Katalógustételek

I.10
A pannonhalmi apátság egyházi kincseit, könyveit, javait és népeit összeíró oklevél

1093 körül

pergamen , 46,3 x 50 mm

László király uralkodása végén oklevélben íratta össze az István király, valamint egyes főpapok és más előkelők által gazdagon megadományozott pannonhalmi apátság ingó és ingatlan javait. Az összeírásra több egyházi intézményhez hasonlóan azért került sor, mert a javak jelentős részét az adományozók eredetileg nem foglaltatták írásba. Az inventárium tárgyuk szerint csoportosítja az apátság tulajdonában lévő javakat, a kitüntetett elsők helyen a kincstár arany, ezüst és elefántcsont liturgikus tárgyainak, értékes anyagból készített liturgikus öltözékeinek és mintegy nyolcvan kódexének a felsorolására kerít sort, majd számba vesz tizenöt nagy, teljesen az apátság tulajdonában lévő egybefüggő birtoktestet, valamint néhány kisebb birtokrészt, végül hat kápolnát, hét malmot, tizennyolc ekét, hetvennégy szőlőt, kétszáz lovat, hetven marhát, ezerháromszáz juhot és mintegy ötszázhúsz különböző foglalkozású szolgacsaládot. Feltűnő, hogy a szöveg hallgat a Kálmán király kora óta sokat vitatott somogyi tizedekről. Mivel az oklevél külső és belső jegyei egyaránt eltérnek a királyi udvarban írt oklevelek megszokott formáitól, valószínűnek látszik, hogy az oklevelet Pannonhalmán írták meg, pecsételetlen és keltezetlen voltából pedig arra szokás következtetni, hogy László király uralkodásának a végén került sor az inventárium összeállítására, melynek hitelessége mindezen hiányosságoktól eltekintve vitán felül áll. Az írásképből és a másolási hibákból kitűnik, hogy másolatról van szó, melyet egy már meglévő királyi oklevélből és egy templomi inventáriumból szerkesztettek egybe.

A jegyzék elsősorban a művészet- és művelődéstörténet kutatóinak érdeklődését keltette fel a benne olvasható kincsek és könyvek miatt. A nyolcvan könyvcím valószínűleg nyolcvan olyan kódexet takar, melyek kolligátumok lehettek, ily módon mintegy kétszáz teljes mű egykori meglétével lehet számolni, ami megfelel a korabeli dél-német könyvtárakról ismeretes számoknak. Az ismert című műveknek mintegy a fele liturgikus könyv, a fennmaradó művek legnagyobb része a szerzetesi élethez szükséges szabálykönyveket és olvasmányokat tartalmaznak (Szent Benedek Regulája, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely művei stb.), de megtalálhatók köztük antik szerzők is (Cicero, Cato, Lucanus, Donatus). A könyvjegyzék ezek szerint alapvetően antidialektikus és aszkétikus munkákat foglal magába, ami tökéletesen megfelel a korabeli bencés szerzetesi ideáloknak. A felsorolt kódexek közül ma már biztosan egy sem azonosítható tárgyi valóságában, legfeljebb sejteni lehet, hogy a Szelepchényi- és az Ernst-kódex eredetileg Pannonhalmán lehetett használatban, esetleg ott is készült. Az oklevél irodalomtörténeti-diplomatikai érdekessége, hogy invocatiója a legkorábbi magyar leoninus hexameterek egyike.

K.Zs.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 2A

DHA 295-301 ( 99. sz.); CAH 28-30 (6. sz.); Árpád-kori oklevelek, 32-34 (6. sz.), 119-122; Csapody 1957, 14-24; Csapody 1984, 55-69; Veszprémy 1996b, 327-340; Veszprémy 1997, 83-99; Bánhegyi 1996, 15-23; Mons Sacer I. 118-120 (I. 2.). Az összeírásban szereplő birtokok és szolgálónépek területi elhelyezkedéséhez ld. Solymosi László térképeit: Mons Sacer I. 514, 519, 521.