Lekér (Szerafinmonostora)
1256 - 1508
Névalakjai: 1256
Sereful, 1264
Serephel, 1272
Serefel, 1320
monasterium
Sancti Salvatoris de
Seraphyn, 1340
monasterium
Seraphini de Leker ...
in honorem Sancti
Salvatoris, 1350
monasterium
Seraphini alias Leker
vocati in
honorem Sancti
Salvatoris.
Az
esztergomi egyházmegyében, Bars vármegye legdélibb
részén, a Garam folyó jobb partján, Lekér község (1920-tól Szlovákiában
Lekýr, 1938-tól 1945-ig ismét Magyarországon, azután
Szlovákiában 1945-1968: Čajakovo, 1968-tól
Hronovce) mai plébániatemploma helyén állott a Szent
Megváltó tiszteletére Szerafinmonostora.
Alapításának körülményei ismeretlenek. Bencés
kapcsolata: 1320-ban egy oklevél Frigyes és Ulrik barátokat kifejezetten
bencéseknek nevezi.
[1] 1508-ban
a zalavári és bátai apát vizitálta a monostort. Az
alapító neve Szerafin lehetett. Ez a személynév a
12-13. században többször előfordul Északnyugat-Magyarországon. Magyar
névalakja feltehetően Szerefel volt. Ezt igazolja,
hogy Kunta fia 1268-ban mint Serefel,
1277-ben mint Serafinus tűnik fel az oklevelekben.
[2]
Kálmán király idejében, 1099-1103 körül Esztergom érseke Szerafin.
1236 és 1240 között Szerafin fia: András a pozsonyi
ispán és országbíró.
[3]
Lehet, hogy ez a Szerafin vagy valamelyik azonos nevű
elődje volt az alapító. A monostor egyik jelentős birtoka, Tejed (
Lidértejed, Szlovákiában: Kútniky)
Pozsony vármegyében feküdt. Az alapítás idejét így 1210 és 1236 között
sejthetjük. A monostor kegyurai ismeretlenek. Csak annyit tudunk, hogy 1327-ben
Lekér és a szomszédságában Oroszi Szécsényi
Farkas fiai: Tamás vajda és Péter örökölt birtoka volt.
[4]
1276-ban IV. László a monostor tövében (apud
monasterium Serefel)
keltezte oklevelét.
[5]
1332-ben Miklós apát pápai tizedként 1/2 márkát fizetett. 1355-ben az apát az
esztergomi (bencés) apácák érdekében nyilatkozott.
[6]
1471-ben Mátyás király a cseh Podiebrad ellen
indítandó hadjárat költségeire 15 napon belül fizetendő 20 arany forintot
követelt az apáttól. 1476-ban Mihály fia: Máté ferences barát élvezte a konvent
nélküli apátság évi 24 aranyat hozó jövedelmét. Ez nem fért össze fogadalmával,
ezért a pápához fordult, aki Mihály milkói püspökre
bízta az ügy vizsgálatát és Máté apáttá avatását. 1508. április 15-én a bencés
apátságok ellenőrzését végző Thurzó György zalavári
apát és Miklós bátai apát Tatáról Lekérre
érkezett. A látogatás eredményéről írásban így számoltak be: "A virágvasárnap
előtti szombaton vizitáltuk a lekéri monostort. Annak a helynek az apátura
meglehetősen idős, és naponta szenved az öregségtől, amennyiben mint maga
mondta, már nem képes dolgozni, és a monostor helyzetén akár csak keveset is
segíteni. Ezért el akarta hagyni a monostort, de jó szívvel, üggyel-bajjal
sikerült visszatartanunk. A monostor teljesen elhanyagolt és napról-napra
rosszabbodik. Szegénysége miatt megengedtük az apátnak, hogy a nagyobb órát
eladja és a kapott pénzből állatokat vegyen a monostornak, és pásztorbotját az
esztergomi kézművestől kiválthassa. Ez az apátúr egyetlen szerzetest sem tart,
mert neki sincs mit ennie, mivel apát elődje a Garam folyón az apátság előtt
álló háromkerekű malmot Garay Antal esztergomi
kanonoknak bizonyos összegért, amint megtudtuk, 150 forintért eladta, és így
ebben az apátságban az apátúrnak nincs megfelelő élelmezése." Felszerelése is
igen szegényesnek mutatkozott: 8 szegényes kehely, egy-egy infula,
gyűrű és mellkereszt, egy kis és egy nagy óra, két ökör. Könyvekről szó sem
esik. Birtoka volt a Szerdahely melletti Tejed Pozsony vármegyében, de ezt már
1320-ban bérbeadták évi két márkáért és egy
lábpáncélért. Kisebb birtok volt a Csepel-szigeten, Győr vármegyében Csanakon,
amit 1350-ben Hammer Vilmos pannonhalmi apátnak adtak
bérbe. Az 1542. és az 1544. évi adólajstrom szerint Bars
megyében Lekér és a szomszédos Oroszi (
Oroszka) tartozott az apátsághoz.
Apátok: Crapht 1320, Tamás
1324, Miklós 1332, István 1350, 1353, Máté 1476.
A háromhajós, késő román stílű
egykori templomának több részlete megmaradt a mai plébániatemplomban. A főhajó
záródása egyenes, a mellékhajóké félkörös.
Rupp I/1 160-162;
MVV Bars vármegye, 49, 308-309, 410;
Gerecze 157;
PRT II. 404; III. 620; XII/B 191-196;
Györffy
I. 457; Súpis
I. 257; Pamiatky 1978, 214.
[1]
Györffy
I. 457.
[2]
RegArp n. 1579 és 2811.
[3]
Codex
diplomaticus Slovaciae
II. 14:30, 42:25, 58:30.
[4]
Györffy I. 457.
[5]
RegArp n. 2746.
[6]
Zichy II. 602.
