Stola
1314 - 1508
Névalakja az alapítást megerősítő érseki levélben: 1314
cella Beate Virginis, 1319 Stole, 1399-1414
Stoln, 1508 Stolna.
Az esztergomi egyházmegyében, Szepes vármegyében a Boldogságos
Szűz tiszteletére alapított perjelség a Tátra ( mons
nivium) déli lábánál fekvő Stola (ma ©tôla Szlovákiában)
község területén állott. Színhelye állítólag a tűzoltószertár
környékén kereshető.
1314 táján szepesi nemesek alapították. A megerősítő levélben
kifejezetten benne van, hogy az alapítás bencések részére
történt. Tamás esztergomi érsek 1314-ben oklevélben erősítette
meg a perjelség alapítását. Szentgyörgyhegyi Gerlach, Sztojánfalvi
Miklós ispánok, Menhard svábfalvi plébános barátaikkal és
rokonaikkal Szepes területén, a havasok alján, saját birtokukon,
amely helyet a boldogságos Szűz cellájának neveznek, a Boldogságos
Szűz tiszteletére bencés kolostort létesítettek ( pro
cenobio ordinis Sancti Benedicti), hogy az nekik és
utódaiknak mint patrónusoknak lelkük üdvére váljék. Ennek
megerősítését kérték az érsektől, és azt meg is kapták azzal
a feltétellel, hogy a hely perjele, szerzetesei és utódaik
a garamszentbenedeki apátnak tartoznak engedelmességgel. [1]
1319-ben újabb adományban részesült a perjelség, [2] és 1333-ban megkapta Mátéfalva
(ma Matejovce, Poprád északkeleti szomszédságában) felét.
1383-ban Konrád perjel 65 forintért további földet is tudott
venni a monostor keleti szomszédságában Batizfalva tájékán.
Egy csonka, szép kézírással másolt könyv fennmaradt a stolai
monostorból. Ez Gallus zbraslavi (Aula Regia, Königssaal)
ciszterci apát 1370 körül írt Malogranatum című háromrészes
művének első két részét tartalmazza. A bejegyzés szerint
Péter stolli bencés barát másolta ( per manus fratris
Petri ordinis S. Benedicti de Stoll). A 65 levélből
álló, kis fólió alakú kódex a pozsonyi káptalan kéziratai
között volt található. A mű népszerűségére jellemző, hogy
1469 és 1487 között ősnyomtatványként négyszer is kinyomtatták.
Péter szerzetes volt használója egy másik könyvnek is, amely
Szent Ágoston néhány beszédét tartalmazza, és Lőcsén keresztül
jutott a gyulafehérvári Batthyány könyvtárba. [3] A rendi vizitátorok utolsó
állomásukként 1508. május 1-én Lőcsén találkoztak Stola
perjelével, Gáspárral, aki eskü alatt őszintén elmondta
monostora minden baját. A monostor fontosabb oklevelei a
garamszentbenedeki apát rendelkezése szerint Máriássy Istvánnál
vannak, a maradék a perjelnél. Mindössze egy kehely és egy
monstrancia van a monostorban, a többi az ereklyékkel együtt
különféle helyen zálogban. A monostor a szomszédos plébánosok
véleménye szerint igen elhanyagolt, és a ferencesek szeretnék
megszerezni. Minden birtoka Máriássy kezében van. Könyvei
is vannak a monostornak, de szétszórva és kölcsönadva. János
stiavniki ciszterci apát, aki a vizitátorokkal együtt ebédelt,
azt mondta, hogyha a perjel jó szerzetes módjára élne, a
szomszédos urak, plébánosok és más jó emberek, sőt ő maga
is segítenék. A viztátorok kérték a perjelt, hogy a pannonhalmi
rendi káptalanra menjen el. [4]
Perjelek: Konrád 1377-1383, Miklós 1412, László 1414,
Mihály 1435, Gáspár 1508.
Gerecze Péter az apátság alapjait említi és faragott köveket
a régi templomból a falu házaiban.
Rupp II. 213-214; Csánki I.
267; Századok 1897, 421; Gerecze 827;
PRT XII/B 198-200; Zs I. n. 6093; II.
n. 5378, 5432; III. n. 1791; IV. n. 2274; V. n. 927.
[1] MES II. 700-701.
[2] Zs III. n. 1791.
[3] PRT III. 348-350.
[4] PRT III. 624.
Kapcsolódó objektumok:
