Katalógustételek
IV.10
Sacramentarium-töredék
egykorú magyarországi másolás vagy használat?, 11. század
első fele
bifólió, 275+420 mm, írástükör: 200+140 mm
A töredék egy korabeli misekönyv, ún. sacramentarium fogadalmi
miséinek (missae votivae) szövegeit tartalmazza. A
misék ill. imádságaik a következők: 1r (Or.) [ Omnipotens sempiterne deus respice propitius ad preces
ecclesiae... humi]litatem veram...; (Secr.) Oblatis
domine libaminibus (Ad compl.) Vota
nostra deus omnipotens clementer intendat; lv Missa
pro salute unius vivi ( Or.) Omnipotens sempiterne deus miserere famulo tuo,
( Secr.) Proficiat quesumus domine haec
oblatio; 2r Item alia pro salute unius vivi
( Or.) Exaudi qaesumus omnipotens deus preces nostras,
( Secr.) Suscipe clementissime pater hostiam placationis,
(Ad compl.) Famulum tuum quaesumus Domine corpore pariter
et mente; 2v Missa votiva pro
peccatis ( Or.) Deus qui tantae pietatis, ( Secr.)
Descendat praecamur omnipotens deus super
haec...indulgentiae [ tuae donum, ut fiat
oblatio].
Eredetileg egy nagyobb, pro salute vivorum és
de peccatis tárgyú fogadalmi mise csoporthoz
tartoztak az imádságok. Ennek kezdetei a bűnbánati gyakorlat,
a vétkekben és az azokra kiszabható büntetésekben eligazító
penitentialis művek köréhez, a bűnök megvallásának
szertartásához tartozott. Ezeknek az imádságoknak és fogadalmi
miséknek a tekintélyes mennyiségére máig a legjobb példa
a 10. századi Fuldai sacramentarium. Az itt szereplő
imádságok között a mi töredékünk tételei is azonosíthatók
(Nr. 2900, 2889, 2902, 2239, 2240, 2244, 2245, 2248, 2079).
Töredékünk egy korai formát tükröz, ebben az elrendezésben
és bőségben e fogadalmi misék a későbbi magyarországi sacramentáriumokban
(ún. Hahóti kódex, Pray-kódex) már nem fordulnak elő, illetve
azokban más elnevezést nyertek.
A töredék írásképe magyarországi mércével rendkívül korai,
ehhez fogható, bizonyosan hazai másolású párhuzammal nem
is rendelkezünk. Dél-német írásminták, pl. a regensburgi
II. Henrik sacramentariuma (München, Staatsbibliothek,
Clm 4456, 1002-1014 közötti évekből) felhasználásával korát
a 11. század első felére tehetjük. Az azonban eldönthetetlen,
hogy a dél-német írástradíciót követve hol másolták; importmunkáról
vagy esetleg egy német illetve német gyakorlat szerint dolgozó
szerzetes már hazánkban készült munkájáról van szó. Az azonban
joggal feltételezhető, hogy innen származó, ehhez hasonló
tartalmú és kivitelű kéziratok másolásával elégítették ki
a magyar egyházak liturgikus könyvigényét a magyar egyházszervezés
első századában. Ezt alátámasztják a hazai sacramentariumok
és misekönyvek kalendáriumában és sanctoraléjában
említett, illetve tiszteletben részesített szentek névsorából
levonható következtések is. A kódex dél-német területhez
való kapcsolása jól beillik legkorábbi hazai vonatkozású
művészeti emlékeink - így Szent István és Gizella miseruhája,
a Gizella-kereszt - sorába, amelyek az államalapítás korabeli
német hatás legfrappánsabb emlékeinek tekinthetők.
Töredékünk írásképe, miként arra már Mezey László is felfigyelt,
a dél-német kolostori műhelyek írásgyakorlatát követi, de
azok legszebb kézirataival egybevetve, ill. az említett
regensburgi sacramentariumnál kevésbé elegáns. Összehasonlítva
a regensburgi kézirattal megőrizte annak széles margóját,
de a sorok száma több, az írástükör már nagyobb annál. A
betűk széles, négyzetes alakítása, pl. n, u
esetében, -rum rövidítés, e caudata,
rt és st ligatura az e korabeli reprezentatív
liturgikus írásokra jellemző. A főszöveg és a rubrumok másolója
azonos volt. Az egyes imádságok első betűjét kiemelő két
illetve egysoros illumináció is igényes előképet feltételez,
a feltételezett lokalizálást és datálást támogatja.
A töredék provenienciájáról a margóra írt bejegyzés tanúskodik.
Ez arra mutat, hogy abba - másodlagos felhasználásként -
az esztergomi káptalan magánlevéltárának a köteteit kötötték
Nagyszombatban. Jelen töredéken csak a levéltári jelzet
olvasható: Caps. 20, Eccl. Fasc. 4. No. 17. 1533 (1535?).
A hasonló típusú jelzettel ellátott többi töredéken olvasható
bejegyzések ugyanakkor arra vonatkoznak, hogy a garamszentbenedeki
apátságra vonatkozó iratokat őrizték a töredékekben, s valószínűleg
jelen sacramentarium dupla lapjába is onnan származó anyag
volt kötve. Ez vezette Mezey Lászlót, aki Endrei Walter
szívességéből a töredéket elsőként használta, hogy jelen
sacramentarium-töredékben a garamszentbenedeki bencés
scriptorium korai, (egyik első?) munkáját valószínűsítse,
s ezzel az aláírással közölje le képét a Könyv és könyvtár
a magyar társadalom életében című mű vonatkozó fejezetében.
Ezt követően a töredéket a hazai kutatók nem látták, illetve
nem használták eredetiben.
A töredék másodlagos használatából azonban nem lehet teljes
bizonyossággal arra következtetni arra, hogy a 11. században
mely területen, melyik egyház( ak)ban másolták, illetve
használták. Ezért a garamszentbenedeki eredet-megjelölést
nem is használjuk jelen leírásban. Tekintettel arra, hogy
a töredék legalábbis a 16. századtól a beírt évszám szerint
hazánkban volt, s az akkor bekötésre használt töredékek
között vannak bizonyíthatóan magyarországi eredetűek, középkori
hazai másolása, de legalábbis itteni használata nem zárható
ki. Az MTA Könyvtárban elhelyezett Knauz-gyűjteményből a
töredék - több társával együtt - valamiképpen elkallódott.
Az 1950-es években Farkas Jenő numizmata szerezte meg, majd
onnan került vásárlás útján jelenlegi őrzési helyére, Dr.
Endrei Walter magángyűjteményébe.
V .L.
Budapest, magángyűjtemény
Sacramentarium Fuldense; Mezey 1962, 58; Kovács M. 1969,
I. 1. kép; Körmendy 1979; Bischoff B. 1981; Angenendt 1997,
630-632; Veszprémy 1998, 226.
