Báta
1093 - 1526
Névalakjai: 1267-1492 monasterium, abbas de
Bata, Batha, Baatha, 1337 monasterium
Sancti Michaelis archangeli de Bata ordinis Sancti Benedicti,
1521 ecclesia Sancti Michaelis et Sanctissimi
Corporis Christi de Batha.
A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében, a Báta község
feletti teraszon, a mai Hunyadi emléktemplom helyén állt
a Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt monostor.
14. századi oklevelek tanúsága szerint I. (Szent) László
király alapítása. Adománylevelét 1093-ban adta ki. Szent
Benedek rendjéhez való tartozását az okleveleken kívül bizonyítja,
hogy apátjai részt vettek a rendi gyűléseken, 1449-ben Szekszárdon
és 1518-ban Pannonhalmán. Miklós apát 1508-ban hivatalból
vizitált másodmagával 16 bencés monostort. László király
1093-ban kiállított adománylevelének szövegéből csak az
apátság Nyárád (Baranya megye) birtokára vonatkozó részlet
maradt fenn Szécsényi Frank országbíró 1404-i átírásában,
amit I. Lajos 1367-i átiratából vett át. A fennmaradt részlet
interpolált, de Szent László adománya hitelesnek tekinthető. [1]
1387-ben az apát azt írta a pápának, hogy a monostort László
király alapította. Királyi eredetét az is igazolja, hogy
közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. Az apátság
legrégibb említése 1211-ből maradt fenn. Ekkor II. András
a tihanyi apátságot birtokaiban megerősítve megemlíti, hogy
Besenyő Bodrog megyében a bátai apáté. [2] 1267-ben már nem a király, hanem Koroncói Péter
a kegyúr, aki az apátot képviseli. [3] Az alapítás után 1337-ig csupán ez a két szűkszavú
adat maradt ránk az apátságról. 1337-ben az apát és konventje
panaszt tett XII. Benedek pápánál. Jóllehet monostorukat
László király alapította, birtokokkal bőségesen ellátta,
korábban lelkiekben és anyagiakban bővelkedett, utóbb azonban
László kalocsai érsek Apáti, más néven Nagyárki nevű birtokukat
(Bodrog megyében, ma Apatin), [4] amely jól jövedelmezett már 26 éve lefoglalva
tartja, a pécsi püspök pedig Baranyában Nyárád mezővárost
[5] hat faluval együtt elvette tőlük. Ezenfelül Bocolczai
Egyed és Kurnissoi ( Koroncói) István, akik hamisan az apátság
kegyurának tartják magukat, kifosztották az apátságot és
birtokait. A pápa az esztergomi érsekre bízta az ügy kivizsgálását
és a bűnösök megbüntetését. [6]
1415-ben Garai János, a Hervoja bosnyák vajda ellen vezetett
büntető hadjárat egyik vezére, három másik főúrral együtt
fogságba esett. A következő évben rokoni kapcsolatok révén
szerencsésen kiszabadult. Összegyűjtött 65 000 forintot
a jobbágyok adójából három fogolytársa kiváltására, roppant
súlyos vasbilincseit pedig hálából a bátai monostorban hagyta
örök emlékezetül Urunk, Megváltónk vérének dicsőségére és
ott tett fogadalma beváltására. [7] Ez az első híradás a Bátán
tisztelt szent vér ereklyéről. IV. Jenő pápa 1434-ben Zsigmond
császár kérésére a bátai monostorban, ahová a nép Krisztusnak
az oltáriszentségben megjelenő vére és a szentek számos
ereklyéje látására csodálatos nagy számban tódul, a látogatóknak,
akik a szent vért és az ereklyéket tisztelettel meg akarják
tekinteni és őszinte bűnbánatot tartanak 10 évi búcsút engedélyezett.
Ransanus, aki 1488-ban volt Magyarországon Nápoly követe,
Magyarországról írva megemlíti Bátát, amely ugyan kis hely,
de nagyon híres a szent vér csodája által, amely a szentostyában
Krisztus testének kis részecskéjével együtt látható sokak
tanúsága szerint. Szécsi Dénes esztergomi érsek 1457. április
12-i leveléből értesülünk, hogy Székely Tamás vránai perjel,
Nagyvölgyi László és Nagy Simon megostromolták és elfoglalták
a szekszárdi és a bátai apátságot. Báta abban az időben
a Garaiak kegyurasága alatt állott. Ezt az erőszakos tettet
V. László és a Hunyadi-párt hívei között éppen ekkor folyó
polgárháborúval magyarázhatjuk. 1512-ben II. Ulászló Perényi
Imre nádort tette a monostor kegyurává. Ugyanebben az évben
valósult meg nyolc királyi alapítású bencés apátság, közöttük
Báta, uniója Tolnai Máté pannonhalmi apát fáradozásának
nyomán. Miután a király felismerte, hogy a magán kegyurak
mennyire ártanak a monostoroknak, 1516. január 24-én visszavette
Perényi Imrétől a bátai kegyuraságot. Apjának 1519-ben bekövetkezett
halála után a fia, Perényi Péter mégis zaklatta az apátságot
és a szent vér ereklyét erőszakkal Siklós várába vitte,
ahonnan valószínűleg többé nem is került vissza. Míg 1508-ban
Miklós apát abban a kitüntetésben részesült, hogy megbízást
kapott a bencés apátságok ellenőrzésére. 1521-ben II. Lajos
király súlyos panasszal fordult Máté pannonhalmi apáthoz
János bátai apát ellen, mert az apátságának kevés megmaradt
jószágát is eltékozolta, gonosz és tilos dolgokra fordította,
a monostor dolgozó népeit annyira megsanyargatta, hogy több
mint 66 jobbágy kénytelen volt elköltözni más uradalomba.
