Katalógustételek
II.22
László pannonhalmi apát (1309-1311) oklevele pecsétjével
Pozsony, 1309. december 23.
pergamen , hártyaszalagon függő, természetes színű viaszpecsét,
50 x 35 mm
László pannonhalmi apát jóváhagyja elődjének, a jó emlékezetű
János apátnak és konventjének (de quorum numero tunc
eramus, akik közé akkoriban László is tartozott) a monostor
ispánjának, Tamásnak a jelenlétében Hertlinus pozsonyi bíró
számára hozott intézkedését, mellyel a pozsonyi bíró által
korábban tíz esztendőre három márka széles bécsi dénár,
két márka bors és egy márka tömjén évi bér fejében haszonbérbe
bírt pozsonyi ház bérét, a három dénármárkát a borssal és
a tömjénnel huszonnyolc márkáért örök jogon a bírónak eladta,
s erről a saját és a konvent pecsétjével is megpecsételt
oklevelet állított ki, amit László apát kifogástalannak
talált. László apát oklevele a korabeli magyarországi főpapi
oklevéladásban szokatlan, inkább a pápai diplomatikára jellemző
formulákat használ. Így többek között általános inscriptio
helyett a címzettet egyes szám második személyben szólítja
meg az intitulatio és a salutatio formulái között a pápai oklevelekre
jellemző szavakkal (dilecto in Christo filio, Hertlino, iudici Posoniensi),
majd szabályos promulgatio helyett a narratiót
a pápai oklevelekből ismert sane petitio tua nobis exhibita val kapcsolja
a protocollumhoz. A megerősítő formulában saját
hatalmára ( auctoritate, qua fungimur) hivatkozik,
végül az egyházi keltezés helyett a római naptár szerint
adja meg a kibocsájtás hónapját és napját, s korjelölő céllal
feltünteti a pápa uralkodási évét is.
Mandorla alakú pecsétjének alsó sarka letört. Rajta álló
főpap képe, az ornátust viselő apát jobbját áldásra emeli,
baljában pásztorbotot tart. Gyöngysorok közé foglalt, a
képmezőben folytatódó körirata: + S(IGILLVM) ABB(AT)IS
S(AN)C(T)I [MA]RT(IN)I [DE S]AC[RO] MO(N)TE PAN(NONIE).
Sz.K. - T.I.
Pannonhalma, Főapátsági Levéltár, Capsa 58, O
Ortvay III. 77; PRT II. 51, 355-356;
Regesta diplomatica Slovaciae I. 310 (704.
sz.) és 312 (709. sz.); Anjou-kori okmánytár I.
185-186 (170. sz.); Anjou-kori oklevéltár II. 342
(780. sz.) és 344 (786. sz.); Mons Sacer I. IV .11.
