Ellésmonostora
Csongrád vármegyében állott a Tisza bal parti árterében
fekvő szigeten, kevéssel a Körös torkolata felett Csongrádtól
északnyugatra 3 km-re. A Bor-Kalán-nem birtoka volt. 1306-ban,
amikor először tűnik fel neve, bérbe adták Kopasz nádornak.
1326-ban ismét előfordul három oklevélben, amikor a rokonok
egyezkednek a birtokok és monostor kegyurasága felett. Ellés-puszta
(tanya) őrizte meg nevét. Az 1990-ben megkezdett ásatások
nyugati toronypáros, 23 m hosszú, 12 méter széles, háromhajós
templom maradványait tárták fel. Mindhárom hajója félkörös
apszissal záródott. Északi oldalához tágas terű, apszisos
kápolna, délkelti sarkához kolostorszárny csatlakozott.
Az ásatásból számos kőfaragvány, közöttük között
12. századi palmettás faragványok és finoman faragott, későbbi,
feliratos, vörösmárvány sírkőtöredékek, valamint 13. századi,
liturgikus használatú bronztárgyak töredékei (IV.3-5)
kerületek a csongrádi Tari László Múzeumba. A monostortól
északnyugatra kisméretű, egyhajós, román-kori plébánia-templom
falmaradványai is felszínre kerültek.
Csánki I. 680; Györffy I. 895;
Pávai 1993, 77; Pávai 1994b, 67; Bozóki
1998, 39-52; Pávai 2000, 219-232; Bozóki
2000, 233-240.
Kapcsolódó objektumok:
