Katalógustételek

V.2
Vállkő

Szekszárd, 1060 körül

mészkő, 21,5 x 94,5 x 49,5 cm, alsó sík: 28,5 x 27,5 (24,5) cm

Szekszárd, Wosinsky Mór gyűjteménye (1896 előtt)

Nagy, téglalap alakú felső és kis, négyzethez közeli trapéz idomú alsó sík között felső részükön nagyjából egyformán domborodó, lejjebb a keskeny oldalakon jóval ellapulóbb hajlásszögű felületek. A téglalap mentén széles függőleges sima szegélysáv, lejjebb a domborodó felületek díszesek. Az alsó sík lefelé kissé kiugró. A sarkokon nincs elhatároló tag, a díszítmények gyakran egymásba hatnak. A hasonló alakú két-két oldal díszítő motívumaiban is hasonló. A keskeny trapézoldalhoz hálós, a túlsóhoz egytagú körfonat járul keretesen, és az utóbbi, amely közel négyzetes felületet kíván, a felső sávban varkocsfonat kíséri. A körhálótól (A) balra kétsoros (B), jobbra egysoros (D) palmettafríz húzódik. A kétsoros 10 nagyjából egyforma, az egysoros hét, rendre különböző egységből áll. A hálós dísz egymás alatt 3+2+2 körét, amelynek száma és nagysága az oldal változó méretéhez igazodik, 1-1 palmetta tölti ki. A nagy kört (C) keretestül átlósan vezetett 3-3 szalagrész szeli át, benne csak két levélkének jut hely. A két körfonat mellékmezőiben akadnak jelentőbb motívumok is: a háló egyetlen négyoldalú közében emberfő, fölötte - aszimmetrikusan két kereszt, túloldalt ökölbe szorított kés és szarvasmarha-fő. Azokhoz rendezett, ezekhez kusza kompozíció tartozik.

 A kő nyilván ikerablak osztójához tartozott, átérhette a teljes falvastagságot. Trapéz alakú alja alapján - amelyhez fejezet vagy támasz egyaránt kacsolódhatott - íves falban is elképzelhető, bár a derékszögű felső sík az alsóból eredő gyanút nem támogatja. Ha így volt, ha nem, valószínű, hogy az emberfő a keresztekkel az áttekinthető belső, az ököl és a marhafő pedig a zavaros külső felé nézett.

 Stílusban a kivitel egységes. Szalag, inda mindenütt kéttagú. A körkitöltők mind a szalag egyik bordájáról ágaznak le. Az A oldal kisebb palmettái és a C oldal alsó körkitöltője az indásodó ujjpárokon függő palmettákkal alakított D fríz jobbról, illetve balról második egységre emlékeztetnek. Ugyanezen fríz balról második és harmadik egységén az indával összefűzött, kétujjpárú fő palmettarész rajzában a B fríz alsó sorából a felső sor füzérére akaszkodó, de egymástól elkülönülő palmetták megfelelő hányadához áll közel.

 A helyi kapcsolatot a díszítmények közül (részletesebb leírásuk: Pannonia regia, 66-67) a hálós körfonat nyújtja, amelynek a felületkitöltés módja tekintetében egyező változata látható az egyik féloszlopfőn (Szekszárd 5. kép; v.ö. Pannonia regia, 68: I-4.). De ott a motívum kezelése egységesebb és a részletek megoldása némileg eltérő: a mellékmezők zömét kereszt tölti ki, a palmetták rajza feszesebb, a tagolás mindkét esetben másféle, mint a vállkövön, és az itteninél következetesebb, az alap pedig mélyítettebb, összefüggésben azzal, hogy az ujj- és szárvégeket aláfúrták. Mindez arra vall, hogy a két faragvány nem egy mester műve, és a vállkő motívumához a féloszlopfőé adta a mintát. Ennek aláfúrásos formálásmódjához itthon egyelőre egyetlen szoros párhuzam kínálkozik: egy kétsoros falmettafríz pilisi töredéke (Pannonia regia, 65-66: I-2b.). Ezt és a szekszárdi féloszlopfőt indokoltan lehetne egy mesternek tulajdonítani. A pilisi faragó mindenesetre, ahogy a részletezés különösségei mutatják, nem mintaadó, hanem - követő szerepet játszott - ha kitűnő színvonalon is.

 A vállkő további kapcsolatait elsősorban a kétsoros palmettafríz mutatja, amelynek kidolgozásmódja a motívum többi teljes (Veszprém, Pilis, Sződ, Bodrogmonostorszeg) és hiányos (Tihany, Dombó) változataitól határozottan különbözik, noha a tihanyi palmettaforma közeli rokona megjelenik a körhálóban. (v.ö. V.1). Így a kapcsolatokat főleg részletek jelzik, amelyek nem a palmettafrízek felé mutatnak, ennélfogva nem árulják el, hogy a motívum honnan származott a vállkőre. A felső sor lekonyuló, hajlatosan kapcsolt ujjaihoz hasonlók csak Feldebrőn mutatkoznak - eltérő típusú vállkövön, amelynek másik palmettatöredéke zselicszentjakabi kapcsolatú (v.ö. V.3). A somogyi kolostor felé mutat az összefűző inda pántolt jobb széli végződése, valamint az alsó sor egyes palmettáinak rövid, háromosztatú, felfelé keskenyedő töve is (v.ö. Pannonia regia, 55). Az osztatlan, gumós tövek ugyanebben a sorban elterjedtebbek: Feldebrőn, Visegrádon, Tihanyban, Zselicszentjakabon, Székesfehérvárott egyaránt akad párhuzamuk. Nem akad viszont Dombón, ahol ugyanazon szekszárdi palmetták középső ujjának köteges kidolgozásához hasonló megoldás tűnik fel csonka kétsoros fríz másféle idomú egységein (v.ö. Pannonia regia, 56; Nagy S. 1987, 47-48. sz.).

 A keretes körfonat átlósan átfűzött és hálós változatának Szekszárdon kívül egyaránt hiányzik a szoros párhuzama, így rokoni körük egységesnek fogható fel. Efféle dísz kétbordás szalaggal csak egy-egy feldebrői ( Gerevich 1938, CXLIV. tábla) és - gumós tövű palmettával - székesfehérvári, valamint több dombói (Nagy S. 1987, 30-31. 93/b. sz.) kövön mutatható ki. Ugyanakkor a szalagbordából fejlődő palmettaszár jellegzetesen szekszárdi megoldása csak Dombón tűnik fel, de hárombordás szalagú körfonat-részleteken (ld. V.12-13).

 Az egysoros palmettafríz szekszárdi megoldásának, amelyre az indításmód ujjakról függeszkedő másodlagos palmetták a jellemzők, nem ismeretes megfelelője. A bodrogmonostorszegi kövön (Tóth S.: 11-12. század, 21. kép) előfordul füzérbe illesztve egy ilyen palmetta, de a szekszárdiakkal kevéssé rokon formában. A többi példa, ami a fenti párhuzamok köréből idézhető, magában áll, egy töredékes zselicszentjakabi és két dombói vállkövön ( Pannonia regia, I. 4. kép; Nagy S. 1987, 90-91. sz.) a palmettaforma ezekben az esetekben is eltérő, sőt, Dombón az egész alakzat szétesése figyelhető meg.

 Mindez azt mutatja, hogy a szekszárdi vállkő díszítésmódja közvetítő szerepet játszik a veszprémi, feldebrői kezdetek és a dombói végburjánzás között. Ez nyilván az egész szekszárdi ornamentika helyzetét meghatározza, megfelelően az 1060 körül létesült kolostorhoz (Tihany, Visegrád, Zselicszentjakab) fűződő szorosabb-lazább kapcsolatoknak, amelyekre a vállkő részleteiből következtetni lehet. A három másik kolostor anyagában azonban a Szekszárd esetében nyilvánvaló közvetítő szerep sokkal halványabban észlelhető.

T.S.

Szekszárd, Wosinsky Mór Múzeum, LAP 933.2.

Tóth S. 1990, 149; Pannonia regia 55-56, 58, 66-68: I-3. sz. (korábbi irodalommal); Tóth S. 1995, 228-229; Tóth M. In: Hungaria regiam 149; Tóth S. 2000b, 443-444. 27-28. kép.