Pásztó
Heves vármegyében, a Mátra nyugati lábánál, a Zagyva folyó
bal partja közelében, a ma is látható alapfalak helyén apátság
állott. Védőszentjét, Szent Miklóst 1277-ben nevezik meg,
de 1407-ben Szűz Mária oltalma alatt áll. III. Béla 1191-ben
adta át a cisztercieknek. Ezt megelőzően két adat maradt
ránk. Cerbanus író itt találta meg Szent Maximus görögül
írt művét, lefordította latinra és Dávid pannonhalmi apátnak
(1134-1138) ajánlotta. Pásztó apátja 1138-ban a Tisza menti
Abád halastavának jövedelmét a dömösi préposttal fele-fele
részben élvezte.
Az 1956-1968 között folytatott ásatások Valter Ilona vezetésével
feltárták a 12. század elején épült háromhajós, 40 m hosszú
templom alapjait, amelyben a főhajó egyenes oldallal, a
mellékhajók félkörösen záródtak (30. kép). A dél
felől hozzácsatlakozó klastrom alapfalai, nem tükrözik a
hagyományos elrendezést.
Czinár II. 111-113; Rupp II.
94-97; Csánki I. 55; Békefi 1898,
I-III; PRT XII/B 369-370; Valter 1982, 167-206;
Hervay 1984, 127-132; Györffy III.
121-113; KMTL 533.
Kapcsolódó objektumok:
