Frankavilla
1230 - 1370
Névalakjai: 1181-ben Sancta
Crux in Marchia iuxta Francam Villam, 1230-1333
monasterium Sancte Crucis, 1366 Frankavilla,
1370-1379 Nagolaz (Nagyolasz). Ez
utóbbiból keletkezett későbbi neve: Mangyelosz. Ma Jugoszláviában Mandjelos.
Frankavilla a kalocsai és a pécsi egyházmegye határán feküdt,
ezért hol a Kalocsához tartozó szerémi főesperességben, hol a Pécshez tartozó
marchiai főesperességben tűnik fel. Később Szerém vármegyéhez számították. A
városban vagy a város mellett állott a Sancta
Crux (Keresztúr) templom és monostor, amelynek pontos helyszíne ismeretlen.
Alapítási körülményei és kegyurasága
ismeretlenek. 1366-ban Frankavilla apátja, János, a bencések mogyoródi
tartományi káptalanján tanúskodott Garáb bencés apátja ellen. Ez az egyetlen
adat bizonyítja a monostornak a bencés rendhez való tartozását. A Fruska Gora
déli lábánál fekvő Frankavilla már a 11. században Marchia, a későbbi Szerémség
jelentős városa volt. A Bouillon Gottfried által vezetett első keresztes had Magyarországon
áthaladva 1096. június 24. táján három napra ott pihent meg.
[1]
1162 körül a Milánóból elmenekült polgárok egy része a magyar király jóvoltából
Frankavillában telepedett le, és a várost újjáépítette.
[2]
1179-ben III. Sándor, 1181-ben III. Lucius pápa oklevele a Frankavilla melletti
Sancta Cruxot (Keresztúrt) a
lotharingiai Riéval (Regia Vallis) premontrei apátság egyházai között sorolta
el (1179: Locus Sancte Crucis in Marchia,
qui antiquitus Heremus vocabatur. 1181: Locum
Sancte Crucis in Marchia iuxta Francam Villam).
[3]
1230-ban királyi oklevél említi a
Sancta Crux monostort, amely Egyed
főúrtól a szerémségi Solt földjének negyed részét kapta, míg testvére Miklós
egy másik negyedrészt a Szentlélek monostornak (Berzétemonostor) adott.
[4] -
1241-ben a kunok bosszúból vezérük, Kötöny haláláért feldúlták a várost.
[5]
1297-ben Frankavilla apátját említik.
[6] A
monostor ekkor már nem lehetett a premontreieké, mivel magyarországi
elöljáróikat, a kezdeti időket kivéve, nem apátoknak, hanem prépostoknak
nevezték. Egyébként ez a monostor a premontreiek első, 1234. évi
monostorjegyzékében és a későbbiekben sem szerepel. Horváth T. A. téved, amikor
azt állítja, hogy 1294-ben a premontrei monostorok között előfordul.
[7]
1323-ban Atinai Egyed halálával Maróti István fiai: Mihály, Kelemen és István
szerezték meg a monostor feletti kegyuraságot.
[8]
1333 körül a pápai tizedjegyzék megemlíti, hogy
Sancta Crux apátja nem fizetett semmit.
[9]
Ugyancsak a pápai tizedjegyzékben tűnik fel először a város másik neve:
Nagyolasz (Nogolasy, Naghaloz).
[10]
Később ez utóbbi név lesz általános. 1366. október 21-én a magyarországi bencés
apátoknak a mogyoródi monostorban tartott káptalanján Miklós rudinai, János
szentgergelyi, János frankavillai és István szentjakabi apát esküvel és
élőszóval tanúsították, hogy mind az a vád, amit Albert földvári és Pál almádi
apát kiküldött vizitátorok Konrád apát botrányos életéről, monostoráról,
Garábról és "grangiájáról" Béláról írtak, az igazságnak megfelel.
[11]
1370-1379 táján még egyszer említik a nagyolaszi apátot,
[12]
azután, nyilván a török veszedelem miatt nyoma veszik. Birtokairól nem tudunk,
és apátjai közül is csak a már említett Jánosnak neve maradt fenn 1366-ból.
Csánki II. 236,
258; PRT XII/B 431; Horváth A. 1927, 460-461;
Horváth A. 1930, 363-366;
KMTL 477.
[1]
Gombos I. 44, 292.
[2]
Gombos III. 2258.
[3]
Hugo 1736, 409, 414.
[4]
Wenzel XI. 222, 227; RegArp n.
467.
[5] Rogerius: Carmen
miserabile: Gombos III. 2075.
[6]
Wenzel XII. 603.
[7]
Oszvald 1957, 237-238; Horváth
A. 1927, 461.
[8]
Csánki II. 236, 258.
[9]
Vat I/1 175.
[10]
Vat I/l 305, 412.
[11]
PRT II. 511-512.
[12]
Csánki II. 236.
