Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Katalógustételek

I.15
A küszéni apátság alapítólevele

1157 (1230 körül)

pergamen, 29 x 39,5 cm; két, hártyaszalagon függő pecsét; 2,5 x 3,5 cm; 2,7 x 2,9 cm

1230 körül a pécsváradi és maroseperjesi apátok, valamint az esztergom-szenttamási prépost és Pósa ispán saját vidimus-záradékkal és pecsétjeikkel ellátott oklevelükbe írják át Adalbert főúr 1153. évi és Valfer ispán 1157. évi oklevelét. Az 1157. évi oklevélben Valfer ispán (a Héder nemzetség II. Géza király uralkodása idején beköltözött egyik őse) Gervasius győri püspök akaratával és segítségével Küszén hegyen ( Quizun , a későbbi Németújvár) Szűz Mária tiszteletére saját magának, összes felmenőinek és leszármazóinak a lelki üdvössége érdekében bencés monostort alapít, azt a király és az előkelők engedélyével és egyetértésével saját birtokaiból a szerzetesek fenntartását szolgáló vagyonnal látja el és a pannonhalmi apátság obedienciájául rendeli oly módon, hogy a mindenkori apátot a pannonhalmi konvent válassza meg. A püspök engedélyezte, hogy a monostor körül elterülő lakatlan birtokokra települő népek a tizedet a monostornak fizessék. Az alapító a monostor törzsvagyonául rendel négy nagy egybefüggő birtoktestet (prédiumot), számos szolgával, szőlőkkel, valamint elegendő lóval, marhával, juhval, kecskével és disznóval. Mivel az oklevél szövegének néhány fordulata rokonságot mutat a pannonhalmi alapítólevél, ill. Szent István Hartvik-féle legendája szövegével, valamint pecsételési záradéka is elüt a korban szokásos formulától, az oklevél hitelességét korábban kétségbe vonták, újabban azonban az a vélekedés látszik mérvadónak, mely szerint az oklevél hiteles ugyan, de szövege az Adalbert főúr okleveléhez hasonlóan megrövidítve került át az 1230 körül készült másolatba. Az oklevél elkallódott eredetije Szentpétery Imre és Kumorovitz Bernát szerint a 12. századi magánrendelkezést tartalmazó, királyi pecséttel megerősített okleveleknek azon csoportjába tartozik, melynek a darabjait a királyi notarius (jelen esetben Barnabás) az oklevélnyerő egyház és a rendelkező fél megbízottjával együtt szerkesztett meg.

                                                                                                                      K.Zs.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 18R  

Másolata a Liber Ruber 7-8. lapjain.

Fejér II. 144-146; PRT I. 603-604 (15. sz.), 698 (109. sz.); Szentpétery - Borsa, 30-31 (87. sz.); Karácsonyi II. 144-145; Kumorovitz 1963, 11; Csóka 1964, 57-65; Érszegi 1977, 125-126; Érszegi 1978, 93-108; Mons Sacer I. 552 (V.6.).