Zobor
990 körül - 1468
Névalakjai: 1111 monasterium Sancti Ypoliti de
Monte Zobur, 1249 abbas et fratres monasterii
Sancti Ipoliti de Zobur, 1256 conventus monasterii
Beati Ipoliti martyris de Zoborio, 1271 ecclesia
Sancti Ipoliti de Zubur, 1312 conventus monasterii
Beati Ypoliti martiris de Zuburio, 1349 abbas
monasterii Sancti Ypoliti martyris de Zoborio.
A nyitrai egyházmegyében, Nyitra vármegyében, Nyitra várától
északra a Zobor-hegy nyugati lábánál vagy oldalában állt
a Szent Hippolit vértanúról nevezett apátság.
Alapítási körülményei bizonytalanok. Talán remeték alapították
István király segítségével, akinek uralkodása idején már
bizonyosan fennállt. Zobor Szent Hippolit és Nyitra Szent
Emmerám védőszentje a regensburgi püspökség hatására utal,
és azzal magyarázható, hogy Vajk (Szent István) magyar felesége
997-ben a nyitrai hercegi székhelyen regensburgi papokkal
indította meg a térítést. [1]
Bencésekhez tartozását többek között bizonyítja, hogy apátja
négy bencés apáttal együtt 1327-ben átíratta a pápa bulláját
a bencés káptalanok rendezésének kötelezettségéről, 1342-ben
és 1366-ban pedig résztvett a rend káptalanján. A 12. század
elején a prágai Kozmasz azt jegyezte fel, hogy 894-ben Szvatopluk,
Moravia királya a Zobor-hegyre menekült, ahol egy templomra
talált, amelyet három remete épített. [2]
A zobori apátság kezdete a múlt homályába vész. A források
nem nevezik Szent István királyt alapítónak, hanem adományait
említik. Talán a környéken élő remeték szerveződtek apátsággá.
A legkorábbi híradást az apátságról Szent Mór pécsi püspöknek
Szent Benedek remetéről írt legendájában találjuk. "Abban
az időben, amikor ... István király akaratából Isten ismerete
... Pannóniában még éppen csak kicsírázott ... más földekről
sok kanonok és szerzetes gyűlt hozzá ..., hogy a szent szerzetesi
élet új öröme együttélésükkel beteljesedjék ... Zoerard
a lengyelek földjéről ebbe a hazába jött, és miután Fülöp
apáttól, akinek Szent Ipoly vértanú tiszteletére szentelt
Zobor nevű monostora Nyitra vidékén feküdt, a szerzetesi
ruhát és az András nevet megkapta, remete életre szánta
magát". Életéről "a vele élő boldog Benedeknek elbeszéléséből
hallottam ... Én, aki most ... püspök vagyok, akkor iskolás
gyermek ( puer scolasticus) voltam, a jó férfit
láttam ugyan, de hogy milyen volt szerzetesi élete ... hallás
útján ismertem meg, mert a már említett Benedek ... Szent
Márton monostorába gyakran eljött ...". [3]
A két remete András és Benedek életét Mór mint pécsi püspök
írta meg, valószínűleg 1064 után, mert művében Géza herceggel
való beszélgetéséről is megemlékezik. Géza herceg 1064 húsvétján
járt Pécsett Salamon királlyal.
Az apátság 1111. és 1113. évi birtokleveleiből kitűnik,
hogy István király a Vág folyón szállított árúk vámjának,
valamint Nyitra és Trencsén vásárvámjainak harmadát és Dovár
birtok egy részét az apátságnak adta. 1109-ben a félszemét
vesztett Szvatopluk cseh herceg és öccse, Ottó herceg Nyitráig
pusztították az országot. A monostor Vág- és Nyitra-menti
falvai is sokat szenvedtek. Ezért Gottfrid apát Kálmán királyhoz
fordult, aki 1111-ben megerősítette az apátság vámjövedelmeit,
1113-ban pedig pecsétjével erősítette meg az apát által
összeíratott birtokait. [4]
IV. Béla Fávus apát kérésre 1249-ben a nyitrai főesperessel
bejáratta a monostor minden birtokát megkérdezve a szomszédokat
és az illetékeseket, hogy megerősítse a Kálmán király által
jóváhagyott birtokhatárokat. Az apátság kegyuraságáról 1270-ből
van az első adatunk. Ekkor Sisi Kozma képviseli a kegyurakat.
