Szkalka
1224 - 1508
Névalakjai: 1224 villa Scala, 1338 abbatia de Skala, 1354 abbatia Sancti Benedicti de Rupibus, 1358
monasterium Sancti Benedicti de Scala, ecclesis Sancti
Benedicti iuxta Wagh, 1381-1519 abbas de
Zkalka, Skalka, 1508 abbas de Rupibus.
A nyitrai egyházmegyében, Trencsén vármegyében, Trencséntől
É-ra a Vág jobbpartaja fölé emelkedő barlangos sziklára
épült Szent Benedek remete vértanúsága helyén az emlékére
emelt monostor. 1224-ben Jakab nyitrai püspök alapította
alapítólevele szerint kifejezetten Szent Benedek regulája
szerint élő szerzeteseknek. 1508-ban bencés apátok ellenőrizték
a monostort. Jakab nyitrai püspök (1223-1241) a püspöki
székesegyházában eltemetett Szent Benedek vértanú remete
tiszteletére, azon a helyen, ahol a rablók a remetét megölték
és a Vágba vetették apátságot alapított Szent Benedek regulája
szerinti szerzeteseknek. Oklevele szerint a remete vére
még látható volt a barlang falán. A szerzetesek fenntartására
adta Viezd földet 7 ökörrel, 2 szolgával, Nyitrán két szőlőt
2 szőlőmunkással, 40 birkát és ugyanannyi sertést, a püspöki
tizedből 100 kepe gabonát és a szkalkai plébánosnak, aki
már szerzetes, portáját. 40 napi búcsút is engedélyez az
alamizsnát adóknak. Egész egyházmegyéje területére engedélyt
ad, hogy az apátság szerzetesei prédikáljanak és gyóntassanak. [1] IV. Béla ottjártakor látta a szerzetesek szegénységét
és ezért 1238-ban a terncsényi várföldekből adott egy részt
a monostornak. 1297-ben Paschasius nyitrai püspök (1286-1300)
átírta és megerősítette Jakab püspök adományát. A 100 kepe
gabona helyett az apátság népeinek dézsmáját kapták meg
a szerzetesek. A következő két században birtokügyeken kívül
más emlék nem maradt fenn az apátság életéből. 1508-ban
a rend két apát vizitátora április 24-én, húsvét másnapján
érkezett Szkalkára. Ekkor már nem volt törvényes apátja,
hanem Rosoni László 18 éves fia, Mihály, világi klerikus
élvezte a javadalmat. A monostor állagán semmit sem javított.
A két szerzetes, akit ott találtak, proprietarius
volt, mert évente 12 forint ellátmánnyal rendelkeztek, és
azon kívül a kapott adományokat is elosztották maguk között.
Az egyik közülük bencés, a másik ciszterci volt. A bencés
Bécsi Jakab testvérnek megengedték, hogy Szent Lőrinc napjáig
pénzt tarthasson magánál, ő meg megígérte, hogy azután Szerencsre
megy Nagyszombati Márton választott apáthoz. Az apátság
helye kellemes, szerzeteséletre alkalmas. Bőségesen van
hal, gyümölcs és jó kenyér. Van öt falva: Apáti 16, Viezd
8, Zliecho 8, Piecho 16, (Szkalka-)Újfalu 2 portával. A
monostor alatt van egy legelő és halastó. Az állatállomány
4 tehén, 10 marha, 12 sertés. Az egyházi felszerelések között
van két ezüst kehely, 5 miseruha (casula), 2 ciszterci
psaltérium, 2 ciszterci antifonárium, 2 misekönyv - az egyik
ciszterci, a másik esztergomi, Szent Benedek regulája és
Szent András és Benedek helybeli remeték élete.
[2] Ezután nincs semmi nyoma annak, hogy a szerzetesélet
visszaállt volna Szkalkán, csak az apátság jövedelmére voltak
pályázók. 1643-ban Pálffy Mátyás pannonhalmi főapát megkísérelte,
hogy a nyitrai püspöktől visszaszerezze Szkalkát, de eredménytelenül.
A javadalmat a következő évben a trancséni jezsuiták kollégiuma
kapta meg.
Apátok: Pál 1297, István 1318, Básán 1328, Demjén 1364,
Zljechói János 1381, István 1400-ig, azután zobori apát,
János 1415, Miklós 1420, János 1423, Pál 1429, Csula János
1500.
A monostor üreges sziklára épült. Romos egyhajós temploma
gótikus volt kétszakaszos, nyújtott, hálóboltozatos szentéllyel,
sokszögű záródással. A hozzácsatlakozó kolostor négyszöget
zárt be nyitott kerengővel. A sekrestyében kétszakaszos
keresztboltozat díszes zárókövekkel.
Czinár I. 258-260; Rupp I/2 619-626;
PRT XII/B 416-423; Fekete Nagy 1941, 184, 366-368;
Sólymos 1996.
[1] Fejér III/1 448-449; Codex diplomaticus Slovaciae
I. 215-217.
[2] PRT III. 623; MKsz 1881, 298.
