Jánosi
Gömör (Kishont) vármegyében Rimaszombat délkeleti szomszédságában,
a Rima folyó jobb partja felett 1332/38-ban tűnik fel egy
falu Johanuti és Ivánosy névvel (ma Rimavské-Janovce Szlovákiában).
Papja alesperes. Apátja csak 1427-ben fordul elő először,
amikor a falu 39 jobbágyportájából 33 tartozott hozzá, 1431-ben
pedig 46 portából 30. 1500-ban György nevű apátja édesanyjával
együtt Rómában felvétette magát a Szentlélek-társulatba.
Az apátság keletkezését teljes homály fedi. Nevéből nem
lehet következtetni arra, hogy Keresztelő Szent János tiszteletére
volt szentelve. 1695-ben és 1723-ban az összeírások említik
romos templomát, de védőszentjéről nem szólnak. 1723-ban
Sajgó Benedek pannonhalmi apát tiltakozott a jánosi apáti
cím adományozása ellen, amit később Ipolyi Arnold besztercebányai
püspök előterjesztésére Rómer Flóris, a jeles bencés régész
nyert el, aki 1875/76-ban Stornóval restauráltatta a templomot.
Az egyhajós templom félkörrel záródik (28. kép).
A hajó lapos, kazettás mennyezetű. Nyugati toronypárja a
hajó falsíkjain kívül áll. A másik templom - a reformátusoké
- a középkorban plébániatemplom volt.
Czinár I. 265 Rupp II. 129-130;
Csánki I. 137; PRT XII/B 197-198; Ila
1944, II. 436-446; Súpis III. 37; IV. 210;
Györffy II. 512.
Kapcsolódó objektumok:
