Írott dokumentum

Az almádi alapítólevél Zsigmond-kori átirata, 1121/1420

Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből a rómaiak mindenkor felséges királya, valamint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország és a többi királya, emlékezetül hagyván jelen oklevél tartalmával jelezzük mindazoknak, akiket illet, hogy híveink, Bertalan, Imre és László mesterek, a néhai László gordowai bánnak a fiai, a Szentkereszt Felmagasztalásának ünnepe utáni legközelebbi szerdán, tudniillik a Dicsőséges Szűz Mennybevétele ünnepének mostani nyolcadán színünk elé járulván előadták nekünk, hogy két kiváltságlevél - egyik ezen Magyarország néhai legszentségesebb királyának, Istvánnak, és a másik a nagyságos férfiúnak, a néhai Tamásnak, Lajos úr, Isten kegyelméből a mondott ország királya, atyánk és apósunk országbírájának a függőpecsétjével volt megerősítve, - melyek többek között a Berény birtokon lévő birtokrész, valamint két, Alaba és Boronka nevű puszta ügyében készültek és keltek az almádi monostor számára, amely birtokokat a mondott almádi szerzetes férfiak és testvérek, István apát és Miklós perjel a László bán fiainak adták és juttatták csere vagyis birtokcsere jogcímén, ugyanezen perjelnél és apátnál vannak, s ezeknek a mi középpecsétünk alatt kiadandó másolataira az említett birtokrész és puszták védelmezése érdekében ők igencsak rászorulnak, s ugyanezen Miklós testvér perjelt a mi színünk előtt szemtől szembe találván jelenlétünk elé idézték, ahol ez a Miklós testvér a saját és az ő urának, a mondott István apátnak a személyében a somogyi konvent ügyvédval­ló oklevelével jelenlétünk előtt felkerekedvén előadta, hogy a nevezett kiváltságlevelek nála vannak, s nem akarván, hogy törvényes eljárás útján elmarasztaltassék, a mondott két kiváltságlevelet színünk elé tárta, amely egyiknek bizony, tudniillik a legszentségesebb István királyénak a tartalma ez:

 

A Szent és Oszthatatlan Háromság nevében, ámen. Az Úr megtestesülésének ezerszáztizenhetedik esztendejében, midőn a legdicsőségesebb és leggyőzedelmesebb István király uralkodott, a veszprémi szék főpapja pediglen a tisztelendő Máté volt, az előbb mondott nagyságos királynak és az ország összes előkelőinek a hatalmából és engedélyéből én Atyusz Miska testvéremmel egyetemben atyánknak, Bándnak, a nagy tisztességű férfiúnak törekvése és előzetes rendelkezése, valamint igen készséges akarata szerint, az ő lelkének orvoslására és a mi bűneinknek a lerovására, nemkülönben az összes hívők lelkének megújítására a boldogságos mindenkor szűz istenszülő Mária és az összes szentek tiszteletére monostort építettem a fentebb mondott püspökségnek az egyházmegyéjében azon a helyen, melyet Almádnak neveznek. Miután ez a fentebb mondott időben megkezdő­dött, befejezést és felszentelést nyert az Úr ezerszázhuszonegyedik esztendejében, a tizenharmadik indikcióban, mikoron az epakták száma nulla, a konkurrenseké öt volt, az első holdciklusban, a felszentelést pedig a tisztelendő Nána veszprémi püspök püspökségének harmadik esztendejében végezte el, a fentebb mondott István király áldott uralma idején, uralkodásának ötödik évében. Ezt a monostort, amint tudtam, s amiképpen atyánk nekem és testvéremnek meghagyta, ahogyan a következőkben felsorolásra kerül, Isten segedelmével ily módon láttam el törzsvagyonnal. Halálos ágyán atyánk a szántóvetők és a szőlőműve­sek közül száz szolgacsaládot adott ennek az egyháznak, valamint ugyanennyi igavonót, huszonnégy ökörekét is, húsz szőlőt, mindezen dolgoknak a felerésze haldokló atyánk átruházása folytán rám maradt, hogy mindaddig, míg az egyház építése befejeződik és felszentelést nyer, ezt a felerészt ugyanezen egyház javára én tartsam meg, felét hasonlóképpen fogyatkozás nélkül atyánk parancsára testvérem őrizze meg hűségesen ugyanezen egyház számára. Azt a részt tehát, melyet hűségesen megtartottam az egyháznak, tudniillik az ötven szolgacsalá­dot a tizenkét ökörekével, továbbá az ötven kancát és tíz szőlőt, atyánk rendelkezése szerint az ő halála után ennek az egyháznak örök birtoklásra átadtam.

Azon a helyen pedig, melyet Almádnak hívnak, ahol a monostor is fekszik, hasonlóképpen odaadtam az én felerészemet földben, berkekben, kaszálóban, három domboldali legelőt, nyolc szolgacsaládot négy ökörekével és két malmot, valamint hat szőlőt ugyanannyi szőlőművessel és tizenkét szabadoscsaládot, továbbá három család szűcsöt, és három család péket, meg két család harangozót, és két család szakácsot.

Abban a gazdaságban, melyet Vöröstónak mondanak, Szent Kozma és Damján temploma áll, mely ugyanennek a monostornak van alárendelve, ezen is hasonlóképpen odaadtam a föld, a berek és a legelő felerészét, és hat szolgacsaládot három ekével, és négy szőlőt ugyanannyi szőlőművessel, valamint két malmot és két kápolnavivő családot és öt szabados családot.

Abban a gazdaságban, melynek Magyare a neve, a földnek, a ligetnek és a legelőnek a felerészét és négy szolgacsaládot két ekével, meg öt szőlőt ugyanannyi szőlőművessel, valamint négy szabados családot és egy halászóhelyet.

Abban a gazdaságban, melynek Mihály a neve, a földnek, bereknek és legelőnek a felerészét, és nyolc szolgacsaládot négy ekével, valamint öt szabados családot.

Abban a gazdaságban, melyet Bérnek hívnak, a föld, a berek, a tó és a legelő felerészét, továbbá öt szántóvető családot egy ekével, és szőlőt szőlőművessel.

Abban a gazdaságban, melyet Szigligetnek hívnak, a föld a berek és a legelő felerészét, valamint hat szolgacsaládot három ekével, és négy családnyi olyan embert, akinek a feladata követ fejteni és meszet készíteni a monostor mindenfajta építkezéséhez, és hetven betöretlen kancát és száz szilaj marhát, meg egy malmot.

Abban a gazdaságban, melyet Sülynek neveznek, a szintén Süly nevű folyónak mindkét partján fekvő földnek, bereknek és legelőnek a felerészét, valamint nyolc szolgacsaládot négy ekével, és száz kancát, és kétszáz szilaj marhát, és kétszáz birkát.

Abban a gazdaságban, melyet Kövesdnek hívnak, a föld, a berek és a legelő felerészét, valamint négy szolgacsaládot két ekével, és két szabados családot, meg száz szilaj marhát.

Abban a gazdaságban, melynek Terecsény a neve, a föld, a berek és a legelő felerészét és négy szolgacsaládot két ekével és öt szabados családot.

Ezen fölül a tulajdon birtokaimból is adtam ugyanezen egyháznak két gazdaságot Pákán, egy nagyobbat és egy másik kisebbet. A nagyobbikon van Szent György egyháza, mely ugyanezen monostornak van alárendelve, amelyen van kilenc szolgacsalád is három ekével, és hat szőlőt ugyanannyi szőlőművessel, meg malmokat [----------] szilaj marhát [1] és száz disznót, meg ötven kaptárnyi méhet. Az előbb mondott birtok határa pedig először Koppány püspök falvánál kezdődik, melyet a folyóig folyó, Páka nevű patak oszt ketté, egészen addig a faluig, melyet Ádámnak mondanak, ettől egy völgy is kezdődik, melyben egy patak is folyik újra csak Pákán; azután az Őr nevű faluhoz, ahol is megosztja a Lindva nevű folyó határait, ahhoz a helyhez, melyet Noának neveznek és amely a veszprémi püspökség udvarháza; azután a királyné népéhez, melytől fogva hasonlóképpen a patak megosztja; innét Kerkához, ahol abból a berekből, melynek Vizgen a neve, az a patak folyik, mely a Kerka folyóba ömlik; innét ahhoz a faluhoz, melyet Bélának mondanak, ahonnét ismét visszatér a fentebb mondott helyhez, ahol Koppány püspök falva van. A másik birtokon pedig, melyet Kispákának mondanak, három szolgacsaládot adtam két ekével, ennek a határa megosztja a környező völgyeket, melyekben patakok folynak, s az előbb mondott Páka folyóba ömlenek. Ezen az előbb mondott két birtokon a mostani és a jővöbeni vendégek ezzel a szolgáltatással tartoznak, hogy mindegyik háztartás köteles adni évente hat viaszpogácsát és mindegyik falu egy négy araszos méretű vödör mézet. Kieszközöltem, hogy a vendégek ugyanezen falvainak tizedeit az előbb mondott király kegyel­méért a megyés püspök az előbb említett monostornak adja.

A harmadik gazdaságot, melyet Györöknek neveznek, négy szolgacsaláddal és két ekével és hat szőlővel, meg ugyanannyi szőlőművessel és száz birkával. Ennek a gazdaságnak pedig a határa a Balatontól kezdődik és egyenesen eljut egészen Adam falváig; innét egészen a nagy erdő hegyének csúcsáig; ugyanott a Balatonon túl, éppen az előbb mondott gazdasággal átellenben Berényt, melyen van hat családnyi szőlőműves ugyanannyi szőlővel, akik a szabadosokhoz hasonlók, segítenek helyreállítani az udvarházat és az egyház tetejét, meg kötelesek szénát kaszálni; valamint ugyanitt a szomszédos Boronka nevű faluban tizenkét halász családot halászóhellyel, mely Fonyódon határos, ahol van egy igen terjedelmes, ugyanezen halászóhelyhez tartozó sziget is. Továbbá ugyanezen halászoknak és szőlőműveseknek vannak saját földjeik és erdőik, meg legelőik. Adtam a Dunán egy olyan halászóhelyet is, melyet közönségesen tanyának [2] hívnak.

A negyedik gazdaságot, Bothoyt kilenc szolgacsaláddal és három szakács családdal. A határai a következők: Tóti falutól kezdve a nagy út választja el egészen a Susc hídig, a hídon túl a szigetre vezet, melyet úgyszintén Susuc szigetének neveznek; innét a Selcz erdőhöz, melyben szabadon és bármiféle határok nélkül bírt bárderdeje van, akár vágás, akár disznómakkoltatás céljára, miképpen Szent Egyed monostorának [3] is; továbbá Tóti faluból a fentebb mondott út Fonyód faluhoz vezet, ami mellett van három, dombok módjára felhalmozott határjel; Fonyód faluból ahhoz a helyhez, melyet közönségesen Sárnak neveznek, s melyet középen fűzfák határolnak el; innét ahhoz a helyhez, melyet Kissárnak neveznek, ahol van egy völgy, és ennek a völgynek a kezdetén egy földhányás határjel; innét egészen Wissezlou ispánnak a birtokhatáráig; innét kezdődik a nagy út, mely annak a völgynek a bejáratához ereszkedik le, melyet közönségesen méhek völgyének neveznek, ahol is véget ér Szent Egyed birtokhatára; azután szőlőhegyek vannak sorban és ilymódon eljut a feszületig, a feszületen túl meg adtam egy szőlőt szőlőművessel és egy csősz családot és kétszáz disznóólat, és ezen birtokhatáron belül a legelők és a szántóföldek ugyanezen gazdasághoz tartoznak.

Az ötödik gazdaságot, László [4] két szolgacsaláddal és egy ekével, földekkel és erdőkkel.

A hatodik gazdaságot, Nádasdot két helyen három szolgacsalád­dal és két ekével, meg csejésekkel és földekkel, valamint két halászó­hellyel.

A hetedik gazdaságot, melyet Pécselnek neveznek, négy szolgacsaláddal és két ekével, továbbá két ekére való földet és két szőlőt ugyanannyi szőlőművessel; azon a helyen, melynek Szőllős a neve, két szőlőt ugyanannyi szőlőmővessel.

A nyolcadik gazdaságot, melyet Kövesdnek neveznek, hat szolgacsaláddal, valamint földet három ekével és három szőlőt ugyan­annyi szőlőművessel, meg erdőt.

Azt a gazdaságot, melyet Válusnak neveznek, Gyönyörű asszony, a mostohaanyám adta a monostornak lelke üdvösségéért, amikor Jeruzsálembe ment, méghozzá hat szolgacsaláddal és egy ekével, meg két szőlővel, s ugyanannyi szőlőművessel. Ennek a gazdaságnak a határa Zsid falutól kezdődik, innét a nagy út egészen Tomaj falu határaiig húzódik; Tomaj falutól a völgy egészen annak a hegynek a csúcsáig húzódik, melyen van egy Zala felé eső hársfa, a herceg útja határolja. Ennek a birtoknak az erdeje és földje a király kegyéből lett atyánk tulajdona.

Miképpen az első kiváltságlevélben, mely a templomszentelés előtt készült, a felszentelés alkalmával sem állítottam, hogy szólni fogok ennek az egyháznak a belső ékességeiről, a monostort azonban ezekkel az egyházi ruhákkal ékesítettem. Van tizenöt darab alba, közülük kettő aranyhímzéssel készült; öt dalmatika, közülük kettő aranyhímzésű; hat szubtile [5], kettő közülük arannyal hímzett; tíz kazula, közülük öt aranyhím­zésű; tizenöt kappa, közülük hat aranyhímzésű; tizenegy stóla, közülük öt aranyhímzésű; manipulus úgyszintén tizenegy; oltárterítő tíz, közülük három aranyhímzésű; húsz oltártakaró, közülük hét arannyal hímzett; tizenhárom oltárnál használt kéztörlő, közülük öt aranyozott; három arany kereszt, közülük egy nagynak ezüst a talpa; két körmeneti kereszt ezüstözött rúddal; hét zászló; két ezüst vánkos, a harmadik arany; hat kehely, közülük egy arany; ezüst és aranyozott cső [6]; négy gyertyatartó, közülük kettő réz; két aranyozott réz kézmosótál és egy réz korsó; egy ezüst és egy réz tömjénező; kilenc kárpit, közülük öt szövetből, négy bársonyból; két lenvászon kárpit; két oltár előtti lenvászon lepel; öt szőnyeg. Miképpen tehát fentebb említést nyert, atyánk, valamint én és öcsém építettük ezt a szent csarnokot, ebből kifolyólag ezeket elhatároz­ván kimondjuk, hogy akik csak rokonaink vagy egyéb leszármazóink közül ennek a szent háznak a fentebb mondott vagyontárgyaiból bármit elvennének, vagy kegyetlen birtoklással valami erőszakot alkalmaznának, e királyi hatalommal megerősített írás szerint legyenek elmarasztalva, miképpen az előbb nevezett király egész országának színe előtt szólva ezt az ítéletet erősítette meg azok felett, hogy az ilyen vakmerők a királyi felség elleni merénylők ítéletét és bűntetését szenvedjék el, és e világban ne eszmélhessenek fel megigazulva, örök átoknak legyenek alávetve és a rettentő ítélet napján számot adni álljanak a mindenható Isten színe előtt, valamint a Boldogságos Istenszülő Máriáé előtt, akinek a gyámko­dására és védelmére lett bízva ez a ház, s akinek a tiszteletére építették. Ez a lap pedig a fentebb nevezett legdicsőségesebb István király parancsára a fentmondott veszprémi püspöknek, a tisztelendő Nánának, ezen szentegyház felszentelőjének a keze által íródott és nyert megerősí­tést királyi pecséttel, valamint a felszentelés napján általa őrizetre átadatott a veszprémi püspöki egyház sekrestyéjébe, hogy a jognak mindörökké a védelmére legyen. És hogy ez a hártya tanúsága legyen annak, melyet hasonlóképpen a királyi hatalom alapján írt, erősített meg és adott át őrizetre az almádi monostor sekrestyéjébe ugyanez a tisztelendő Nána, a veszprémi püspökség főpapja.

Mi tehát a néhai László bán fiainak általuk hozzánk intézett jogszerű kéréseire kegyesen hallgatván a legszentségesebb István király előbbmondott kiváltságlevele tartalmát szóról szóra átírattuk és átíratva mondott középpecsétünk ráfüggesztésével Fancs László bán azon fiainak kiadattuk a nagyobb biztonság kedvéért. Kelt Budán, az fentebb mondott idézés előbb említett napján. Az Úr ezernégyszázhuszadik esztendejében.

Forrás: Levéltárak - kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Szerk. Blazovich László, Érszegi Géza, Turbuly Éva. Budapest - Szeged 1998, 42-49. Fordítás: Kovács Zsuzsa.

---

[1] Az oklevélben a szöveghiány után boves pascere = marhákat legeltetni áll, melyet Györffy György javíthatónak vél.

[2] Az 1420. évi átirat másolója elrontotta tankara.

[3] Az erdőhasználat eszerint itt a somogyvári bencés monostorral volt közös.

[4] Az 1420. évi átirat Zazlou alakra rontotta.

[5] Az alszerpap öltözete.

[6] Az 1420. évi átiratban értelmetlenné romlott: suula; Kovács É. szövegjavítása szerint: fistula.