Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Csatár

1141/46 - 1544 körül

Névalakjai: 1141/46 predium Chitary in quo monasterium est edificatum, 1141/46 Sancti Petri monasterium, quod in Kathariensi construximus predio, [1] 1166 monasterium in honorem Beati Petri dedicatum, 1263 monasterium beati Petri apostoli de Chatar, 1414, 1508 monasterium Beatorum Petri et Pauli apostolorum de Chatar, [2] - de Chathaar.

A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében, Zalaegerszeg déli szomszédségában, Csatár község mai plébániatemploma helyén állott a Szent Péter apostol tiszteletére alapított monostor.

Márton comes 1141/46 táján alapította feleségével, Magdolnával együtt. Márton bizonyosan a Gutkeled családhoz, nemzetséghez tartozott, mert később a monostor kegyurai egyértelműen a nemzetség tagjai voltak, és a nemzetség birtokai ugyanazon a tájakon feküdtek, ahol az alapító a monostornak földeket adott. A bencés rendhez való tartozását egyedül a vizitátorok 1508-i látogatása bizonyítja. II. Béla az apácák Esztergom-szigeti apátságában tartott gyűlésen 1137 elején, amikor László fiát Bosznia hercegévé nevezte ki, megengedte Máron comesnek, hogy javaival szabadon rendelkezzék. Ugyanezt később II. Géza is megengedte Belos bán és mások jelenlétében. Csatárt, ahol a monostor épült, Márton testvéreivel közösen birtokolta, részükért őket máshol kárpótolta. Feleségéről, Magdolnáról is gondoskodott, egyébként azonban minden birtokát a monostornak adta szabadokkal és szolgákkal, akiknek meghatározta köteles szolgálataikat. Szőlőket, halastavat, 200 lovat, 200 ökröt, 200 sertést, 1500 birkát is kapott a monostor pásztorokkal együtt, továbbá 2 ezüst serleget. Márton felesége, Magdolna is gyarapította a monostor javait, és úgy ír arról, mint amit együtt építettek. A birtokokhoz, szőlőkhöz szolgákat is adott, továbbá díszes templomi ruhákat, 160 juhot, 15 lovat, 10 méhkast. Mindkét oklevél szövegét egy 12. századi kéz az úgynevezett Admonti Biblia ( IV.15) első kötetének 54 lapjára másolta rá, és így maradt ránk. A teljes kétkötetes biblia hatalmas méretű és bibliai jelenekkel gazdagon illusztrált. Stíluskritikai alapon valószínű, hogy a 12. század második negyedében festették Salzburgban. [3] Fejérpataky szerint az egész 11. századi kéz írása. [4] Ma már nem tudjuk megállapítani, hogyan került Magyarországra és a csatári monostorba. Az admonti hagyomány szerint a bibliát az alapító Eberhard salzburgi érsek (†1088) adta az apátságnak. 1380-ban készült könyvjegyzékükbe ez van bejegyezve. A biblia feltehetően az alapítás után jutott el a csatári monostorba, mert a legalább 30 márkát érő művet az alapítólevél nem említi, holott ennél sokkal kisebb értékeket felsorol. A 13. század első felében az első kötet első levelének hátlapjára bejegyezték, hogy Vid mester és Farkas zsidó az apátságban letétbe helyezték a bibliát. Vidnek, akinek az apátsággal együtt nyilván tartozása volt Farkasnál, meghatározott időpontig törlesztést ígért, amit ha nem teljesítenek, a két hatalmas kötet Farkas tulajdonába megy át, ami úgy is történt. Megmaradt ugyanis a zalavári konvent 1263-i levele az ügyről. E szerint Pethed fia Vid a Gutkeled nemzetségből elmondta, hogy amikor szüksége volt pénzre, monostorának bibliáját, amely a kegyuraság folytán különleges őrizete és védelme alatt állott, 70 márkáért le lett kötve a vasvári Farkas zsidónak, és a kötelezettség nem teljesítése által a könyv veszendőbe ment. Vid kárpótlásul két birtokot adott a monostornak. Hogy miként jutott az óriás biblia az admonti monostor tulajdonába, nem sikerült megállapítani. Lehet, hogy maga Farkas adta el, hogy pénzhez jusson. [5] A biblia ugyanazon lapján, ahol a zálogügy olvasható, másik kéz bejegyezte a templom három oltárának ereklyéit. Ezek szerint Szent Péter, Szent Kereszt és Szűz Mária tiszteletére állítottak oltárt a templomban, az utóbbiban többek között Szent István király ereklyéivel. 1274-ben István bán a monostor kegyura. Maternus (Márton) veszprémi püspök (1392-1395) templomi ruhákat ajándékozott a monostornak. 1505-től Bakóc Tamás, majd örökösei, az Erdődyek nyerték el a monostor kegyuraságát. A rendi vizitátorok 1508. április 1-én keresték fel Csatárt. Megállapították, hogy az apát semmit sem javít ki. Csak egy szerzetest tart. Az is valamelyik másik rendből szökött s ugyancsak részeges. Az apát és ő sokat szokott veszekedi és egyszer késsel át akarta szúrni elöljáróját. Az apát semmit sem adott a vizitátoroknak, költségüket sem térítette meg. A monostor okleveleit Szerecsen György világi emberre bízta. Egy ágostonos barát javára le akart mondani az apátságról. 3 aranyozott ezüst kehely, 5 egyszerű, régi miseruha, 2 misekönyv volt a templom részére. 2 sertés, 2 szőlő, 1 halastó és egy malom képezte a monostor gazdaságát. Bánffy Boldizsár 1541 előtt erőddé alakította a monostort, 1541-ben Nádasdy Tamás, 1550 körül Zrínyi Miklós foglalta el. A konvent hiteleshelyi szolgálatát 1250, 1274, 1325, 1335, 1386 évekből oklevelek bizonyítják. Csatáron kívül Botfalván (ma Botfa) és Ebesfalván volt birtoka. Fülefölde másként Sárostelek birtokot egy malommal, mivel távol feküdt, 1414-től a pálosoknak adták bérbe. [6]

Apátok: Balázs 1250 körül, Jakab 1274, Fábián 1300 körül, Henrik 1310-1315, Miklós 1335, Jakab 1386-1415, Pál 1445, Péter 1446-1460, Péter (más) 1470-1473, Simon 1482, Szalay János 1501, János 1509-1512, Orbán 1513-1515, Ferenc pap, kommendátor 1544-1561.

Fényes Elek "régi omladozó kolostorát" említi. [7]

Czinár I. 237-240; Fejérpataky 1892, 5-22; PRT XII/B 256-265; Wehli 1977; Dávid 1978, 291-296; Bilkei 1989, 344.


[1] Fejérpataky 1892, 15, 18.

[2] DAP III. 44.

[3] Wehli 1977, 60-61.

[4] Fejérpataky 1892, 5.

[5] A kétkötetes bibliát 1937-ben az Österreichische Nationalbibliothek vette meg, és azóta Bécsben őrzik. (V.15)

[6] DAP III. 44.

[7] Fényes I. 203.


Kapcsolódó objektumok:

Írott dokumentum
Pecsét