Katalógustételek

II.12
A szekszárdi konvent oklevele pecsétjével

1445. december 10.

pergamen , 20+8 x 39 cm

zsinóron függő, természetes színű viaszpecsét, átm.: 48 mm

A szekszárdi konvent tudtul adja, hogy az országtanácsnak az oklevélbe teljes szövegében átírt, 1445. november 3-án Vácott kelt s a konventhez intézett oklevele értelmében Tomaji Imrével, az országtanács emberével kiküldte Balázs szerzetespapot hiteles tanúságul, akik azután a helyszínről visszatérve jelentették a konventnek, hogy november 25-én a név szerint felsorolt birtokszomszédok és határosok jelenlétében Ilona asszonyt, a néhai Tamási Vajda fia László özvegyét az őt megillető jogon beiktatták Ireg birtokba, s a beiktatásnak a törvényes határidőn belül senki sem mondott ellent. Az oklevél nem korjelölő méltóságsort alkalmaz, hanem a kiállításnál jelen volt Gergely perjelt és őrszerzetest, valamint János éneklőszerzetest nevezi meg.

A Szent Megváltó tiszteletére szentelt monostor első ismert pecsétje Krisztust ábrázolja trónuson ülve áldásra emelt jobb kézzel; behajlított, bal kezében könyvet tart. A jobb kéz mellett E, a bal mellett A majuszkula látható. A lenyomat erősen kopott, elmosódott. Körirata nem olvasható. (Más lenyomat alapján: + SIGILLVM CAPITVLI DE ZVCZARD; v.ö. PRT XII/B 55).

A konvent saját nevében 1212 óta adott ki okleveleket. Pecsétje, amelynek használatára az első adatot 1269-ből ismerjük, 1467-ig volt használatban. Az ezt követően bevezetett pecsétjét 1509-ben váltotta fel az a tipárium, amelynek Krisztus-képe alá II. Ulászló király monogramját tartalmazó címerpajzsot véstek

Sz.K . - T .I.

Budapest, Magyar Országos Levéltár, Dl 90977 (Khuen-Viczay Héderváry cslt. B 8-170)

Fraknói 1879 , 16; Héderváry-család oklevéltára I. 233-235 (181. sz.); PRT XII/B. 55; Szakály 1969, 17; Takács 1992, 43 .1. sz.