Szentjobb
1083 - 1499
Névalakjai: 12l3, 1219 abbas de Beruchyo, Berucio
(Berettyó), 1236 abbas Sancti Stephani regis
Sancti Benedicti ordinis, 1239, 1326 conventus
, abbas Sancte Dextere, 1326-1580 S. Jog, Zenthiog,
Zenthiob, 1470 monasterium Sancti Regis Stephani
de Zenthiog, 1510 monasterium Beate Virginis
Marie in possessione Zenthiob ordinis Sancti Benedicti.
A váradi egyházmegyében, Bihar vármegyében, a Berettyó
jobb partja felett emelkedő teraszon állott a Szent István
király jobbjáról nevezett és a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére
szentelt apátság. Alapfalai Szentjobb (ma Sînjob Romániában)
községen kívül fekvő temető szélén a föld alatt rejtőznek.
I. László király uralkodásának hetedik évében (1083) azon
a helyen, ahol Szent István király épen maradt jobbja el
volt rejtve, fából monostort építtetett, és fenntartására
többek között Szalacs és Szatmár vámbevételét rendelte,
apátjává a szent jobbot elrejtő Mercuriust tette. 1236-ben
a pápa levelében az apátot bencésnek írja. 1449-ben megjelent
a bencés apátok szekszárdi gyűlésén. 1510-ben Tolnai Máté
megkísérelte a monostor visszaszerzést rendje részére. A
szentjobbi monostor kezdeteiről leghitelesebben és legrészletesebben
a pálosok Inventáriumából értesülünk. Ezt az inventáriumot
Gyöngyösi Gergely pálos generális perjel készítette 1522-ben,
és abban összeírta a pálos kolostorok okleveleinek regesztáit.
1498-ban ugyanis a Szentjobb monostort a pápa a pálosoknak
adta, és Gyöngyösi ott találhatott régi feljegyzéseket az
apátság eredetéről. [1] István király jobbjának monostoráról
Hartvik püspök is megemlékezik Szent István legendájában. [2]
Szent István király sírját a székesfehérvári prépostság
őrizte. Amikor szentté avatása, 1083 előtt azt felnyitották,
Katapán prépost apja, Mercurius azt titokban magához vette,
majd a későbbi monostor helyén elrejtette. Amikor László
király tudomására jutott, azon a helyen a Szent Szűz tiszteletére
fából monostort építtetett, ellátására Szalacs és Szatmár
vámját, a helybeli vásárt, Márkos falut és 84 ház népét
rendelte. Ezek 17 különböző mesterséget és szolgálatot űztek.
Volt közöttük 12 harangozó is. László király élete végén
megbízta Álmos herceget, hogy építsen kőből bazilikát. Álmos
ezt teljesítette, és abban helyezte el a szent jobbot. Kálmán
király Pál nádor fiainak adta az apátságot, de II. Géza
azt visszavette, ezért azt Pál fiai halála után feldúlták.
Lukács esztergomi érsek kiátkozta őket. III. István helyreállította
az apátságot, királyi és érseki joghatóság alá helyezte.
Összeíratta birtokait, amelyek Szolnok, Bihar, Szabolcs,
Zaránd és Fejér megyében feküdtek. Mindezt IV. Béla, majd
I. Károly is megerősítette. Apátja 1213-ban és 1219-ben
alattvalói ügyében bíráskodott, 1236-ban pápai megbízást
kapott. 1448-ban Adorján vár urával szövetkezve 144 főnyi
csapattal támadt Reszegére, mert egy jobbágyát megverték.
A szent jobb a 15. század folyamán visszakerült Székesfehérvárra.
1449-ben Balázs apát jelen volt a bencés apátok szekszárdi
gyűlésén, amikor megtagadták a hozzájárulást az esztergomi
székesegyház építéséhez. 1459-től 1471-ig Vitéz János váradi
püspök, majd esztergomi érsek gyakorolta az apátság felett
a kegyuraságot, ami egyébként a királyt illette meg. Váradi
Péter, 1480-tól kalocsai érsek, 1474-től 1484-ig, majd 1490-től
1501-ig mint kommendátor élvezte az apátság javait. VI.
Sándor pápa az ő és II. Ulászló közbenjárására 1498. augusztus
13-án kelt oklevelével a monostort a pálosoknak adta, akiknek
beiktatása 1499. augusztus 1-én, meg is történt. Váradi
azonban továbbra is maga használta a megszüntetett apátság
birtokait. 1510-ben Tolnai Máté pannonhalmi főapát mint
a rend elnöke és a rendi vizitátorok hiába tettek panaszt
a pápánál a pálosok foglalása miatt, és a pápa hiába jelölt
ki megbízottakat az ügy megoldására, [3]
a monostor továbbra is a pálosoké maradt 1556-ban bekövetkezett
feloszlatásáig. 1333-1337-ben az apát 4 márkát fizetet pápai
tizedként, így az apátság évi jövedelmét 40 márkára tehetjük.
A konvent hiteleshelyi működésének kevés nyoma van. 1239-ben
tűnik fel először, majd 1471 és 1486 között. 1486-ban az
országgyűlés megvonta hiteleshelyi jogát, valószínűleg a
konvent csekély létszáma miatt. A konvent pecsétje a szent
jobb kart ábrázolja, körirata 1469-ben: SIGILLVM CONVENTVS
ECCLESIE STEPHANI REGIS DE SENTIOC. [4]
Apátok és kommendátorok: Mercurius 1083, Teku(s) 1213,
Lek ( Tekus?) 1219, Simon 1280 körül, János, László 1326,
Pál 1333-1369, Simon 1395, Mátyás 1411, Balázs 1446 körül,
Balázs 1446-1459, Majtényi Tamás adminisztrátor 1459-1470,
Váradi Péter kommendátor 1474-1485, Salonai Antal modrusi
püspök 1486-1490, Váradi Péter kommendátor 1490-1501.
A 16. században a monostor falainak anyagából vártornyot
emeltek a Berettyó partján, és ami még megmaradt, azt később
a falu templomába építették be.
Rupp III. 167-171; Bunyitai II.
317-349, 471-479; Csánki I. 423, 577; PRT
XII/B 141-149; Györffy I. 668-669; Documenta
artis Paulorum II. 395-399; Bándi 1991,
111; KMTL 632; Solymosi 1996a, 488.
[1] DAP 2. füzet 395-396; Kercselich 1760,
I/1 127; Györffy I. 668-669.
[2] SRH II. 438.
[3] PRT III. 628-629.
[4] Takács 1992, n. 45.
Kapcsolódó objektumok:
