Bátmonostor
Bodrog vármegyében a Becsegergely-nem birtoka volt. 1198
előtt Both bihari ispán kezdett itt monostort építeni. Valószínűleg
a tatárjáráskor elnéptelenedett. 1345-ben Becse Imre fia
Töttös, pilisi ispán, királyi ajtónálló mester engedélyt
kért a pápától, hogy a pogányoktól részben lerombolt egyházat,
amelyet valamikor régen szerzetesek számára kezdtek építeni
és emberemlékezet óta lakatlan 12 ágostonos remete részére
helyreállíthassa. A pápa az engedélyt megadta. A Boldogságos
Szűz tiszteletére szentelt monostor búcsúkiváltságot is
kapott.
Épületéből, amelyet 1761-ben kamarai rendeletre felrobbantottak,
s amelynek maradványaiból aztán a község és a helyi unitus
egyház építkezett, Rómer Flóris 1868-ban még annyit látott,
hogy alaprajzi vázlatot tudott készíteni. Háromkaréjos timpanondomborművét
is lerajzolta (ma: Zombor, múzeum). A 13. századi faragványon
Krisztust és két alapító jelenik meg. A monostor háromhajós
templomát Henszlmann Imre tárta fel 1871-ben. A középhajónak
félkörívű apszisa volt, a mellékhajók egyenes fallal záródtak,
teljes külső hosszúsága 28 métert tett ki (27. kép).
A szentélyt később - bizonyára az ágostonrendiek birtoklása
idején - poligonális záradékkal bővítették ki. A kolostor
a templom északi oldalán állt, délre csak egy kisebb gótikus
(plébánia?)-templom került elő. Az 1977-ben megkezdett újabb
kutatások során a templom belsejében egy korábbi, román-kori,
kis templom (11 x 7 m) alapjaira bukkantak, a monostortól
távolabb déli irányban középkori udvarház falmaradványait
tudták azonosítani.
Theiner I. 689; Czinár I. 304;
Rupp III. 25-27; Csánki II. 189; Rómer
F. úti jegyzőkönyvei (OmvH Könyvtár) XXIV. 160-160; Henmszlmann
1873, .126-166; Gerecze, 170;
Genthon II. 32; Györffy I. 709-710;
Biczó P.: Régészeti kutatások a középkori Bátmonostor
területén. Mv 25-1981, 104-108; Biczó 1985, 363-371.
Kapcsolódó objektumok:
