Katalógustételek

IV.26
Graduale romanum töredéke

Buda, 1510-es évek eleje

pergamen , tinta, tempera, arany; 1 levél töredéke, 490 x 382 mm

A kódex eredetileg a pannonhalmi apátság használatában volt (valószínűleg a pannonhalmi Főapátsági Könyvtár egyik könyvének kötéséről.)

A töredék négy soros vörös vonalon gótikus kvadrát notációval hangjelzett. Szövege humanista írású, rubrikázott. A fragmentum egy lap alsó felének jobb oldali kétharmada: a töredék monumentális kézirat részeként határozható meg. A megmaradt rész az Ad te levavi introitust tartalmazza. Ebből következően a könyv bevezető lapja volt. Bencés használatának, pontosabban pannonhalmi provenienciájának bizonyítéka, hogy a könyvtár egy régi kötetéről fejtették le (az őrzőkönyvről nincs adat). A pannonhalmi eredetnek emellett konkrétabb bizonyítékai is vannak. Ezek egyike a lapszéldísz Szent Mártont a koldussal ábrázoló képe. A másik pedig Tolnai Máté főapát (1505-1535) címerének jelenléte. A kettő együtt a kézirat pannonhalmi rendeltetését kétségtelenné teszi.

A szöveget fehér pergamenre írták. A lapszél arany keretezése kissé kopott. Az oldalsó keretet az alsó, a lapszél csaknem teljes hosszát átfogó keret zárja le. A jobboldali keretdísz alsó mezője maradt meg viszonylag ép állapotban. Ennek kék mezőjét zöld akantuszinda tölti ki, ágai között szembefordított, ötszirmú és kehely-formájú virágok. Ezek élénk bordó és sárga színűek, arany, illetve ezüst vonalkákkal satírozottak. A jobb szél egyik indájába telt formájú, rózsaszín testű, szárnyas puttó kapaszkodik. Arcának finom belső rajza mellett a vöröses tónus is jellemzője. Az alsó keretmező közepét arany ovális képmező uralja, amelyben - sajnos igen kopottan - fás-lombos táj előtt lován ülő Szent Márton alakja látható, aki éppen lemetszi vörös palástjának egy darabját, hogy az előtte kuporgó koldust megsegítse. Az ovális keret jobb oldalán zöld akantuszból kinövő, karjait magasra emelő, szárnyait széttáró hermaszerű női alak látható. A kép túloldalán elhelyezett egykori társának hiánya a lap jelenlegi állapotából kikövetkeztethető. A képtől jobbra az ismertetetthez hasonló lapszéli ornamentikában szalagra függesztett stilizált vörös címerpajzsban kisebb tárcsapajzs foglal helyet. Kék mezőjét jobbra forduló fehér hippokampos tölti ki. A címerpajzs fölött fehér szalagos aranyozott mitra lebeg. A lap feltételezett szélessége alapján és a korszak művészetének szimmetria iránti igényét figyelembe véve nem kizárt, hogy a másik oldalra a főapát Evangelistariumából ismert, koronát ábrázoló címere került. A két címer együttes használatára a főapát gyűrűspecsétjének Pannonhalmán őrzött lenyomata nyújt példát.

A kódextöredéket stílusa, színvilága és motívumai ahhoz az 1510-es évekre datálható budai kódexkörhöz kapcsolják, amelynek eddigi ismereteink szerint legmonumentálisabb emléke a Bakócz Graduále I. kötete (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár MS I. 1a). Ennek vezető mestere köréhez tartozik még, legalábbis részben, Topuszkói György zágrábi káptalani könyvtárban őrzött Missaléja (RK 354). Ezt a kört gazdagítja a több lapja segítségével újabban rekonstruált Budai Graduale (Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, A. 23. III, V). Sőt, a kódexkutatás néhány címereslevelet is kapcsolatba hozott stíluskritikai alapon a Bakócz Graduále említett mesterével (Paulik Bertalan armálisa, 1514, Forgách család címereslevele, 1527). A felsorolt emlékek nem tekinthetők feltétlen egy mester alkotásainak, valószínű egy nagyobb, egy mestere stílusát követő budai könyvfestői irányzattal kell számolnunk az 1510-1525-ös évek között. A most e körbe tartozóként felismert kódextöredéket színei, keretezésmódja, növényi ornamentikája, címerpajzsának megformálása, a kis puttó, az akantuszból kinövő herma az emlékkörön belül leginkább a Bakócz Graduáléhoz köti. A most bemutatott kódexlap jelentősége egyfelől abban áll, hogy tágítja a Bakócz Graduále mesterének körét. Másfelől abban, hogy megismerteti velünk Tolnainak eddig csak gyűrűspecsétjéről készült és kőemlékről ismert címerének színeit. Megjegyzendő, hogy a pannonhalmi kápolna keretelő ívének közepén a címerállat a másik két emlékkel ellentétes irányba fordul. Harmadsorban pedig gyarapítja a főpap által eddig készíttetett kódexek és nyomtatványok sorát. Végül, tágítja a főapát mecenatúrájának művészeti orientációjáról eddig kialakult képet.

W. T.

Pannonhalma, Főapátság Könyvtára

Szendrei 1981 , F 466.