Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Mágocs

1251 - 1515

Névalakjai: 1251 monasterium Beati Petri de Maguch, 1452 Magocz, 1493, 1515 Magoch.

A pécsi egyházmegyében, Tolna vármegyében (ma Baranya megyében) a község mai plébániatemplomának a helyén vagy annak szomszédságában állott a Szent Péterről nevezett apátság.

Alapításának körülményei ismeretlenek. Bencésekhez tartozását bizonyítja, hogy apátja, István 1515-ben résztvett a pannonhalmi rendi káptalanon. A monostor először 1251-ben tűnik fel egy oklevélben, amikor a pécsi káptalan előtt Erzsébet, Opsa (Apsa) ispán felesége úgy rendelkezett, hogy azok a szolgák és szolgálók, akiket házasságakor magával hozott, továbbá három megnevezett örökölt birtoka ( predia hereditaria) Pozsegában saját halála és két lányának halála után legyenek Szent Péter mágocsi monostoráé. [1] Az Apsa és Mágocs név a Szente-Mágocs nemzetségben 1291-ben is előfordul, így igen valószínű, hogy a nemzetség ősei voltak az apátság alapítói, névadói és kegyurai. [2] 1355-ben Márk apátnak a közeli Ábrahám monostor (a mai Dombóvár területén) ciszterci apátjával volt pere. 1542-ben az adólajstrom szerint Mágocson 6 többnyire üres porta az apátságé, amelyet ekkor már bizonyára régen elhagytak a szerzetesek.

Apátok: Márk 1355, Vince 1449, István 1515.

1723-ban a monostor pompás kéttornyú kőtemplomának déli tornya még épen állott, a másik romokban. A hajója is ép volt, de a szentély boltozata hiányzott. 1766-ban még úgy ítélték, hogy 1000 forintból rendbe lehetne hozni. [3] A templomot 1700 után a pécsi pálosok maguknak szerezték meg. A török idők előtt ugyanis Mágocs északnyugati szomszédságában állt az obszerváns ferencesek Györgyi nevű kolostora, amit a pálosok tévesen az 1399-ben lakott Gierczen nevű remeteségükkel azonosítottak. 1769-1779-ben amint kegyurak Klimó György pécsi püspök utasítására megépítettek egy templomot, valószínűleg a régi alapjain. Feloszlatásuk után a Vallásalap lett a birtokos és a kegyúr: 1804-ben a régi helyén, vagy annak közelében felépítette a mai plébániatemplomot felhasználva a régi köveket. [4]

Brüsztle III. 608-613; Csánki III. 439, 471; PRT XII/B 347-348; Gaál A. in: Régészeti Füzetek 1974, 1975; Teufel 1993.


[1] Zichy I. 6-7.

[2] Karácsonyi III/1 41 (971-972); V.ö. Kiss L. 1983, 395.

[3] Brüsztle III. 612-613.

[4] Ld. még Gaál Attila, Régészeti Füzetek 1974, 1975.