett Szent Móric monostorának:
Erdélyben Lapath ( Magyarlapád Alsó-Fehérben) és Obon falut,
az Arad megyei Macra hegyen nyolc szőlőt ugyanannyi szőlőművessel,
Balmadot halastavakkal, földdel, réttel. Egy malmot is adott
a veszprémi szikla alatt. [6]
II. Béla pecsételte le az apátság 1132 körül írt oklevelét,
amely megerősíti a Szent László király által adományozott,
de II. István alatt vitássá tett és II. Béla által visszaítélt
24 sószállító családot, amelyek évente négyszer sót szállítanak
a monostornak. IX. Gergely pápa 1230-ban Religiosam
vitam kezdetű bullájával oltalmába vette Szent Móricnak
a Bakony-erdőben fekvő monostorát felsorolva az apátsághoz
tartozó kápolnákat, így Bélben Szűz Mária kápolnáját Szent
Gellért sziklája felett és Mária Magdolna kápolnáját Sorvul
kert felett. IV. László uralkodása alatt, György apát (1276-1292)
idejében a monostor leégett. Ennek nyoma még 1348-ban látszott
a falakon. A tűz nagy kárt okozott, a kiváltságlevelek és
egyéb értékek részben megsemmisültek. Mint királyi alapítás
közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott.
Az apátot, ha más hatalom közbe nem szólt, a konvent választotta.
György apátról (1351-1352) tudjuk, hogy Vásári Miklós esztergomi
érsek erősítette meg, és levelet állított ki részére, amely
szerint bármelyik püspök által felszenteltetheti ( consecrari)
magát. A veszprémi segédpüspök a székesegyházban avatta
fel a papság jelenlétében, miután esküt tett az engedelmességre
(az esztergomi érsek és utódai iránt). Az exemptio
jeléül infulát, pásztorbotot, gyűrűt és kesztyűt kapott.
Utódját az apátság szerzetesei közül a Szentszék nevezte
ki, és ennek fejében servitiumot kellett fizetnie
az apátság jövedelméből. A fennmaradt iratokból látható,
hogy az apátok választása, megerősítése vagy kinevezése
nem volt egyértelműen szabályozva. Az apátoknak igen sokat
kellett fáradozniuk és pereskedniük azért, hogy a monostor
birtokait és jövedelmeit megőrizzék. A számos viszály és
per közül kettőt érdemes megemlíteni. Dél felé Borsat (Borsod)
és Polány az apátság birtokai voltak. Érintkeztek az 1364
táján alapított leveldi ( városlődi) karthauzi kolostor
földjeivel. A két szerzetesház emberei között 1369-től véres
viszályok folytak. Kelet felé a zirci ciszterci apátság
volt Bakonybél birtokos szomszédja. A két apátság között,
Zirchez közel feküdt a bakonybéliek kis falva, Akol (ma
Akli puszta). 1421-ig, úgy látszik, nem volt semmiféle vita
a két apátság között. Ebben az évben azonban, amikor a béli
apát vadászatot rendezett, és emberei egy szarvast a zirci
halastóig űztek, András zirci apát emberei két kutyával
a monostorba hajtatták a vadat. Korábban a zirciek az akoli
föld egy részét elszántották és 76 kepe kárt okoztak a gabonában.
[7] 1422. október 21. körül András zirci apát emberei
Akolban hátaslovaikkal a kaszálókat letaposták, 28-án pedig
5 lovat elhajtottak. 1465-től többnyire gubernátorok rendelkeztek
az apátság javai felett, és ennek következtében mind a szerzetesi,
mind a gazdasági élet bomlásnak indult. 1504-ben Mihály
apát egyedül élt a monostorban, és nem is akart szerzeteseket
tartani. II. Ulászló megparancsolta, hogy legalább nyolc
szerzetest gyűjtsön össze, ha szükséges kérjen Pannonhalmáról.
Utódja, Balázs, közismerten botrányos életet folytatott.
1508-tól Jakab apát személyében ismét rátermett ember került
az apátság élére. 1512-ben Bakonybél is csatlakozott a királyi
alapítású bencés apátságok uniójához. 1516-ban II. Ulászló
a pannonhalmi apátra ruházta Bakonybél kegyuraságát. Jakab
apát kormányzása kezdetén, 1508. április 10-én érkeztek
Tihanyból Bakonybélbe a rendi vizitátorok. Az ott talált
három szerzetes és a koppányi emberek dicsérték az új apátot,
a monostort azonban beomlás fenyegette, ha ki nem javítják.
Az előző apát sok rosszat tett, és élete is feslett volt.
A monostor számos birtokát elzálogosította, így Akolt is
12 forintért. Az apátságból sok mindent magával vitt. Amit
meghagyott, azt a vizitátorok leltárba foglalták. Volt többek
között 9 régi és 3 díszesebb miseruha ( casula),
8 új és régi misekönyv, 2 nyomtatott krónika, egy evangéliumos
könyv, úgy mondják István király feleségétől, amelybe a
monostor kiváltságai is be voltak jegyezve, további 5 könyv
és még sok régi könyv, 5 aranyozott kehely, az egyik arany
kupával, 1 ezüst szentségmutató, 1 ezüst körmeneti kereszt.
Az okleveleket Balázs apát elvitte. Az 1086-i összeíráshoz
fűzött első toldalék is felsorolta a templomi felszereléseket,
és 84 könyvet említett.
A mohácsi vereség és a kettős királyválasztás után Bakonybélt
is elérte az országos fejetlenség. Bakith Pál 1534-ben fegyverrel
támadt a monostorra, Jakab apátot 140 napig fogságban tartotta.
