Visegrád
1221 - 1493
Névalakjai: 1221 abbatia de Wisagrade, 1342
cenobium Sancti Andree apostoli iuxta Wyssegrad,
1369, 1396 monasterium Sancti Andree prope Wissegrad
ordinis Sancti Benedicti, 1391 monasterium
Sancti Andree de promontorio castri Wissegradiensis ordinis
Sancti Benedicti. [1]
A veszprémi egyházmegyében, Pilis vármegyében, Visegrádtól
északra a Duna-part közelében, a Latinovits-villa (SZOT-üdülő)
helyén állott a Szent Andrásról nevezett monostor.
I. András király alapította 1055 és 1060 között bizánci
szertartású szerzeteseknek. 1221 után bencések apátsága,
1493-tól a pálosok perjelsége. 1342-ben itt gyűltek össze
a bencés apátok káptalanra. Szent Gellért 14. századi életírója
I. András királyról szólva megemlíti, hogy "két monostort
alapított, Tihanyt és a Visegrád mellettit". Tihany alapítása
1055-ben történt, így a visegrádi monostor alapítására ez
után kerülhetett sor. A király orosz felesége kedvéért bizánci
szertartású, bazilita szerzetesekre bízta alapítását. 1221-ben
a pápa írja "a magyarok királya értesített, hogy a veszprémi
egyházmegyében fekvő visegrádi apátságot, amelynek a király
a patrónusa, régtől fogva görög szerzetesek lakják, akiknek
kezében az apátság lelkiekben és anyagiakban annyira lehanyatlott,
hogy, hacsak nem helyeznek oda a szomszédos egyház nyelvével
és életével megegyező személyeket, sohasem fog lábra állni.
Ezért kérte, hogy a mi engedélyünkkel latin szerzeteseket
helyezhessen oda." A pápa az esztergomi érsekre és a pilisi
apátra bízta az ügy megoldást azzal, hogy a görög szerzetesek
ellátásáról életük egész folyamán gondoskodni kell. [2] Béla herceg ép ezidőtájt vette feleségül Laszkarisz Mária görög
hercegnőt, aki bizonyára támogatta a még élő görög szerzeteseket.
1257-ben IV. Béla ismét a monostornak adta a visegrádi dunai
vámot, amit már I. László királytól egykor megkaptak, de
időközben elveszítettek. Ezt a jövedelmet 1281-ben Erzsébet
királyné, IV. László felesége, megerősítette az apátság
részére, de I. Károly és felesége elvették, Csaba, Szántó,
és Szászfalu birtokokat adták helyette kárpótlásul. Mária
királyné 1259-ben megkapta a királytól a visegrádi várhegyet,
1264-ben pedig a pilisi ispánságot. 1260-ban a Dömös melletti
Marótot az apátságnak adta.
Mint királyi alapítású és kegyurasági monostor az esztergomi
érsek joghatósága alá tartozott, hiteleshelyi tevékenységet
azonban, valószínűleg a szerzetesek csekély száma miatt,
nem folytatott. Dániel apát a garamszentbenedeki és a széplaki
apáttal együtt 1338-ban megkérte Telegdi Csanád esztergomi
érseket, hogy XII. Benedek pápa 1336-ban kelt bulláját a
két magyarországi érsekség területén álló bencés apátságok
tartománnyá szervezéséről írja át számukra. 1342. június
2-től 6-ig a Szent András monostorban tartottak káptalant
a magyarországi bencés apátok. Vilmos pannonhalmi és Szigfrid
garamszentbenedeki apát elnökölt. A pécsváradi, zobori és
kolosi apát definitor, azaz tárgyalás előkészítőként működött.
