Katalógustételek

IV.17
Lectionarium monasticum töredéke

délnémet , 12-13. század fordulója

pergamen , 6 levél, 314 x 225 mm

Észak-magyarországi használatban: 13. század - 16. század első fele; ezután Nagyszombat, Esztergomi Káptalan Magánlevéltára, borítólap 1571 után

Kiállítva a 6. levélnél, a Húsvét utáni második vasárnap IX-XII. olvasmányánál. A töredékek egy délnémet nyelvterülethez tartozó szerzetesi másolóműhelyben a 12-13. század fordulóján készült monasztikus lekcionárium lapjai. Rajtuk a nagyböjti időszaktól húsvét utáni második vasárnap időszakának olvasmányai ( lectio) találhatók töredékesen. A kiállított 6r oldalon a 12. lekció a monasztikus zsolozsmázás bizonyítéka. Szigeti Kilián OSB szerint az olvasmányok sorrendje a délnémet nyelvterületen szokásos gyakorlatnak felel meg. A 2. levél magángyűjteményből származik (1971), az 1, 3, 4, 5 és 6. Knauz Nándor (1831-1898) történész, esztergomi prímási levéltáros, az MTA tagja hagyatékával került az MTA Könyvtárának Kézirattárába. A töredékeken az esztergomi főkáptalan magánlevéltárának 18. századi jelzetei láthatók.

Nagyszombatban, az esztergomi káptalan 1543-1820 közötti székhelyén a 16. század második felétől a 18. század közepéig gazdasági iratokat - elsősorban az esztergomi káptalannak a 16-17. században tulajdonába került, egykori szerzetesi birtokok prefektusainak számadásait - pergamenre írt kódexek kiemelt lapjaiba kötötték. A levéltári borítónak felhasznált kódexlapok többségébe a garamszentbenedeki prefektusok számadásait helyezték el. A korábbi szakirodalomban ezért a kódexlapokat a középkori garamszentbenedeki bencés apátság kódexállományához kapcsolták. Mezey László 1963-ban, a lectionarium akkor még magántulajdonban lévő 2. levelének egy részletét, mint a garamszentbenedeki apátsági scriptoriumból származó, 12. századi írásemlék fényképét közölte.

Garamszentbenedek középkori bencés apátságának kódexmásolási tevékenységére két utalással rendelkezünk III. János apát (1476-1510) idejéből. A konvent breviáriumot másoltatott, és Esztergomból(!) kért és kapott quendam librum breviarii de ecclesia kathedrali Strigoniensis (sic) kölcsön mintapéldányt. 1476-ban. Gergely bencés scriptor, aki Budán működött, János apát számára 1488-ban másolt egy breviáriumot. III. János apát halála után megkezdődött a szerzetesi élet hanyatlása, amit nem tudott már megállítani az 1512-es bencés unió sem. Az apátság az adományozható javadalmak szintjére süllyedt, épülete 1526 után erődítményként szolgált a Garam völgyében. 1529-től világi kormányzója volt. A kolostorban 1542-től már nem található szerzetes, 1544-től világi papok voltak a konventualisták. 1551-től lett az esztergomi káptalan birtoka, amit kanonok-prefektusok irányítottak. A garamszentbenedeki monostor épületének 1619-1654 között, az esztergomi káptalan számára felvett vagyonleltáraiban szereplő könyvek többsége természetesen nyomtatvány. A felsorolt papír vagy pergamen liturgikus könyvek vagy más műfajú kéziratok között nincs olyan tétel, amelyhez akár feltételesen is egyetlen esztergomi káptalani levéltári borítólapot kapcsolni lehetne.

A gazdasági számadások közül nemcsak a garamszentbenedeki birtokét kötötték kódexlapba. Bár ugyanabból a monasztikus(?) antifonáléból származik Egri Imre garamszentbenedeki prefektus számadása 1625-ből (jelenleg magántulajdonban), és az MTA Könyvtára K 482 jelzetű, Ujváry Farkas 1626-1627-es számadását borító lap Knauz Nándor hagyatékából, de ugyanennek a kódexnek a lapjaiba kötötték be a bécsi Pazmaneum alapításával s felállításával kapcsolatos iratokat is 1633 után (Esztergom, Prímási Levéltár, Fundationes 168). Ez az egykori kódex tehát nem lehetett Garamszentbenedeken a 16. század közepén, hanem a prímási és káptalani levéltár őrzési helyén, Nagyszombatban használhatták csak fel lapjait bekötésre. Nem monasztikus, hanem egy passaui missale lapjai borítják jelenleg is a lekéri gazdaság elszámolását (Esztergom, Főkáptalani Magánlevéltár, Lad. 112. Capsa N. Fasc. 1. Nr. 1).

Az esztergomi káptalan magánlevéltárából származó többi levéltári borítólap-kódextöredék proveniencia és possessor vizsgálatából is arra következtethetünk, hogy ezek a kódexlapok nem egyetlen, azonosítható középkori könyvtár állományából származnak. Az egykori teljes kódexek a Mohács utáni történelmi események és adottságok miatt Felső-Magyarországra menekülő egyháziaktól kerülhettek Nagyszombatba, illetve Felső-Magyarországon voltak használatban, de átmenetileg értéküket vesztve lettek könyv-, illetve levéltári borítólapok. A töredékeken az esztergomi káptalan magánlevéltárának jelzetei vannak a 18. századból.

Ky.K.

Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár K 472 

Csapodi 1985, 206.

Knauz 1890 ; Haiczl 1913; Kovács 1963, 2c. fényképmelléklet; Marczell 1971, 265-269; Körmendy 1979, 73-75, 82-84, 89-102; Szendrei 1981, 47. F 61; Iványi 1985, N. 16, 284, 306, 339, 354, 367, 398, 499.