Móré László és Török Bálint, később a Podmaniczkyak sem
kímélték az egykor virágzó királyi monostort, amelynek javait
végül 1548-ban a pannonhalmi vár és konvent ellátására rendelték.
A bakonybéli apátság levéltára is valószínűleg 1548 körül
került Pannonhalmára, azután osztozott az ottani levéltár
sorsában. Az Árpád-házi királyok korából 21 eredeti oklevél
maradt meg. Sörös Pongrácz az apátság történetének első
kötetében 290 oklevél szövegét közölte 1543-ig, és számos
további oklevél regesztáját adta ki a Történelmi Tárban.
A konvent hiteleshelyi működése a monostor nehéz megközelíthetősége
miatt nem volt jelentős. Első nyoma az 1276. évhez fűződik.
1330-ban a győri káptalan a király kérésére igazolta, hogy
a bakonybéli konvent hiteles hely, és saját pecsétje van.
A konvent körpecsétje 1353-ig volt érvényben (2. kép).
Közepe Szent Móric vértanút fegyveres vitézként ábrázolja
zászlóval és pajzzsal a kezében. Jobb felől infulás apát
térdel, bal felöl szerzetesek. Körirata: S. CONVENTVS
MONASTERII SCI MAVRICII DE (BEEL). [8] I. Lajos 1353-ban az összes káptalan és konvent pecsétjét Budára
magához rendelte, és Bakonybél nem kapott többé pecsétet.
Bakonybél azon kevés magyar apátság közé tartozik, amelynek
levéltára megmaradt, és annak segítségével jól nyomon követhetők
az apátságnak birtokaiért folytatott küzdelmei. Jövedelmét
1400-ban, amikor az 1397-i országgyűlésen kivetett hadiadó
egy részletét törlesztette, 264 forintra, tehát 66 márkára
becsülték. Veszprém megye 1488. évi adólajstroma szerint
a bakonybéli apátnak hét településen összesen 80 adózó portája
volt. Koppány, Akol, Borsat, Polány és Ganna egészen, Kajár
és Noszlop részben az apátság birtoka. Ugyanakkor a vásárhelyi
apácák 164, a veszprémvölgyiek 141, a leveldi perjel 151,
a zirci apát 94 adózó portát mondhatott magáénak a megyében. [9] Az apátság mellett Bakonybélben nem keletkezett
jobbágyfalu. A kevés művelhető földet az apátság bizonyára
közvetlenül, allódiálisan használta.
Apátok: József 1086, Apa 1162, Benedek 1210 táján, Péter
1210 körül, Demeter 1233-1235 körül, Jusztusz 1239-1245,
Jakab 1256-1259, György 1276-1292, Henrik 1301-1303, Leó
1305-1306, Tamás 1315 körül, Miklós 1320, Jakab 1322-1332,
János 1333-1334, Miklós 1334-1335, János 1335-1336, Miklós
1336-1351, György 1351-1352, Magyar Péter 1352-1361, István
1361-1362, Miklós 1365, Pál 1366-1386, János 1386-1399,
Márton 1399-1411, De Benziis de Gualdo András gubernátor
(1388 spalatói, 1413 kalocsai érsek) 1411-1421, Kapolcsi
Mihály 1421-1450, Gergely (milkói püspök, esztergomi érseki
helynök) gubernátor 1450-1462, Szécsi Dénes érsek gubernátor
1463-1464, Trevisoi Simon gubernátor 1465, Kapusi Bálint
pálos barát, gubernátor 1465-1471, László 1469-1473, Mohorai
Vidfi Miklós gubernátor 1473-1476, Bikali László 1476-1502,
Mihály 1503-1505, Balázs 1505-1508, Jakab Pannonhalmáról
1508-1536, Pápai Benedek 1536-1543. [10]
A konventtagok közül csak kevésnek neve maradt fenn, mert
hiteleshelyi munkát nem folytattak. [11]
1534 és 1539 között a török veszedelem növekedésével egyidőben
a monostort erődítménnyé alakították. 1548 után teljesen
elnéptelenedett. 1696 körül kezdték megtisztítani a rombadőlt
monostort a növényzettől. 1749/50-ben új kolostor, 1750/54
új templom épült a régi helyén, miközben a régi maradványok
teljesen eltűntek. Néhány idomtégla és díszített padlótégla
(III.54-61), meg egy nagyméretű vörös márványlap
került csupán felszínre, majd Pannonhalmára.
Czinár I. 158-164; Rupp I/1.
273-279; PRT VIII; Csánki III. 128,
221, 263; Sörös 1903, 355-372; Sörös 1907,
379-387; Kiss Sz. 1925; MRT 4. Veszprém
megye, 19-24.
[1] SRH II. 388; Árpád-kori legendák, 30.
[2] SRH II. 472; Árpád-kori legendák, 68.
[3] DHA 113-119; PRT VIII. 224-233.
[4] DHA 247-260; PRT VIII. 237-255.
[5] Ugyanott.
[6] PRT VIII. 590; DHA I. 120; Erdélyi oklevéltár,
I. n. 1.
[7] Történelmi Tár 1903, 359.
[8] Takács 1992, 47-48.
[9] Solymosi 1984b, 184-185; V.ö. Solymosi
1998, 268-270.
[10] PRT VIII. 30-199, 210.
[11] A szerzetesek nevei és tisztségei: PRT
VIII. 200, 278; V.ö. Mons Sacer I. 482-483.
Kapcsolódó objektumok:
