Tapolca
1214 - 1532
Névalakjai: 1214 abbatia de Heuiuz (Hévíz, Hévjóvíz),
1219 monasterium de Taplucia, 1221 monasterium
de Taplucya Miscocii, [1] 1291 monasterium de Tupulcha,
1364 patronatus monasterii Beati Petri de Tapolcza,
1532 abbatia de Tapolcza.
Az egri egyházmegyében, Borsod vármegyében, meleg források
közelében, a Miskolc melletti Tapolcán állt a Szent Péter
apostol tiszteletére szentelt apátság.
Alapítási körülményei ismeretlenek.
Szent Benedek rendjéhez tartozása csak kevés adattal igazolható.
1410-ben Miklós apátot bencésnek írják. [2]
1503-ban Tolnai Máté pannonhalmi főapát intézkedik reformja
ügyében. A rendi gyűléseken apátját nem említik.
A Váradi Regestrum 1214 és 1221 között háromszor
nevezi meg az apátságot, előbb Hévíz, majd Tapolca néven.
A monostor körül Miskolc, Tokaj (ma: Kistokaj), Mályi, Csaba
helységek mind a Miskolc-nem települései voltak, így az
apátság alapítói és kegyurai is ők lehettek. 1291-ben a
Miskolc-nembeli Panyit (volt szörényi bán) fia, Miklós a
kegyúr.
1430 körül László diósgyőri plébános, mivel hallotta,
hogy Antal apát más apátságot kap, közbenjárt, hogy Miklós
szerzetes kapja meg a tapolcai apátságot. Miklós a széplaki
konvent tagja, korábban Tapolcán volt, és egy antifonás
könyvet is másolt. Azt nem tudjuk, hogy eredményes volt-e
a közbenjárás, mert a következő két évtizedből nem maradtak
ránk az apátok nevei.
Tolnai Máté pannonhalmi főapát figyelme Tapolcára is kiterjedt.
Ennek lehetett eredménye, hogy II. Ulászló 1503-ban levelet
intézett a monostor kommendátor apátjához, Bonaventurához,
aki előbb domonkos barát volt, hogy a főapát törekvéseit
ne akadályozza, ha alkalmas perjelt vagy custost
küld hozzá, vagy ha a rossz példát adó szerzeteseket elmozdítsa. [3]
1532 nyarán Bebek Imre és Ferenc, akik János király pártjára
álltak, embereikkel rátámadtak a tapolcai apátságra, amit
addig Oláh Miklós esztergomi kanonok, az özvegy Mária királyné
titkárja élvezett (ekkor még Brüsszelben tartózkodott).
A monostor embereit részben megölték, részben fogságba vetették,
az arany, ezüst tárgyakat és templomi ruhákat elrabolták,
a monostort felgyújtották és lerombolták, birtokait több
éven át kezükben tartották. [4] Balassa Zsigmond visszafoglalta, Oláh Miklós
pedig kérte, hogy a Besztercebányai határozatok alapján
visszakapja. Két év múlva a borsodi főispánhoz fordult,
hogy segítse a megfélemlített szerzetesek visszatérését.
Ha az apátság lakhatatlan, a miskolci plébánián vagy az
apátság miskolci házában lakhatnának. [5] Miskolcon ugyanis a plébánia kegyurasága
és egy ház az apátságé volt.
Birtokai Tapolca, Görömböly, Valk, Mindszent, Csaba és
Nota helységekben feküdtek. Évi jövedelmét 1513-ban 300
forintra becsülték.
Apátok: János 1237-1242; János 1333-1334; Miklós 1410;
Antal 1422; Jakab 1453; Ambrus 1493; Bonventura de Silviis
Silvius ferrarai kanonok, domonkos, kommendátor 1503-1513;
Estei Hippolit gubernátor 1513-1515 és 1518-1520, Keresztúri
Péter csabai plébános 1515; Oláh Miklós kommendátor 1532
körül.
Nemes J.: Péter és Pál apostolokról nevezett tapolcai apátság
története. Magyar Sion 1-1863, 593-605; Knauz N.: Utóirat
a tapolcai apátság történetéhez. Magyar Sion 1-1863, 603-605;
Rupp II. 105-107; Csánki I. 180, 192; Beszkid
M.: Szt. Péter és Pálról nevezett tapolcai apátság történetéhez.
Miskolc 1903; PRT XII/B 378-390; Györffy I. 809-810; Dobrossy,
I.: A tapolcai apátság miskolci kúriája. Miskolci Hermann
Ottó Múzeum Közleményei 23-1985, 32-38; KMTL 660.
[1] Váradi Regestrum, 186 (321§), 41 (224§),
267 (221§).
[2] Zs II/2 n. 8025.
[3] PRT III. 142.
[4] EtEml II. 234; IV. 104.
[5] EtEml II. 348.