Írott dokumentum

Kálmán király oklevele a zobori apátság javára, 1111

+ Kálmán győzedelmes király, akit csodás szentségű tündöklése tett ismertté a világban valamint a híres esztergomi érsek, Lőrinc idején, aki a filozófia kimeríthetetlen forrásából merített szívesen, jogvita támadt a legszentebb király, István által a Zobor hegyi Szent Ipoly monostorának [1] jutatott adományokról. Nem amiatt aggódtak, hogy megtörtént‑e az, amit szent férfiak nagybölcsességű döntésükkel igazságosan elrendeztek, hanem mert a sok idő eltelte és némely előd tétlensége teljesen elbizonytalanította őket. Amidőn Gottfried apát az /oklevélben/ sorban elmondottakat illetően nem kis nehézség árán, viszontagságos időben, számtalan helyen a vitás kérdések után járt, a kegyes király belegyezésével az ügy tárgyalása az említett Lőrinc érsek elé került.

Gondos vizsgálattal, az egyenlőséget szem előtt tartva úgy találták, hogy Szent István király egész Nyitra mind nagy mind kis vámjai harmadát Szent Ipolynak [2] adta, a városon belül és kívül, és Doardi Babanak nevezett részén [3], végig a Vág nevű folyó mentén hasonlóképpen minden piacon, miként Trencsén városán belül és kívül egészében és mindenre vonatkozóan, bárhol, bármiben, bármikor és bármiféle módon az idő viszontagságai növeljék azokat vagy csökkentsék.

Mivel a királyi kincstár behajtói azonban, akiket magyarul kálizoknak [4] hívnak, ezt az egykor szent adományt megsérteni merészelték, én Gottfried apát elhatároztam az oklevél szavai közé foglaltatni: az eljövendő kor nemzedéke beletekintvén tudja meg, hogy ezeket /a kálizokat/ hiteles férfiak cáfolták meg. Ezeknek a rosszakaróknak a nevei a következők: Porcus, aki abban az időben száznagyuk volt, és társa Ethe. Velük mesterkedtek még minden igyekezetükkel serény cinkosaik, tudniillik Márk és Magiug, az ispánjaik és pénzbeszedőik, mindahányan csak voltak. Szemérmetlen merészségük ellen emelte fel szavát tizenkét tisztelettudó és előkelő nyitrai férfiú, akiknek emlékezete a múló időben a szentkirály idejétől egészen az említett jogvita idejéig kétségbevonhatatlan töretlenséggel terjedt ki. Az igazságról ők adtak tanúbizonyságot. Közülük az első, Una nevű sok éven át a nyitrai vár ispánja; a második Bacha hasonlóképpen sok éven keresztül nyitrai ispán; harmadik és negyedik Deda és Cace, mindketten Buquen , a nyitrai vár egykori ispánjának fiai. Ők ketten, Buquen ispán fiai, Deda és Cace tudniillik e jogvita idején már nyolcvan évnél is régebben is Nyitra városának lakói. A többi tanú neve tehát: Penet, Seiun, Márk fia Márton, Petre, Cup, Subissa, Figa, Peregrin bíró. Mivel ugyanis a király pusztán az ő szavuknak hitelt adni nem akart, mégha igen nagy emberek is voltak, királyi parancsra Lőrinc érsek Batona nevű poroszlójának engedelmeskedve e tanúk mind esküvel erősítették meg /vallomásukat/ ugyanazon Nyitra városának Szent Emmerám, András és Benedek [5] egyházában. Tanúvallomásuk ismételt megerősítésére további tizenegy tanút idéztek meg, akik közül az első az említett vár azidőbeli Mózes nevű ispánja. Lampert, ugyanazon egyház dékánja, ahol vallomásukat esküvel szentesítették. Willermus grammaticus [6], Lőrinc pap, Gottfried pap, Máté pap fia Márton, Pestreus fia Miklós, Vlfod fia Hektor, Szent Emmerám, András és Benedek kanonokjai: Dániel és Posco, a per poroszlójának, Batonának fia, Jaroszláv. ők voltak jelen az említett szentek egyházában, amikor a fent említett tizenkét tanú megerősítette, hogy az említett vámok örökjogon /a zobori monostoré/, miközben Porco és Ethe társaival kitartottak (állításuk mellett). A legszentebb király, István odaadta továbbá Szent Ipolynak népei, tudniillik Szent Ipoly Magyarországon bárhol lakó népeinek, szolgáknak és szabadoknak bármely helyről származó mindenre kiterjedő teljes tizedét.

1111. évben, amikor a concurrens 6, az epacta 9, az indictio 4, a magyarok kegyes királya, Kálmán uralkodása idején, amikor az esztergomi érseki székben Lőrinc úr ült, az említett király parancsára Szent Ipoly jelen kiváltságlevelét Manassus zágori püspök úr [7] keze által megerősíttettük és megpecsételtettük. További püspökök, akik megerősítették: Pál kalocsai, Simon pécsi, Simon erdélyi, Máté veszprémi, Marcell váci, György győri, Sixtus bihari, Wolfer egri, Lőrinc csanádi, Gergely zárai, Felicián fehérvári prépost, Róbert esztergomi prépost urak. Az ispánok közül: János nádorispán, Saul bihari, Quelet bácsi, Tamás fehérvári, Teobald somogyi, Merkúr Erdély elöljárója.

Forrás: Árpád-kori oklevelek 1001-1196. (Chartae antiquissimae Hungariae). Főszerkesztő: Györffy György. Budapest 1997, 126-127. Fordítás: Veszprémy László.

---

  [1] Zobor ma Nyitra város része, Szlovákia.

  [2] Szent Ipolynak: azaz a neki szentelt zobori monostornak.

  [3] Doardi: a Nyitra megyei udvarnok (Dvorníky, ma Szlovákia), Galgóctól (Hrohovec) délre vagy Udvard (Dvory nad Zitavou).

  [4] Nevük az Aral-tó és a Volga alsó folyása közti Hvárezm vidékére utal. Mohamedánok, magyarországi beköltözésük a honfoglalástól a 13. század végéig folyamatos. A királyi seregben íjászok, illetve a királyi jövedelmek kezelői, pénzverők. Emléküket a Kálozd, Kalász stb. helynevek máig megőrizték.

  [5] A bajorországi Regensburgban tisztelt Szt. Emmerám neve után helyi szentek, magyarországi András és Benedek nevei következnek.

  [6] Grammatica, magyarul nyelvtan. Valószínűleg a káptalani iskola tanítója, mestere.

  [7] Manassus: a horvátországi Tinnin püspöke, 1114‑ben Kálmán király spalatói érsekké teszi meg. Más értelmezés szerint a zágori szó a zágrábi püspök elírása, s ez esetben nem tinnini, hanem zágrábi püspök.