Katalógustételek
II.20
Valfer ispán küszéni alapítólevelének és Adalbert
főúr végrendeletének átirata az eperjesi apátnak és Ubaldusnak,
az esztergomi Szent Tamás-káptalan prépostjának pecsétjével
1230 körül
pergamen , 29 x 39,5 cm
hártyaszalagon függő, vörös viasz pecsétek, 3,6 x 2,4
cm; 2,7 x 2,8 cm
1230 körül a pécsváradi és maroseperjesi apátok, valamint
az esztergom-szenttamási prépost és Pósa ispán saját
vidimus-záradékkal és pecsétjeikkel ellátott oklevelükbe
írják át Adalbert főúr 1153. évi és Valfer ispán 1157. évi
oklevelét. Az 1157. évi oklevélben Valfer ispán (a Héder
nemzetség II. Géza király uralkodása idején beköltözött
egyik őse) Gervasius győri püspök akaratával és segítségével
Küszén hegyen ( Quizun , a későbbi Németújvár)
Szűz Mária tiszteletére saját magának, összes felmenőinek
és leszármazóinak a lelki üdvössége érdekében bencés monostort
alapít, azt a király és az előkelők engedélyével és egyetértésével
saját birtokaiból a szerzetesek fenntartását szolgáló vagyonnal
látja el és a pannonhalmi apátság obedienciájául rendeli
oly módon, hogy a mindenkori apátot a pannonhalmi konvent
válassza meg. A püspök engedélyezte, hogy a monostor körül
elterülő lakatlan birtokokra települő népek a tizedet a
monostornak fizessék. Az alapító a monostor törzsvagyonául
rendel négy nagy egybefüggő birtoktestet (prédiumot), számos
szolgával, szőlőkkel, valamint elegendő lóval, marhával,
juhval, kecskével és disznóval. Mivel az oklevél szövegének
néhány fordulata rokonságot mutat a pannonhalmi alapítólevél,
ill. Szent István Hartvik-féle legendája szövegével, valamint
pecsételési záradéka is elüt a korban szokásos formulától,
az oklevél hitelességét korábban kétségbe vonták, újabban
azonban az a vélekedés látszik mérvadónak, mely szerint
az oklevél hiteles ugyan, de szövege az Adalbert főúr okleveléhez
hasonlóan megrövidítve került át az 1230 körül készült másolatba.
Az oklevél elkallódott eredetije Szentpétery Imre és Kumorovitz
Bernát szerint a 12. századi magánrendelkezést tartalmazó,
királyi pecséttel megerősített okleveleknek azon csoportjába
tartozik, melynek a darabjait a királyi notarius
(jelen esetben Barnabás) az oklevélnyerő egyház és a rendelkező
fél megbízottjával együtt szerkesztett meg.
Az oklevél aljáról négy pecsét függesztő szalagja lóg,
pecsétek a középsőkön maradtak meg. Mindkettő mandorla alakú.
A elsőn álló alak jelenik meg, jobb kezében pásztorbottal,
bal kezét maga elé hajlítja. Pálcák közé foglalt, majuszkulás
körirata a csúcsok sérülése miatt csonka: SIGILLV(M)
ABB)A[TIS] DE EPERI[ES]. A másik, nagyobb mértékben
sérült pecsét is álló alakot ábrázol, ez mindkét kezét maga
elé hajlítja. Köriratának töredéke: VBA[LDI... PREP]OSIT[I].
Sz.K. - T.I.
Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 18 R
PRT I. 603-604; Csóka 1964, 57-65; Érszegi
1978, 93-108; Mons Sacer I. V-6; Solymosi 1996a, 491, 10. kép.
