Martonos

Előbb talán Bodrog vármegyéhez, később Csongrád vármegyéhez tartozott Martonos falu Szegedtől délre, a mai Martonos (Martonoš Jugoszláviában) helyén. Itt állt egy apátság a tatárjárás előtt, amelynek apátját csak 1237-ben említi két érdekes oklevél, amit a pannonhalmi rendi levéltár őriz. Ekkor a martonosi ( Mortinus-i) apát Dorozsma, Kanizsa, Császár és Salamon apátjaival a Hunta nembeliekkel és más szomszédos nemesekkel együtt jelentették a nádornak, hogy miután poroszlója összehívta őket, Uros pannonhalmi apát jelenlétében készek voltak megjárni a szentmártoni és a szentdemeteri apátságok peres határát a Tisza mindkét partján. A szentdemeteri apát csak követeket küldött azt üzenve, hogy a déli határ rendben van, a keleti nádas részen azonban nem lesz addig béke, amíg a szentmártoniak részt nem engednek nekik a halászatban. A második oklevélben Dénes nádor Szent László oklevele és a perlekedő népek beismerése alapján a szentdemeteri apátság Szatmár falujának népével szemben úgy döntött, hogy a Kanizsa torkolatánál a Tisza mindkét partján elterülő föld és a Mirót-tó hosszában elnyúló nádas a pannonhalmi apátságé. IV. Béla ezt az ítéletet még ugyanabban az évben december 4-én megerősítette. Más emlék erről az apátságról nem maradt.

PRT I. 755-758; Csánki I. 682; Györffy I. 724.