Katalógustételek

I.11
A tihanyi apátság alapítólevele

1055

pergamen , 90 x 46,5 cm

András király Tihanyban Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére a saját és családtagjai, valamint élő és megholt rokonai lelki üdvéért monostort alapít, melyet az oklevélben részletesen felsorolt ingó és ingatlan javakkal, mintegy húsz ekényi szántófölddel, valamint hozzávetőleg háromszáz háznépet kitevő különböző rangú és foglalkozású szolgálónéppel és száz tehénnel, hétszáz juhval, száz disznóval, ötven méhkassal és számos lóval és csikóval adományoz meg. Az oklevél hátlapján az adományokhoz utólag még hozzáírták az istentisztelethez szükséges eszközök, egyházi ruhák és liturgikus könyvek jegyzékét, valamint a veszprémi vásárvám királyt illető részét.

A diploma a legrégibb hiteles és eredeti formában korunkra maradt latin nyelvű magyarországi oklevél, mely egyben a magyar nyelv és a finnugor nyelvcsalád legrégibb eredeti formában fennmaradt írott szórványemléke, mely Szamota István számítása szerint ötvennyolc magyar szót, kilenc ragot és képzőt foglal magába, s ezek egy helyen teljes mondattá kerekednek ki ( feher uuaru rea meneh hodu utu rea). A szöveget az alapítás idején a királyi udvar jegyzőjeként tevékenykedő Miklós (feltehetőleg veszprémi) püspök állította össze, aki esetleg azonos lehetett a legkorábbi magyarországi latin nyelvű történeti mű (az ún. ősgeszta) összeállítójával, mindenesetre a krónika szerint ő fogalmazta a német Gebhart püspök nevében azt a levelet, melynek hatására Henrik császár abbahagyta magyarországi hadjáratát ( SRH I. 348), s jelen lehetett a békeoklevél megfogalmazásánál is. A keresztben beírt hártyát ( charta transversa) két darabból fonállal varrták össze és eredetileg két pecséttel hitelesítették, melyek 1402-ben még megvoltak, mára azonban elvesztek. Valamikor a 14. század második negyedében (Györffy György), más álláspont szerint a 15. század elején (Erdélyi László) került sor az oklevél interpolált példányának a megszerkesztésére, amire vagy egy tizedper (1416-1418), vagy a monostori birtokok immunitási kiváltságának biztosítása adott alkalmat. Az eredeti oklevél szövegének kibővítéséhez forrásul használták az 1211-es birtokösszeíráson és IV. László 1276. évi oklevelén kívül az apátság javainak 1092-re keltezett, de valójában 1324 körül hamisított összeírását, a technikai kivitelezéshez pedig egy eredeti I. Béla nevében kelt oklevél levakart hártyáját ( palimpsestus) a rajta lévő pecséttel együtt.

K.Zs.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Tihany fasc. 1. n.2

DHA I. 145-152 (43/I. sz.); 153-156 (43/II. sz.: az interpolált példány); CAH 17-20 (2. sz.); Árpád-kori oklevelek, 21-24 (2. sz.), 106-110; Bárczi 1951; Komjáthy 1955, 27-47; Gerics 1974, 281-295. KMTL 676; Solymosi 1991, 16-17; Solymosi 1993, 84; Mons Sacer III. 245-246 (E. 1.).