Katalógustételek

V.3
Vállkőfejezet

Zselicszentjakab, 1060-as évek

mészkő, 31,5 x 69 x 44 cm (eredeti hossz 70-72 cm, alsó átmérő 41,5 cm)

Zselicszentjakab, bencés templom romja (1961/62, Nagy Emese ásatása)

A kő az egyik keskeny oldalán ép, a közepe tájától a másik vége felé hiányos, több darabból ragasztott. Jelenlegi állapota a Pannonia regia kiállítás előkészületei során, de már a katalógus lezárása után alakult ki. Egyes darabjai még lappanghatnak az ásatási leletanyagban.

A formátumot téglalap alakú, nagyolt felső és kör alakú, simább alsó sík határozza meg, amelyeknek közén folyamatosan domborodó, hosszanti irányban csaknem függőleges, keresztben meredek ferdeségű felületek adták a tömbformát. A felső síkhoz szélesebb, függőleges, az alsóhoz keskenyebb, a tömbformának megfelelően ferdülő sáv járul, lemeztag-szerű szegélyt alkotva. A felső lemez ép keskeny oldalához, bevágással, vaskos hengertag járul, amelyet a ferde felület a belső szélénél ér el. A töredékes oldalon csak e tag alsó illeszkedési vonala látható helyenként. Az alsó sík közepén nagy, négyzetes csaplyuk.

A folyamatosan domborodó felületeket köröskörül díszítés borítja, amely a hengertag egy részére is kiterjed. A hosszoldalakat egy-egy felnyúló félpalmettapár és a közében növő bokorféle tölti ki. A félpalmetták egyik ujja továbbnyúlik, és az ép oldalon a hengertag végén volutában zárul. A többi felületet álló palmetták töltötték ki: két szélesebb hengertagok alatti, négy keskenyebb az átlós részeket. A díszítő egységek nincsenek egymástól elhatárolva, közeik csekélyek. Az alapból egyformán emelkednek ki, csak a hengertagokat alátámasztani látszó és egyúttal a szélesebb palmetták gerinctagjául is szolgáló karmos madárlábak elődomborodók.

A két széles oldal dísze eltérően kezelt. A félpalmettaujjak száma (5-6) egyezik, de tagolásuk és főképp a bokorfélék felépítése más és más. A bokorféle alapja az ép hengertagtól balra ( A) kereszt, szélesedő száraiban egy-egy mély vájattal. Tetejéből középen három kis ujjat hordozó, tölcséres tok, kétféle két-két nagyobb ujj nő ki, a felső pár pödrött véggel. A túloldalon ( B) a kereszt helyén hengeres tok áll, az ebből emelkedő vékony gerinchez előbb két ujjpár, majd ferdén, három-három ujjat eresztve, egy-egy tölcséres tok, végül ujjpár és kis göb illeszkedik. A gerincvég és az összes tokperem gyűrűzött. Az ujjak közül a kinyúlók és az A oldalon az ezek fölöttiek mind, a B oldalon a bokorféléhez tartozók többnyire egyvájatúak. A volután a vájat az A oldalon végigfut, a B oldalon lapos középső felülettel végződik. A B oldali bokorféle kétvájatú ujjai a szomszédos félpalmettákon lévőkhöz hasonulnak. Itt az alsó, lehajló, hegyes végű félpalmettaujjak szélesen domborodó középrészűek. Az A oldalon e helyen éles középrész látszik, a feljebb következő néhány ujj pedig vájat nélkül, egymáshoz lépcsősen illeszkedve tagolódik. A tő itt kettős gyűrűvel zárt gumó, amelyet az alsó ujj továbbnyúló pereme kísér. A B oldalon az egészet keretezi az alsó ujjpár pereme, és a belső rész kis domborulatokra tagolódik.

A palmettákon az ujjak száma (10-11) a félpalmettáknak megfelelő. A tagolás a B oldalnak felel meg, kivéve a felső páros ujjakkal, amelyek csak errefelé kétvájatúak, és mindig pödrött végűek. Inkább az A oldalnak felel meg a keskenyebb palmetták töve is: gumós, egy- vagy kéttagú gyűrűvel. E palmetták tengelyében a vájatok zegzugosan metsződnek össze. Kizáruló vájatolású ujj mindkét palmettafajtán akad. De az alsó ujjak helyzete különböző: míg a keskenyebb palmettákon a gyűrűből felfelé nőnek ki, a szélesebbeken a karmok és a tő felé is gyűrűs madárláb-gerinctaghoz idomulva attól kétfelé, ugyancsak pántolva jelennek meg, megfelelő szélességű, roncsolt tő fölött.

A többi helybéli kövön a hasonló díszek másféle fogalmazásúak. A félpalmettapárok a lábazatok átlói körül lehajlóak, sarokra nyúló közbülső palmettával, de a délin van oldalközépi, vízszintes terülésű töredék is (Zselicszentjakab, 7-8. kép). A sarokmezőkben álló néhány más palmettát gerinctag (Tóth S.: 11-12. század, 12. kép) vagy egyvájatú alsó ujj (Pannonia regia, I.1. kép) jellemzi. Mindez, úgy tűnik, nem a két oldal különbségének visszfénye: sem a vájattalan, lépcsős ujjazásmód, sem a zegzugos gerincvonal vagy az alsó ujjak domború belsejű alakítása nem ismétlődik helyben. A mindkét oldalon szereplő tokszerű, gyűrűs elosztó forma viszont előjön - közbülső félpalmettarészek kezdeténél - a déli lábazaton is.

A rokonság kereteit jórészt az utóbbi részletek, illetve az álló palmetták jelölik ki. A vájattalan, lépcsős ujjazásmód a visegrádi kolostor vállköveire jellemző, akárcsak a sokujjúság, ami Szenjakabon is általános stílusjelző (v.ö. Pannonia regia, 72-74: I-12.). Domború belsejű alsó ujj gumós tővel Feldebrőről ismeretes (Pannonia regia, I.6. kép). Ugyanilyen alsó ujjak, valamint zegzugos gerincvonalak jellemzik Veszprém, Pilisszentkereszt, Tihany frízpalmettáit, és Tihanyban vannak gumós tövű, álló egységek is. De ezek levélszerűek, az említett palmetták pedig, kezdve a feldebrőivel, más részeiken a somogyiaktól elütő alakításúak (v.ö. V.1). Tövük alján sem hasonlítanak ezekhez a Dombón nagyobb számban fellelhető álló palmetták (ld. Dombó). A tokszerű formáknak Pécsett vannak rokonaik, hajlatosan kapcsolt elemekből álló, gerinctagos idomok társaságában, másféle levelek tövein (Tóth S.: 11-12. század, 10. kép).

 Külön ügy a félpalmettapároké. Ilyenek hasonló gyakorisággal itthon csak Zalavárott mutathatók még ki, - sokkal egyszerűbb alakban, mindig egyvájatú tagolással ( Tóth S. 1990, 150, 163-165: 20-23. sz. C, H). De az egyszerűbb, vízszintesen terülő változat ujjai Zselicszentjakabon is egyvájatúak, és itt vállkőtöredék egyszerűbb palmettáján is ilyen a tagolásmód (Pannonia regia, I.4. kép). Emellett Zalavárról ismeretes az alsó ujjpár továbbnyúló peremével szegett tőmegoldás is Pannonia regia, 81-82: I-24.), ami Szentjakabon a két lábazatról sem hiányzik (az északihoz ld. Pannonia regia, I.17.; Zádor 1964, 22. kép). Nehéz elképzelni, hogy e formák között nagyobb korkülönbség lehetne (v.ö. Pannonia regia, 62: 19. jegyzet).

T.S.

Kaposvár, Rippl Rónai Múzeum, 94.2.

Pannonia regia, 55-56, 58, 70, 72: I-11. (korábbi irodalommal)