Gyerőmonostora
A Sebes-Körös felső folyásának vidéke, Kalota a 14. század
elejéig Bihar vármegyéhez és a váradi egyházmegyéhez, később
Kolozs vármegyéhez tartozott. Itt tűnik fel a pápai tizedjegyzékben
Monostor falu, amelyet 1423-ban neveznek először Gyerőmonostorának,
ma Magyargyerőmonostor (Mănăstireni Romániában). Egy 1275.
évi oklevél, amely a tatárok pusztítására hivatkozik, nyilván
Kemény József egyik koholmánya, semmi hiteleset sem tartalmaz.
Apátot, szerzetesrendet a monostorral kapcsolatban nem említenek.
Emlékét a falu nevén kívül a Gyerőmonostori családnév
és a 13 században épült késő román stílusú temploma őrizte
meg. Ez egyhajós, díszes nyugati kapuval és később eléépített
toronypárral (40. kép). A gótikus szentély a nyolcszög
három oldalával zárul. A hajó hossza szentély nélkül 12,5
méter, szélessége 8,1 méter, a templom teljes hossza szentéllyel
és a tornyok közötti előcsarnokkal együtt 24,3 méter. A
felső emeletek csak az északi toronyból állnak. A nyugati
toronyablakot megosztó oszlop fejezetét a Jákról és Gyulafehérvárról
ismert kettős sárkányalak díszíti (41. kép). A déli
torony külső, déli falába római oroszlándomborművet és 13.
századi figurális faragványokat is beépítettek. Utóbbiak
között van egy - talán a templom eredeti titulusával összefüggő
- Szent Mihály-ábrázolás, és egy főbűnöket ábrázoló, allegorikus
sorozat darabja (42. kép). Ez a magyarországi művészeti
emlékanyagban egyedülálló, madárlábú, kígyókat ölelgető
nőalak-ábrázolás jelen van a veronai San Zeno apátság bronzkapuján
és a regensburgi St. Jakob bencés templom homlokzatának
szobrászi dekorációjában is.
Rupp III. 208-209; Bunyitay
II. 353-360, képekkel; Csánki V. 357-358;
Györffy I. 645-646; Entz 1994,
48-49, 119; Erdélyi oklevéltár I. n. 338;
Kabay 1981, 87-102; Miklósi Sikes 1999,
258-259.
Kapcsolódó objektumok:
