Debrő
Heves vármegyében a mai Feldebrő helyén épült az ország
egyik legrégibb és legkülönlegesebb temploma a 11. század
első felében. Első írásos említése a Váradi Regestrum
ban található. 1219-ben a debrői monostor Nogud nevű
jobbágyának bűne miatt Váradra kellett mennie ítéletre,
hasonlóképpen 1221-ben Mihálynak. A pápai tizedjegyzékből
1332/37-ben arról értesülünk, hogy a debrői egyház a Szent
Kereszt tiszteletére van szentelve, és Miklós nevű papja
alesperes. A templom délkeleti szomszédságában egy azonos
korú épület alapjait találták meg. Ezen kívül egy állatcsontból
készült pásztorbot-fej utalhat egykori apátjára.
A templom legrégibb alakjának alapformája szabályos 20
x 20 m-es négyzet - ugyanakkora, mint az I. Béla által építtetett
szekszárdi apátsági templomé -, mind a négy oldalon félköríves
apszissal bővítve (38. kép). Öthajós boltozatát legbelül
négy erőteljes, a szélek felé 12 karcsúbb pillér tartotta.
Emelt szentélye alatt altemplomot építettek, nyugati irányban
kinyúló, méltóságot jelző sírkamrával (39. kép).
Györffy György véleménye szerint a templom címe és formája
kapcsolatban lehet azzal, hogy István király 1018 körül
keresztereklyét kapott a görög császártól, és az építtető
Aba Sámuel lehetett. Az öthajós, kiemelkedő középrészű templom
pusztulása után - a 12. század végén, vagy a 13. század
elején - terét leszűkítve, szélső pillérsorát befalazva
háromhajós alaprajzon állították helyre. Az átalakítás a
12. századi falfestményekkel gazdagon felékesített altemplomát
nem érintette. Az eredeti épület térosztási rendszere a
modern műemléki helyreállítás következtében a 18. századi
plébániatemplomon belül ismét érzékelhető.
Kampis 1955 , 178-194; Kovács B. 1970,
124-125; Heves megye műemlékei II. 716; Györffy
II. 77-78; Kovalovszki 1987; Tóth
S . 1998, 51-53.
Kapcsolódó objektumok:
