Beszterec
Szabolcs vármegyében e falu neve 1287-ben merül fel, amikor
IV. László elrendeli, hogy a Tisza-menti Damarad, Dobos
és Beszterec ( Byztruch) birtokába, amit az ellene
felkelt (Hontpázmány nembeli) Kozma fia Páltól és testvéreitől
elvett, a (Balogsemjén nembeli) Ubul fia Mihály comest
és fiait, István és Pál mestert iktassák be. III. András
megparancsolta, hogyha a Biztrichi monostor kegyúri
joga a Hontpázmány nembeli Bánki Leukus fiait: Benedeket,
Pétert és Pált illeti meg, akkor iktassák be őket. 1342-en
még egyszer említik a monostort, amely a Szent Megváltó
tiszteletére volt szentelve. Valószínűleg az ottani földvár
legmagasabb pontján állott.
Környezetéből került múzeumba két koraközépkori, bizánci
eredetű liturgikus tárgy, egy gyertya-, vagy kereszttalpként
használt bronzöntvény (Nyíregyháza, Jósa András Múzeum,
III.32), és egy ezüst szentelvíztartó (Magyar Nemzeti
Múzeum, III.31). Az elpusztult háromhajós templom
kiugró középrészű nyugati építményének csekély falmaradványát
Németh Péter találta meg 1968-ban (34. kép).
Csánki I. 511; Németh 1966, 128,
132; Németh 1967, 93; Németh 1986, 115-128; Németh 1997, 40-41.
Kapcsolódó objektumok:
