Katalógustételek

I.9
A pannonhalmi apátság alapítólevele

1001 ( interpolatum, 12-13. század)

pergamen , 48 x 45,5 cm; hátoldalán befüggesztett, természetes színű viaszpecsét, átm.: 85 mm

A Szent István neve alatt korunkra maradt mintegy tíz latin nyelvű oklevél közül három állta ki többé-kevésbé a történeti kritika próbáját, közülük is a pannonhalmi kiváltságlevél az egyetlen, mely külső formájával is a hitelesség látszatát akarja kelteni, ily módon hitelesnek tekinthető részeiben a legkorábbi magyarországi latin nyelvű oklevél fennmaradt részeit foglalja magába. Mivel Kálmán király pecsétje függ rajta, régóta vitatott a hitelessége. Az egyik feltevés szerint a 11-12. század, a másik szerint a 12-13. század fordulóján, ill. a 13. század első felében másolta le és bővítette ki az eredetileg többes szám első személyben szóló szöveget egy bencés szerzetes az egyes szám első személyben fogalmazott szövegrésszel, amire feltehetőleg a veszprémi püspökkel a somogyi tizedekért folytatott perlekedés adhatott okot. A másoló célja elérése érdekében írásképi hitelességre törekedett, ennek alapján Harry Breslau a III. Ottó császár Heribert kancellár vezette irodájából 1002-ben Magyarországra jött, ,,C" jelű oklevélíró írását ismerte fel benne. Ebből adódik az oklevél számos olyan diplomatikai, stilisztikai és tartalmi vonatkozása, mely a német okleveles gyakorlattal mutat szoros rokonságot.

Az oklevélben István király elmondja, hogy Géza fejedelem fogott bele a monostor alapításába és a Koppánnyal vívott harc előtt Szent Mártonnak tett fogadalom értelmében ő fejezte azt be. A király Anasztáz apát közbenjárására a bencés őskolónia, Montecassino kiváltságait adta az apátságnak (kivette a megyéspüspök joghatósága alól [valószínűleg az esztergomi érseké alá rendelte], biztosította számára a szabad apátválasztást s annak a püspöknek a szabad kiválasztását, aki a monostorban különböző szentelő cselekményeket végezhet [templom-, olaj-, papszentelés, stb., papi rendek feladása, apátbenedikálás]), az egyházjogiak mellett liturgikus kiváltságokkal ruházta fel az intézmény apátját (az egyébként csak a püspököt illető liturgikus ruhák igénybevételével mutathat be misét), végül világi kormányzati privilégiumot ( immunitas) is adott neki, melynek értelmében világi közegek az apát engedélye nélkül nem ítélkezhettek a monostor birtokain és népei felett. István a somogyi tizedeket rendelte a monostor anyagi alapjának biztosítására, később a templom 1003-1005 körül történt felszentelésekor ezt tíz falunak és a pozsonyi vám harmadának adományával egészíttette ki.

K.Zs.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 13A

DHA 26-41 (5/II. sz.); CAH 15-16 (1. sz.); Árpád-kori oklevelek, 19-20 (1. sz.), 103-105; Érszegi 1996b, 47-89; Levéltárak, 18-21 (1. sz.); Thoroczkay 1996, 90-109 (a hitelességgel kapcsolatos vitát és irodalmat összegzi); Thoroczkay 1997, 39-82. Mons Sacer I. 117-118 (I. 1.); Államalapítás, 37-45 (új fordítás).