1297-ben Domonkos apát monostora kegyurával, a Hont-Pázmány-nembeli
Ernye bánnal erősíttette meg egyik birtokát. Gergely zobori
apát 1327-ben a garamszentbenedeki, a kolosi, a széplaki
és a ludányi apátokkal együtt kérte a nyitrai káptalant,
hogy III. Honorius pápa bulláját a bencés káptalanok tartásáról
írja át részükre [5].
Tamás apát 1342-ben a visegrádi káptalanon definitorként
vett részt. András apát 1366-ban a mogyoródi káptalanon
az egyik elnök volt. 1403 és 1428 között, Hinkó apátsága
idején, elég népes lehetett a konvent, mert ebből az időből
17 szerzetes neve maradt ránk. [6]
Mátyás király a nyitrai püspökséget ideiglenesen Vitéz Jánosra
bízta, aki amikor 1468-ban Nyitrán tartózkodott, Kont Péter
nyitrai kapitányával erőszakkal elfoglaltatta magának a
zobori apátságot. A kapitány július 30-án az apátságnak
festett ládikában őrzött iratait Nyitrára vitte. A konvent
hiába tiltakozott, előbb Mátyás, majd ugyan abban az évben
II. Pál pápa is hozzájárult, hogy a zobori apátság javait
a nyitrai püspökség és káptalan bekebelezze. A szerzetesek
még egy ideig a monostorban maradhattak, de 1471-ben Kázmér
lengyel herceg, Mátyás ellenfele, Nyitrát elfoglalta, a
szerzetesek elmenekültek, kettő a melki apátságba. Az apátság
13. századvégi Nyitra vármegyei birtokairól jó áttekintést
ad Györffy György térképe Nyitra vármegyéről. [7] Turóc vármegyében is volt az apátságnak négy falva, amelyekért
IV. Béla a turóci prépostság alapításakor, 1252-ben három
más birtokot adott cserébe Nyitra északi részében és évi
3 márkát az új prépostságtól a turóci dézsmák fejében. A
pápai tizedszedéskor, 1332-ben 100 márkára becsülték az
apátság jövedelmét. A konvent 13. század közepétől fennállásáig
hiteleshelyként működött. Első fennmaradt hiteles kiadványa
1256-ból való. [8]
Apátok: Fülöp 1010 k., Gottfrid 1111-1113, Favus 1249,
Péter 1258, Jakab 1283, Simon 1295, Domonkos 1296-1297,
Péter 1301, Gergely 1327-1330, Tamás 1336-1352, [9] András 1360, Ottó 1378-1390,
Henrik volt mogyoródi apát 1391-1399, István volt szkalkai
apát 1400-tól, Hinkó 1403-1428 (1405-től nyitrai püspök),
Berzenczei György nyitrai püspök 1430, Miklós 1467.
Az apátság színhelyének meghatározása nem egyértelmű.
Az egyik változat szerint helyére épült 1697-ben a kamalduliak
kolostora. Ennek romjai ma is állnak.
Czinár I. 193-195; Rupp I/2
639-641; Gerecze 580; PRT XII/B 401-416;
Follajtár 1934; Súpis II. 373-374;
KMTL 746; Györffy IV. 489-492.
[1] Györffy IV. 491.
[2] Gombos I. 801.
[3] Árpád-kori legendák, 13; SRH II.
357.
[4] DHA I. 382-385, 391-396.
[5] MES III. 118.
[6] PRT XII/B 414.
[7] Györffy IV. 336.
[8] Codex diplomaticus Slovaciae II.
386-387; V.ö. Mons Sacer I. 495, 50. jegyzet.
[9] MES III. 463, 608, 672, 889.
Kapcsolódó objektumok:
