Meszes

Közép-Szolnok vármegye déli szögletében, Zilahtól keletre, Mojgrádtól és a Meszesi kaputól délre, Zsákfalvától (ma Romániában Viile Jacului) 4 ,5 km-re északnyugatra, 502 m magas hegytetőn, a Porolissum római erőd romjain állott a meszesi apátság Szent Margit tiszteletére.

Alapítója Álmos herceg, I. Géza király fia, Kálmán király testvére, akinek 1096 és 1106 között, amikor az ország egy részének fejedelme, dux volt, lehetett erre alkalma. Az alapítás tényéről III. István 1165-ben kelt eredetiben megmaradt okleveléből értesülünk. Ekkor ugyanis a Meszesi-kapun áthaladó sószállító szekerekről egy-egy darab kősót rendelt a monostor javára. III. Béla felesége Anna, majd II. András is gyarapította jövedelmét. 1270 körül apátja leírta egy lakatlan birtok határait. 1281-ben Erzsébet királyné István apát kérésére visszaadta a monostornak a zilahi vámjövedelem ötödét, amit egykor Anna királynétól kapott. 1361-ben I. Lajos a Meszes-Apáth nevű monostort Kusalyi Jakcs mesternek adta, miután az a 14. század végén elnéptelenedett. 1423-ban Kusalyi Jakcs György fiát iktatták be Monostorpatak oláh falu birtokába. Ez a monostorhegynek Zsákfalvára lejtő déli oldalán fekhetett, a ma Pometulnak (=gyümölcsös) nevezett határrészen.

A monostor színhelyét töredékes kőfaragványok és Lajos király koráig terjedő éremleletek igazolják. Bencésekhez való tartozásáról nincs adat. Az 1235-ben készült premontrei monostorjegyzékben ( catalogus Ninivensis) a váradhegyfoki prépostság filiájaként tűnik fel. Premontrei voltának ellentmond, hogy 1281-ben István apát folyamodott Erzsébet királynéhoz, a premontrei monostorok elöljáróit viszont ekkor már prépostoknak nevezték Magyarországon és nem apátoknak.

Czinár I. 296; Rupp III. 165-167; Bunyitay I. 250, 251; Csánki I. 560; Petri 1901, I. 581-591; PRT XII/B 449-450; Buday 1915, 51-111, különösen: 74-79 és 90-94; Oszvald 1957, 237; Tóth E. 1978, Entz 1994, 28-29, 128-129; Erdélyi oklevéltár I. n. 10, 11, 114, 176, 207, 253, 283, 289.