Felszólította Máté apátot, hogy vizsgálja meg az ügyet,
szorítsa a bátai apátot a visszaélések jóvátételére, s ha
kell, mozdítsa el.
[8]
A végzetes mohácsi csata és II. Lajos király halála, 1526.
augusztus 29. után már a harmadik napon, szeptember 1-én
a bátai konvent öt szerzetese: Csuvák János, Kálmány Pál,
Bátai Dénes, Bajay Imre, Babócsai Gergely és öt bátai polgár
megjelentek a pannonhalmi monostor alatt álló faluban, Alsókon
a bátai monostor drága templomi ruháival és értékeivel.
Tolnai Máté pannonhalmi apát az említett emberek tiltakozása
ellenére megparancsolta, hogy mindent vigyenek a várba,
azaz a monostorba. Ugyanakkor jegyzékbe foglalták a hozott
drága ruhákat és kincseket. A felsoroltak legnagyobb részét
18 igen díszes, többnyire arannyal ékesített miseruha, azaz
kazula képezte, amelyeket Szilágyi Erzsébet, Hunyadi László,
Mátyás király, Corvin János és több magyar főúr vagy azok
özvegye adományozott a monostornak. Hunyadi János két gyönyörű
dalmatikát adott. Három különböző textíliával kapcsolatban
a szent vér ereklyét is említi a jegyzék. Valószínű, hogy
az arany és ezüst egyházi tárgyakat Bátán rejtették el,
mert kis helyen is elfértek, míg a terjedelmes öltözékeket,
amelyeket a nedvességtől is óvni kellett, magukkal menekítették.
A ruhafélék értékét több mint 1717 forintra becsülték. A
kincsek további sorsáról nem maradt feljegyzés. Másfél hónappal
a mohácsi vereség után három erdélyi plébános Gosztonyi
János erdélyi püspöktől megbízást kapott a lutheri tanítás
felé hajló Scholtz György hunyadi várnagy magatartásának
kivizsgálására. Ennek eredményeként, 1526. október 13-án
írásban jelentették, hogy a várnagy ócsárolta, gyalázta
az egyház tanítását, istentiszteletét, a pápát, a püspököket
és a papokat. Többek között ezt kérdezte: Hát hol van a
bátai kabala szent vér? Miért engedte meg, hogy felégessék
és elpusztítsák saját helyét és Magyarországot? [9] 1529-ben a törökök Bátát
részben felégették. 1539-ben ismét megrohanták, elpusztították
és környékéről, úgy mondják, 10.000 embert elhajtottak.
Az apátság nem éledt fel többé. Báta utolsó apátja, Győri
Mihály, előbb pannonhalmi custos, akit Tolnai Máté
főapát 1335-ben utódjául jelölt, valószínűleg nem lakott
Bátán, mert ott már megszűnt az élet, hanem Pannonhalmán,
ahol 1525-ben és 1534-ben is feltűnik birtokügyekben. [10]
Apátok: Miklós 1326-1327, Imre 1331-1332, Boleszló 1337-1340,
Márk 1360, Fábián 1362-1364, Pál 1377-ig, János 1379-1400,
Gergely fia Pál 1401-1425, János 1426-1434, László 1439,
István ferences barát 1460, Lénárd 1480-1490 körül, Vince
1492 (3. kép), Tamás 1504, Miklós 1508, Mucsei János
1512-1515 (lemondott), János 1518-1521, Győri Mihály
1535-ig.
1743-ban a monostor köveit a falu plébániatemplomába építették
be. Az apátsági templom hosszú, poligonális záródású szentélyének
alapjait 1937-39-ben feltárták (4. kép). Az épületrész
hossza 36,5 m volt, a konventház északi oldalához csatlakozott.
Pál apát sírkövét (†1377), amelyet Rómer Flóris 1866-ban
még Báta egyik pincéjében látott, és több faragott kövét
a szekszárdi múzeum őrzi. 1938-39-ben emelték a Hunyadi
emléktemplomot a monostor színhelyén.
Czinár I. 228-230; Rupp I/2.
378-381; Csánki III. 408, 460; PRT XII/B.
119-141; Kónyi - Holub - Csalog - Dercsényi 1940;
Báta évszázadai; KMTL 86.
[1] DHA 291-294.
[2] V .ö. Györffy I. 706.
[3] A PRT XII/B. 120-on említett kegyuraság 1291-i adományozása
nem Bátára, hanem Pélmonostorra vonatkozik. Ld. RegArp
n. 3782 és Györffy I. 343.
[4] Györffy I. 706-707.
[5] Györffy I. 349-351.
[6] Koller II. 467-469; Fejér VIII/5. 243-245;
DHA I. 291.
[7] Mályusz 1988, 266-268.
[8] PRT III. 734.
[9] EtEml I. 287.
[10] PRT III. 756, 762, 778.
Kapcsolódó objektumok:
