Kapornak
1150 körül - 1575 körül
Névalakjai: 1212 ecclesia Copernuch, 1230
körül monasterium Sancti Salvatoris, 1237
ecclesia de Copernuch, abbas et conventus monasterii
Sancti Salvatoris de Caparnuch ordinis Sancti Benedicti,
1391 monasterium Sancti Salvatoris de Capornuk
ordinis Sancti Benedicti, 1508 monasterium
de Kapornak.
A veszprémi egyházmegyében, Zala vármegyében Nagykapornak
mai plébániatemploma magába foglalja a Szent Üdvözítő tiszteletére
épített monostor maradványait (14. kép).
Alapítása II. Géza király idejében történt. Pontosabb adataink
nincsenek. Számos oklevél bizonyítja a bencés rendhez való
tartozását. Az apátság alapításáról oklevél nem maradt,
de néhány későbbi oklevél hivatkozik (II.) Géza király oklevelére,
amely szerint ő is adott birtokot az apátságnak. Magánalapításokhoz
a királyok többnyire az alapítás éveiben járultak hozzá.
Így a kapornaki monostor alapítása II. Géza uralkodása alatt,
1141 és 1162 között történhetett. 1257-ben IV. Béla megerősítette
az apátságot birtokaiban, és egyben átírta II. Géza oklevelét.
[1] Eredetiben azonban ez sem maradt meg, hanem csak
Tamás országbíró 1354. évi és a vasvári káptalannak Ferenc
apát kérésére 1407-ben készült átiratában. A Veszprém megyei
Láncz jószág felét II. Géza oklevelére hivatkozva perelték
vissza 1237-ben Simon veszprémi kanonoktól és rokonságától
a monostor patrónusai, Henrik fiai: Henrik, Hencse és Véron. [2] Később az apátság kegyurait nem említik. III.
Béla (1172-1196) uralkodása valamelyik évében a monostor
kegyuraságát, miután az a Cador-nembeli György fia Mártonról
a királyra szállt (feltehetően gyermektelen halála miatt),
Walfer fiának: Aenz comesnek adta kárpótlásul azért, hogy
az apja által alapított küszéni monostort várépítésre elvette.
Erről II. András 1212-ben kelt oklevele emlékezik meg, amikor
Aenz fiait: Mihályt és Henriket (a Héder nemzetség őseit)
a királyi tanácsban hozott határozat alapján a Kapornaki
monostor kegyuraságában megerősítette. [3]
Ebből sejthetjük, hogy a Cador-nembeli Márton apja, György
lehetett az alapító főúr és a monostor első kegyura. Nemzetségéről
többet nem tudunk. 1215-ben a IV. Lateráni zsinat elrendelte,
hogy azoknál a szerzetesrendeknél, ahol nincs káptalangyűlés,
az elöljárók egyháztartományonként három évenként jöjjenek
össze a szerzetesi fegyelem megerősítése érdekében. Mintául
a ciszterciek generális káptalanja szolgált. 1217-ben a
bencés apátok kapornaki káptalanjára meghívták István szentgotthárdi
és Róbert pilisi apátokat, hogy a gyűlés lebonyolításához
segítséget nyújtsanak. Erről a heiligenkreuzi apátság levéltárában
a 18. században még található volt egy csonka, sérült oklevél. [4] 1237. május 21-én az apát
és a konvent a pápához fordult a veszprémi püspök (Bertalan)
túlkapásai miatt. Mivel az apátság joghatósága alá tartozott,
hatalmát felhasználva különféle követelésekkel lépett fel.
Minden évben egy lovat csikart ki magának az apátságtól.
Amikor csak kedve telt nagy kíséretével és fogataival felkereste
az apátságot, és ott vendégeskedve azt annyira felélték,
hogy alig maradt valami a szerzetesek ellátására. Ezen felül
még pénzben is tizedet szedett tőlük. Amikor az apát a pápához
indult, kihirdette a konvent kiközösítését, a templom bejáratát
tüskékkel torlaszolta el jelként, hogy oda senki se menjen
imádkozni. Úgy mondják, hogy fegyvereseket is küldött az
apát után, hogy elfogják és bebörtönözzék. Az apát ezért
nem mert visszatérni. A pápa maga elé idézte a püspököt
vagy képviselőjét. Egy év múlva, május 18-án a pápa bíboros
megbízottja és Sebestyén kanonok a püspök megbízottja megegyezést
teremtett az ügyben, és visszaállt a békesség. [5] Négy évtizeddel később a
veszprémi püspök (Kőszegi Péter 1275-1289) kérte a ciszterciek
generális káptalanját, hogy vegye át Kapornakot a ciszterci
rendbe. A káptalan 1277-ben a borsmonostori és a bakonyi
(zirci) apátot, 1282-ben a szentgotthárdi és a pornói apátot
bízta meg az ügy intézésével, de a püspök szándéka nem valósult
meg. [6] 1340-ben és 1349-ben Zala
megye nemessége a közben már mezővárossá fejlődött Kapornakon
tartotta gyűlését. 1391-ben a pápa megengedte a veszprémi
püspöknek, hogy ez egy alkalommal ő nevezze ki Kapornak
apátját Domonkos fia Ferenc egyházmegyei pap személyében,
aki szeretne szerzetesi ruhát ölteni, és fogadalmat tenni. [7] Ferenc valóban apát lett és hosszú ideig, 1391-től
1415-ig állt az apátság élén. 1415-ben jelen volt a Konstanzi
zsinaton. A rendi vizitátorok 1508 áprilisában keresték
fel az apátságot. Az apáton kívül kilenc szerzetest találtak.
Apátjuk ellen, aki elég szakszerűen megújította a monostort,
nem volt panaszuk. Az apátság felszerelése megvolt leltár
szerint. Pál apát a templomi ezüst- és ruhafelszerelést
is gyarapította. Ezeket a custos őrizte. A konvent
pecsétjét három zár alatt helyezték biztonságba, amint ez
szokás. Az egyik zár kulcsa az apátnál volt, a másiké a
custosnál, a harmadik a konventnél. 1526-ban a konvent
igazolta, hogy Semjéni Antal apát testvére, Péter nagy szolgálatot
tett az apátságnak, mert befedette a templomot, vagyonát
pedig a monostorra hagyta. [8]
1546-ban már a törökök ostromolták Kapornakot, és nagy pusztítást
végeztek az apátság birtokain. Ettől kezdve Kapornak várrá
alakítva Zala vármegye egyik hadi központja lett. 1575-ben
az országgyűlés, mivel Zalaváron és Kapornakon már nincs
konvent, elrendelte hogy hiteleshelyi feladataikat a vasvári
káptalan vegye át. Kapornak gazdaságilag az egyik legerősebb
apátság volt. Zalában mintegy 10 faluban, Vas vármegyében
Pecölön, Veszprém vármegyében Jutason birtokolt.. A 16.
század közepén 70 adózó portája volt, és szőlők, malmok,
halastavak és két helység vásárvámja gyarapította jövedelmeit.
1569-ben részletes felmérés készült gazdaságáról. Ekkor
azt is feljegyezték, hogy az értékesebb tárgyakat a sekrestyében
őrzik az egyik ládikában, egy másikban pedig az apátság
okleveleit. Volt még 3 misekönyv, 1 graduálé, és 2 antifonárium,
Albert apát belső szobájában 52 könyv. A konvent hiteleshelyi
működésének 1308-tól vannak emlékei. A konventnek már 1292-ben
volt pecsétje, amit kb. 1400-ig használtak. Köralakú és
a trónon ülő Krisztust ábrázolja. Körirata: +SIGILLVM
CONVENTUS SANCTI SALVATORIS DE COPVRNVCH. Az 1400 után
használt pecsét is köralakú, a sírból kilépő Krisztust ábrázolja,
körirata: CONVENTVS SANCTI SALVATORIS DE COPORNVCH. [9]
Apátok: András 1240, Márton 1251, János 1303, András 1308,
Henrik 1323, Vernher 1363, Bernát 1381, Alaghy János 1387,
Miklós 1391-ig, Domonkos fia Ferenc 1391-1415, László 1421,
István kommendátor 1446-1453, Pál 1492-ig, Laki Péter pécsi
prépost 1493-tól, Pál 1501-től, Gergely 1515-1522, Semjéni
Antal 1524-1546, Szily Albert kommendátor 1546-1566, Mezőlaky
Ferenc gubernátor 1566-1568.
A konvent népesebb volt, mint a többi apátságban. 1568-ban,
amikor már a magyarországi monostorokban csaknem mindenütt
megszűnt a szerzetesi élet, Kapornakon még imádkozik és
dolgozik négy szerzetes: Sáfár Péter a custos, Miklós
alesperes (talán alperjel), Simon barát és Mihály a harangozó
és órajavító. A várnagytól félévre 4 forint ellátmányt kaptak,
Mihály 7 forintot. [10]
A monostor háromhajós, nyugati toronypáros temploma három
félkörös apszissal zárult. A tornyok és a főhajó az apszisával
ma is áll.
Czinár I. 240-241; Rupp I/1
296-298; Csánki II. 830, III. 20, 158, 276;
Gerecze 976, 1030; Békefi 1907,
214-215; PRT XII/B 268-309; Bogyay 1938,
153-161, képekkel; Nagyfalusy I-II; Valter
1985, 190-192; Bilkei 1989, 344-350;
KMTL 476; Bilkei 1999.
[1] RegArp n. 1160.
[2] Zala vármegye I. 11-12.
[3] MES I. 201-202.
[4] Heimb 1764, 51.
[5] Theiner I. 154, 163.
[6] Statuta Ordinis Cist. III. 174 (1277:81), 228
(1282:59).
[7] MREV II. 277-278.
[8] EtEml I. 256-257.
[9] Takács 1992, 68-69.
[10] Nagyfalusy 1941-1942, I. 58..
Kapcsolódó objektumok:
