Katalógustételek

II.13
A kapornaki konvent oklevele pecsétjével

1336. január 11.

pergamen, 15,2 x 28,2 cm

zsinóron függő, természetes színű viaszpecsét, átm.: 45 mm

A ( zala megyei) hetési Hetys fia János fiai Erb és Miklós - Miklós a saját és fia, Péter nevében - hetési öröklött birtokuknak egy teleknek vagy házhelynek alkalmas ( sessioni aptam) részét kerttel, vízzel és cserjéssel a kapornaki konvent előtt hetési Jula fia Miklósnak, az említett Erb fogadott fiának (? Filiolo dicti Erb) az oklevélben leírt határok között örök birtoklásra átengedik annak a hat márkának a viszonzásaképpen, melyet Jula fia Miklós szükségükben bocsátott rendelkezésükre, s amelyet szegénységük miatt nem tudtak visszaadni neki. Továbbá az említett Erb saját birtokrészének a felét is szántóföldben, erdőben és legelőben Miklósnak, fogadott fiának (filiolo) adta, mivel az - elmondása szerint - minden szükségében a vér szerinti fiú kötelességét (debitum carnalis filii) teljesítette vele szemben.

A kerek pecséten a Megváltóról elnevezett monostor titulusának megfelelő MÓDON Krisztus-ábrázolás foglal helyet. A Megváltó királyi trónuson ül, a fejét övező dicsfénybe kereszt rajzolódik. Az alak formálása elnagyolt. Jobbját áldó gesztussal vállához emeli, behajlított baljában könyvet tart. Gyöngysorok közé foglalt, majuszkulás körirata: + S(IGILLVM) CO(N)VE(N)TVS S(AN)C(T)I SALVATORIS D(E) COPVRNUCH.

A pecsétnyomó készítését 1240 és 1292 közé keltezi két oklevél, az előbbire még csak az apát pecsétje került, az utóbbira már a konvent pecsétjét függesztették. Az uralkodói pecsétek majestas-képtípusából levezethető kompozíció előzményei között említést érdemel a szekszárdi azonos titulusú monostor 13. század első felében készült pecsétje (II.12). 1400 körül, valószínűleg Kapornak 1395-ös kifosztását követően a konvent feltámadt Krisztust ábrázoló, új pecsétet (Takács 1992, 26.2. sz.) kezdett használni.

Sz.K . - T.I.

Budapest, Magyar Országos Levéltár, Dl 2986 (NRA 1597. 31).

Zala vármegye I. 315-316 (213. sz.); PRT VII. 75; PRT XII/B. 270; Nagyfalusy I. 146; Takács 1992, 26.1. sz.