Garáb

1234 - 1479 körül

Névalakjai: 1234, 1320 abbas de Grab, ecclesia de Grab, 1250 monasterium de Grab, [1] 1332 monasterium Grab ordinis Sancti Benedicti, 1337 abbatia Garap, 1340 abbas ecclesie Beate Margarete virginis et martiris de Garab, [2] 1342, 1360, 1366 abbas monasterii de Grab, 1401 monasterium Sancte Margarete de Garab ordinis Sancti Benedicti. [3]

A kalocsai egyházmegyében, Szerém vármegyében, Banostortól délre, a mai Grabovo (Jugoszlávia) helyén vélik az egykori Szent Margit szűzről és vértanúról nevezett apátság színhelyét.

Alapítási körülményei ismeretlenek. 1234-ben, amikor először említi oklevél, a Tibold-nembeli Bodor fiai a kegyurak, akiknek birtokai az 1231-ben történt osztozkodáskor Somogyban voltak. Az oklevelek többször igazolják, hogy a bencésekhez tartozott. 1366-ban a mogyoródi káptalan vizsgálatot indított apátja ellen. A monostor helye nincs megnyugtatóan tisztázva. Az egyházmegyéjét meghatározó oklevelek egy kivételével mindig kalocsai egyházmegyét írnak. Az igen gyakori Grab délszláv helynév alapján valószínű, hogy Szerém vármegyében feküdt és nem az egyházmegye bácsi vagy bodrogi részében. A szerémségi Grabovoban vélik utódját megtalálni. Csánki művében hiányzik ez az apátság, pedig a Hunyadiak korában még fennállt. Szerém vármegyei birtokáról nincs adat. Birtokait úgy látszik az alája tartozó Béla grangia (majorság) vagy perjelség gondozta, és azok Pozsegától északnyugatra az Orljava völgyében feküdtek. Első említésekor, 1231-ben is erre van birtoka, és ez az oklevél más, e környék birtokaira vonatkozó oklevelekkel együtt az Eszterházyak kismartoni levéltárába kerültek. [4] Ugrin kalocsai érsek, aki 1227-ben cserével szerezte meg a királytól Pozsega várát és tartozékait, 1234-ben a garábi apátnak és udvarbírájának igazolta, hogy a garábi monostor kegyurai adták el a Bedeccsel határos Szélbarona földet Ivánka comesnek. 1337-ben a pápa felszólította az egri püspököt, hogy távolítsa el Garáb éléről István bitorlót, aki ugyan felvette a szerzetesi ruhát, de nem pap. 1340-ben azonban még mindig István volt Garáb apátja. Végül Szigfrid garamszentbenedeki apátnak, a rendi reform erélyes szervezőjének sikerült eredményt elérni, mert 1342-ben a visegrádi káptalanon törlesztést szabott ki Garáb új apátjának a monostor felszabadításával járó költségeinek fedezésére. Sajnos az apátság hamarosan ismét rossz kézbe került. Konrád, egy Csehországból jött szerzetes, Miklós csanádi prépost segítségével szerezte meg az apátságot. 1366-ban a mogyoródi káptalan, amikor a kiküldött vizitátorok igazolták botrányos életét, elmozdította Konrádot és Pécsváradra küldte. Ugyanakkor Miklós fia Tamás szekszárdi szerzetest jelölte ki az apátság élére. A garábi apát alá tartozott már 1332 előtt a bélai perjelség. 1478-ban Babócsával együtt mind a három monostornak közös apátja volt Paksi Euszták személyében. Érdeme, hogy monostorai részére megszerezte a pápától a páduai Szent Jusztina bencés kongregáció kiváltságait. [5] További említés nem maradt Garábról.

Apátok: Hozuga 1234, István 1337-1340, Konrád 1366, Miklós fia Tamás 1366-1390, István 1390 után, Lőrinc 1401 előtt, Albeni János zágrábi püspök 1422-1433, Paksi Euszták 1478.

Czinár I. 213; Érdújhelyi 1900, 153-156; Karácsonyi, 206-212; PRT XII/B 423-427.

[1] RegArp 284, n. 927.

[2] Zichy I. 587.

[3] Vat I/4 352.

[4] V .ö. Csánki II. 408: Fenyő.

[5] Theiner II. 459-60.