Paradisum Plantavit
   
Köszöntés
 
Vissza
Történeti katalógus
 
 
Tanulmányok
 
Impresszum

Katalógustételek

II.6
A somogyvári konvent oklevele pecsétjével

1310. április 12.

pergamen

zsinóron függő, természetes színű viaszpecsét, átm.: 52 mm

László pannonhalmi apát a monostor ügyvédjeinek, Márton és Mátyás szerzetestestvéreknek a társaságában a somogyi konvent előtt a monostor Zselicségben lévő Nyirakol nevű birtokát elcseréli a monostor györöki nemes jobbágyainak, Miklós ispán fia Albert ispánnak, Egyednek és Miklósnak azon örökölt és vásárolt birtokaival, melyek a monostor Tepej, Méhes és Csicsal nevű (Somogy megyei) falvainak földjeivel keverten ( mixtim) fekszenek. Az oklevelet privilegiális formában (hártya, függőpecsét), ünnepélyes formulák (arenga, konventi korjelölő méltóságsor) alkalmazásával állították ki.

A kör alakú pecsétképet háromalakos kompozíció tölti ki. Középütt kocka alakú oltármenza mögött kazulát viselő pap áll szétárt kézzel. Az oltáron kehely, a pap feje mellett csillag és félhold alakú jel van. Az oltár homlokoldalát kereszt díszíti. Két oldalról egy-egy, hosszú, csuklyás ruhát viselő alak lép az oltárhoz, mindkettő karcsú, talpas edényt tart a kezében. Gyöngysorok közé foglalt, unciális A, T, M, N, G, E betűket és MO ligatúrát tartalmazó, majuszkulás körirata: + S(IGILLVM) CAPITULI MONASTERII SANCTI EGIDII DE SYMIGIO.

Levárdy Ferenc szerint a pecsét - egy 12. század közepén készült somogyvári márvány domborműhöz ( V.19) hasonlóan - Szent Egyed miséjének jelentét ábrázolja. A kompozíció, különösképpen a mellékalakok megformálása, a kép és a felirat aránya, továbbá a kapitális és unciális formákat felváltva alkalmazó körirat betűformái igen közel állnak a pannonhalmi konvent pecsétjéhez (II.5). A pecsétnyomó készítését azzal együtt a 13. század második negyedére datálhatjuk.

Sz.K - T.I.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 20 G

PRT II. 356-357 (94. sz.); PRT XII/B 152; Levárdy 1968, 171; Anjou-kori okmánytár I. 199-201 (182. sz.); Takács 1992 , 40.1. sz.; Anjou-kori oklevéltár II. 377 (864. sz.); Borsa 1996, 53 (58. sz.); Homonnai 1998 , 18-19.