Katalógustételek

I.13
A bakonybéli apátság alapítólevele

1037 (1230-1240 között, 1330)

pergamen

Károly király 1330. évi oklevele őrzi a Szent István király neve alatt fennmaradt egyik monostoralapító oklevél szövegét, melyben Szent István a római szék főpapjától elnyert hatalom alapján Bakonybélben (in illo loco, qui Bel dicitur in silva Bocon) Szent Móric tiszteletére monostort alapít, s azt felmenti a püspöki joghatóság alól és különböző javakkal és kiváltságokkal látja el. A monostor törzsvagyonául különböző helyeken rév- és vásárvámokat, drávai és tiszai halászóhelyeket és vizahalászatot, nyolc falut ill. prédiumot, bakonyi favágásra és disznómakkoltatásra vonatkozó erdőhasználati jogot rendel, és meghagyja, hogy a négy megnevezett helyen ( quatuor lapides viciniores ad monasterium, qui vulgariter hiis vocabulis nuncupantur: Hygeskw, Kertuskw, Feerkw, Oduoskw) bárki által elejtett vadászzsákmány felét a bőrrel együtt az apát részére kell átadni. Egyházjogi tekintetben engedélyezi az alapító a monostornak a szabad apátválasztást, az apátnak pedig a főpapi jelvények ( infula, gyűrű, pásztorbot) használatát, aki ismételten felmentve minden püspöki joghatóság alól kizárólag az esztergomi érsek zsinatára köteles eljárni. A király engedélyezi a papi rendeket feladó püspök szabad megválasztását is, valamint azt, hogy az apát a monostor birtokain bárhol építtethessen oratóriumokat és kápolnákat, melyeket bármely püspökkel felszenteltethet; továbbá a monostor birtokainak népei és az oda települő vendégnépek (hospites) a bor, a gabona és a lábasjószágok után a tizedet ne a püspöknek, hanem a monostornak szolgáltassák be. Végül az alapító kiveszi a monostor bárminemű birtokait az egyházi és királyi közegek illetékessége alól, s rendelkezésének megszegőit húsz márka arany bírság terhe mellett örök átokkal fenyegeti meg.

Az oklevelet a monostor jogainak hathatósabb biztosítására 1230-1240 között hamisították a pannonhalmi kiváltságlevél, az 1086. évi bakonybéli összeírás, IX. Gergely pápa 1230. évi oklevele, valamint a zobori remeték és Szent István király nagyobb legendája szövegének a felhasználásával, évszámát pedig a Pozsonyi Évkönyvekből kölcsönöztek, ami ugyan a pécsváradi monostor alapítását köti az 1037. évhez. 1239-1240-ben már bizonyítóeszközként is használták bíróság előtt, majd 1246-ban IV. Béla királlyal át is íratták, ezen utóbbi átírás sem állta ki a modern történetkritika próbáját, de 1330-ban I. Károly király ill. 1343-ban Miklós nádor hitelességét nem vonták kétsége. Az 1330. évi átirat alapjául szolgáló hamisítvány 1490-ben még megvolt, azután elkallódott. Bizonyos jelekből ítélve nem teljesen zárható ki annak lehetősége, hogy István király adományairól és rendelkezéseiről egykoron létezett egy hiteles alapítólevél is, mely az idők során korszerűtlenné vált, s helyettesítésére készítették el a hamisítványt, amelynek azonban egyetlen részletéről sem állítható, hogy a hiteles, István király nevében kelt diplomából került volna át az újonnan létrehozott szövegbe.

K .Zs.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 14A

DHA I. 113-119 (26. sz.); Püspöki Nagy 1989, 58-60 (IV. Béla átíró oklevelét a közmeggyőződéssel szemben hitelesnek fogadja el).