Katalógustételek

II.18
Uros apát és a pannonhalmi konvent oklevele az apát pecsétjével

1241

pergamen , hártyaszalagon függő természetes színű viaszpecsét, átm.: 55 mm

Uros apát és a pannonhalmi konvent ( humile ac devotum universum capitulum monasterii Sancti Martini de Sacro Monte Pannonie) látván, hogy a Vág mentén a Sala birtokon lévő földjeit és jogait jogtalanul elfoglalják, ottani népei pedig nem fizetnek adót (pretium), s mivel az apátság népei maguk is kérték ezt, a velük kötött egyezség formájában újonnan szabályozza a monostor ottani népeinek jogait és kötelezettségeit. A díszes kiállítású oklevél Kilián szerzetestestvért nevezi meg a monostor jegyzőjeként.

A töredékes, kör alakú pecséten Uros apát, trónuson ülő alakja jelenik meg, behajlított jobbjában könyvet, oldalt tartott bal kezében pásztorbotot tart. A töredéken nagyrészt hiányzó, más lenyomat alapján azonban ismert körirata : + SIGIL(LVM) VRIE DEI GR(ACI) A ABBATIS S(AN)C(T)I MARTINI.

Az apát jobb könyökénél látható, álló, szárnyas lényt ábrázoló, gemmás gyűrűlenyomatot az egyik értelmezés szerint a pannonhalmi monostor custosa helyezhette el egyfajta ellenőrzőpecsétként (Homonnai 1998, 32). E szokatlan jelenség másik megközelítése kizártnak tartja a konvent ellenőrző gyámkodásának lehetőségét erős egyéniségéről ismert apátja felett ( Solymosi 1996a, 497), és inkább a 12. század második felére jellemző királyi pecséthasználat példáját tartja mérvadónak ( Takács 1993, 100). Eszerint Uros apát III. István, III. Béla és Imre király személyes gyűrűspecséttel ellátott nagypecsétjeit tekinthette egészen rendhagyó módon saját maga számára mintaképnek. A pecséten megjelenített attribútumok kivétel nélkül egyházi jelvények, de ábrázolásmódjuk nem független a felségjelvények bemutatásának középkori formuláitól. Uros pecsétje kortársainak, Lőrinc garamszentbenedeki ( II.4), a pécsváradi ( II.19), a bakonybéli (II.19) valamint a maroseperjesi apátoknak ( II.20) egyszerű, kis méretű pecsétjeitől mind alakjával, mind méretével, mind köriratának és képének reprezentációs eszközeivel erősen eltér. Rendkívüli esetek léteznek, és Urosnak, ennek az "Isten kegyelméből (uralkodó) szentmártoni apátnak" rendkívüliségéhez aligha férhet kétség.

Sz.K . - T .I.

Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 37 H

Wenzel II. 142-143 (85. sz.); PRT I. 131, 792-793 (191. sz.); Codex diplomaticus Slovaciae II. 64-65 (97. sz.); Takács 1993 , 100; Pannonia regia, V-1; Mons Sacer I. IV-9, V-11; Solymosi 1996a, 497; Veszprémy 1996a, 476; Solymosi 1998 , 213-214 (regesztája uo. 297.); Homonnai 1998 , 22-32.