Katalógustételek

I.14
A bakonybéli apátság javainak összeírása

1086

pergamen , 86 x 42 mm

László király uralkodása idején és engedélyével a jó emlékezetűnek nevezett József apát a királyi udvar összes egyházi és világi előkelőinek a tanácsával és tanúskodásával összeíratta a bakonybéli apátság összes javait, a monostor határokkal körülírt tizenkét prédiumát és más földjeit, különböző rangú és szolgálattal tartozó név szerint felsorolt népeit, liturgikus öltözékeit és eszközeit, a pusztán szám szerint említett nyolcvannégy könyvét, vásár- és révvámjait, halászóhelyeit, és a Szent István ideje után kapott jószágait.

Az oklevél az íráskép, a tinta színe és a tartalom alapján öt jól elkülöníthető részből áll, melyek közül az első három írása és magyar szavainak nyelvállapota megfelel I. László király korának, vagyis nagyobb részt hitelesnek tekinthető. A hitelesség mércéit leginkább kielégítő első rész sem tekinthető azonban azonosnak az eredeti összeírással, hisz azon túl, hogy József apátot jó emlékezetűnek nevezi és már az utódát is említi, benne határozott utalás történik arra, hogy László király pecsétjével pecsételték meg, holott erre a hártyán semmi külső jel nem utal. Így ez az oklevél az eredeti példánynak 1086-1104 között létrejött másodpéldánya lehet, melyet később további toldalékokkal láttak el. Az első toldalék a monostor halastavait és halászóhelyeit igyekezett Szent István király adományaiként feltüntetni azzal a céllal, hogy ezzel kivonja azokat Kálmán királynak a monostorok fölös halastavai visszavételéről rendelkező törvénye hatálya aló. Mivel a második toldalék írása azonos az elsőével, tartalma pedig két magánadományt foglal magába, ennek is még a 12. század elején kellett készülnie. Az utóbbi két résznek, melyek mindenesetre azután íródtak, hogy László király egykori káplánja, Seraphin az érseki székbe emelkedett (1097-1104), jelentős része hiteles, pusztán a Szent Istvánra való utalás tekinthető bennük interpolatiónak. Az ezt követő harmadik toldalék írásképe a 12. század végére vagy a 13. század elejére mutat, s teljes egészében hamisítvány, megszerkesztésének legfőbb célja valószínűleg az volt, hogy a monostor exempt jellegét, vagyis az ordinárius püspöki joghatóság alóli kivettségét bizonyítsa, aminek ügyében az apát 1239-1240-ben folytatott pert, de a hamisításra jóval ezt megelőzőleg sor kerülhetett. A negyedik toldalék egy helyesírási hibákkal teli rövid birtokfelsorolás az apátság újonnan szerzett birtokait illetően, kétségkívül szintén koholmány, a hamisításra a 13. század második felének valamelyik birtokpere adhatott alkalmat.

Mivel az egész oklevél pecsételetlen voltánál fogva alkalmatlan volt arra, hogy bizonyítsanak vele, az 1240-es évek második felében elkészítették ennek egy kerekebb szövegű, tartalmában is kibővített interpolált változatát, amelyet azonban valóban elláttak László király pecsétjével is, így a későbbiekben leginkább ezt használták perbeli bizonyításra. Ennek az eredeti példánya később szintén elveszett, csak az említésekből és egyes részeinek átirataiból rekonstruálható a szövege.

K.Zs.

Pannonhalma Főapátsági Levéltár, Capsa 15Oo

DHA I. 247-255 (84/I. sz.), 256-260 (84/II. sz.: egykori interpolált és megpecsételt példány rekonstrukciója.); CAH 22-26 (4. sz.); Árpád-kori oklevelek, 26-30 (4. sz.), 112-117; Váczy 1930, 315-331; Püspöki Nagy 1989, 72-74; Mons Sacer III. 246 (E. 2.).