Mágocs
1251 - 1515
Névalakjai: 1251
monasterium Beati
Petri de Maguch, 1452
Magocz, 1493,
1515 Magoch.
A
pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében (ma Baranya megyében) a község mai
plébániatemplomának a helyén vagy annak szomszédságában állott a Szent Péterről
nevezett apátság.
Alapításának körülményei ismeretlenek. Bencésekhez
tartozását bizonyítja, hogy apátja, István 1515-ben résztvett
a pannonhalmi rendi káptalanon. A monostor először 1251-ben tűnik fel egy
oklevélben, amikor a pécsi káptalan előtt Erzsébet, Opsa
(Apsa) ispán felesége úgy rendelkezett, hogy azok a
szolgák és szolgálók, akiket házasságakor magával hozott, továbbá három
megnevezett örökölt birtoka (
predia
hereditaria) Pozsegában saját
halála és két lányának halála után legyenek Szent Péter mágocsi
monostoráé.
[1] Az
Apsa és Mágocs név a
Szente-Mágocs nemzetségben 1291-ben is előfordul, így igen
valószínű, hogy a nemzetség ősei voltak az apátság alapítói, névadói és
kegyurai.
[2]
1355-ben Márk apátnak a közeli Ábrahám monostor (a mai Dombóvár területén)
ciszterci apátjával volt pere. 1542-ben az adólajstrom szerint
Mágocson 6 többnyire üres porta az apátságé, amelyet ekkor
már bizonyára régen elhagytak a szerzetesek.
Apátok: Márk 1355, Vince 1449,
István 1515.
1723-ban a monostor pompás kéttornyú
kőtemplomának déli tornya még épen állott, a másik romokban. A hajója is ép
volt, de a szentély boltozata hiányzott. 1766-ban még úgy ítélték, hogy 1000
forintból rendbe lehetne hozni.
[3]
A templomot 1700 után a pécsi pálosok maguknak szerezték meg. A török idők
előtt ugyanis Mágocs északnyugati szomszédságában
állt az obszerváns ferencesek Györgyi nevű kolostora,
amit a pálosok tévesen az 1399-ben lakott Gierczen
nevű remeteségükkel azonosítottak. 1769-1779-ben amint kegyurak
Klimó György pécsi püspök utasítására megépítettek egy
templomot, valószínűleg a régi alapjain. Feloszlatásuk után a Vallásalap lett a
birtokos és a kegyúr: 1804-ben a régi helyén, vagy annak közelében felépítette
a mai plébániatemplomot felhasználva a régi köveket.
[4]
Brüsztle III. 608-613;
Csánki
III. 439, 471; PRT XII/B
347-348; Gaál A. in:
Régészeti Füzetek 1974, 1975;
Teufel 1993.
[1]
Zichy I. 6-7.
[2]
Karácsonyi III/1 41 (971-972); V.ö.
Kiss L. 1983, 395.
[3]
Brüsztle III. 612-613.
[4] Ld. még
Gaál Attila, Régészeti Füzetek 1974, 1975.
