Szentjános

Bihar vármegyében a mai Biharszentjános (Sîntion Romániában) községtől délnyugatra, a Sebes-Körös jobbpartján emelkedő halmon állott a Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt apátság. Először 1215-ben a Váradi Regestrum ban tűnik fel mint Dusnok falu birtokosa. Apátja 1238-ban többedmagával pápai megbízást kapott. 1249 és 1259 között a ciszterci generális káptalan határozatai szerint a lengyelországi Koprzywnica apátságnak kellett volna átvennie Keresztelő Szent János apátságát ( abbatia monachorum Sancti Johannis Baptiste super Crisim), mert mind személyi állományban, mind anyagiakban sok csapás érte (nyilván a tatárjáráskor), de a lengyel apát nem tudott segítséget nyújtani, ezért lemondott a feladatról a csehországi Plasy apátja javára. Ezután sem találjuk annak nyomát, hogy a Körös menti apátságban ciszterciek lettek volna. 1282-ben a Hontpázmány nembeli Szentjánosiak birtoka volt. Néhány apátjának neve fennmaradt: Imre apát 1372-ben a kolozsmonostori apát prókátora, Péter 1382, János 1403, ismét János 1437, Lukács 1446-1453, Domonkos 1459, Ambrus köbölkuti János fia 1518. 1437 és 1459 között vita folyt az apátság kegyurasága felett. 1547-ben a monostort és birtokait a Váradra menekült nyúlszigeti apácák kapták meg. A számos adat ellenére a monostor rendi hovatartozását egyszer sem említik. 

Bunyitay II. 361, 380-384, 418-412; III. 309-310; Csánki I. 623; Komáromy 1893, 875-878; PRT XII/B 451-452; Györffy I. 667-668; Hervay 1984, 41.