A visegrádi apáton (26. kép) kívül megemlítik még
a szekszárdi, zebegényi, almádi és kolozsmonostori apát
jelenlétét is. [3]
Néhány héttel ez után meghalt I. Károly király. A következő
évben, 1343-ban Dániel apát, azt panaszolta a pápának, hogy
monostora, amely a tatárjárás előtt bővelkedett a javakban,
40 esztendeig vagy még tovább szerzetesek nélkül állt, okleveleit
és javait mások bitorolták. Ezért kéri, írjon a királynak
azok visszaadása érdekében. Ugyanakkor búcsúengedélyt is
kért, mivel a monostor közel fekszik a király palotájához
( mansio), és a király, meg a királyné és az ország
kiválóságai áhítat kedvéért gyakran felkeresik. [4] Dániel apát 1348-ban kitüntető
megbízást kapott a pápától, mert a pécsi püspök és a garamszentbenedeki
apát mellett harmadikként őt is megbízta, hogy vizsgálják
ki a szepesi püspökség felállításának a lehetőségét, amit
I. Lajos király és Erzsébet királyné kérelmeztek nála. [5] 1366-ban Ottó apát részt vett
a mogyoródi káptalanon. 1386-ban II. (Kis) Károly trónkövetelő
királyt 32 éves korában Visegrádon megfojtották, de nem
temették el, mivel pápai kiközösítés alatt állott, hanem
a Szent András monostor közelében egy házban őrizték tetemét.
1391-ben végre a pápa felhatalmazást adott, hogy feloldozás
után a monostorban egyházi temetésben részesítsék.
A monostor védelmével a pápa 1402-ben az esztergomi érseket,
a váci püspököt és a mogyoródi apátot bízta meg öt évre.
[6] A monostor egyik apátja, Joannes Hungarus, rendi
elöljárói engedélyével Montecassino apátságába ment át,
és ott 1417-ben mint ügyvivő és custos működött.
1438-ban már csak egy szerzetes élt a monostorban, ezért
kérték a pápát, hogy adja az olivetánus szerzeteseknek. [7] A következő évben Alemaniai Konrád
apátot Zsigmond király a mogyoródi apátság vezetésére jelölte
ki. Ezután több évtizedig nincs említés Szent András monostoráról.
1475-ben az Erdélyből a török elől menekült Pál pálos barát
engedélyt kért a pápától, hogy Visegrádon, ahol laikusok,
konverzusok közt vonta meg magát, fogadalmat tehessen. A
pápa 1493. június 18-án II. Ulászló kérésére, mivel már
hosszú idő óta csak két-három szerzetes lakott a monostorban,
most meg csak egy világi klerikus, és a jövedelem az évi
24 forintot nem haladta meg, az apátságot megszüntette és
pálos perjelséggé alakította. [8] Néhány héttel később, július 5-én a király is
kiállította a pálosok részére adománylevelét, amely szerint
Bakócz Tamás győri püspök kérésére a monostort, amelyben
már alig van szerzetes, a pálosoknak adja.
[9] 1544-ben a visegrádi vár török kézre került és ekkor,
vagy már korábban a pálosok is elhagyták a monostort.
Apátok: Miklós 1271, Dániel 1333-1348, Ottó 1366, Miklós
1371-1373, Tederik 1396 előtt, Egyed 1396, László 1398,
János 1417 előtt, Ruszkai Dobó Balázs 1417, Alemaniai Konrád
1439-ig, azután mogyoródi apát, András 1439, Gergely milkói
püspök, gubernátor 1449, László 1493.
Czinár I. 204-205; Rupp I.
61; Csánki I. 11-12, 19; PRT XII/B
47-53; Dercsényi 1951, 12-15, 96; Pest
megye műemlékei II. 454-455; DAP III. 223-225;
KMTL 731-732; Györffy IV. 705-712.
[1] MREV II. 276.
[2] Theiner I. 29.
[3] PRT II. 395-397.
[4] Bossányi I. n. 66, 67.
[5] Koller III. 43-45.
[6] Vat I/4 481.
[7] Lukcsics II. n. 368, 660.
[8] MREV IV. 17.
[9] DAP III. 224; PRT XII/B 52.
Kapcsolódó objektumok:
