Katalógustételek
V.4
Madonna-dombormű három töredéke
Pécsvárad, 1100 körül
márvány; a: 87 x 51 x 17 cm; b: 22 15 x 11 cm; c: 18 x
18,5 x 13 cm
a: Pécsvárad, vár (1964), hátoldalán felfestve: Pécsvárad
1 69; b: Pécsvárad, vár (Kiss Attila, 1968), hátoldalán
felfestve: 32; c: Pécsvárad, vár (Kiss Attila, 1968), hátoldalán
felfestve: 1968 III/a.
Hasonló körülmények között előkerült, azonos domborművű
márványlemezhez tartozó, három különálló töredék. A bal
felső sarokrészt tartalmazó legnagyobb darab (a) hátoldalának
durván megmunkált felülete arra utal, hogy a lemez nem szabadon
állt, hanem falsíkhoz simult. Bal szélének lépcsőzetes kiképzése
a beépítés módjának precíz, kőillesztéses technikájára utal:
kőburkolat, vagy keretmű vette körül. Teteje letöredezett,
jobb oldala törött. A bal alsó sarok közeléből származó,
oszloplábazatot tartalmazó kis töredék (c) alján a kőlemez
eredeti alsó síkjának érdes megmunkálású részlete maradt
meg. A figuratöredéket őrző, harmadik darab (b) a dombormű
középrészéből való. Az eredetileg szabadon álló, faragott
felületeket gondosan simára csiszolták. Festésre utaló sötét
színű (fekete?) festéknyomok a kompozíciót fent lezáró,
indadíszes fríz hátterében jelentkeznek. Az alsó felület
(c) és az oldalsó illesztési profil (a) érdes megmunkálást
kapott, az utóbbin sötétvörös elszíneződés is megfigyelhető.
Architektonikus keretének kompozíciója az a és a c töredék
alapján rekonstruálható. A négyszögű reliefmezőt oldalról
lépcsőzetes illesztés felső síkjához igazodó, sima, függőleges
léc zárja. Ennél mintegy 1,5 cm-rel magasabbra emelkedik
a kőlap felső frízét bekeretező lemeztag. A vízszintes párkányként
érvényesülő frízt, az egész dombormű legplasztikusabb elemét
folyamatos hulláminda díszíti a kanyarulatok előtt szétnyíló
levélkötegekkel és szőlőfürtökkel, a levelek között két,
szőlőt csipegető madár alakjával. A függőleges szegély és
a fríz által határolt alapsíkon oszlopról indított félkörívű
árkád részlete jelenik meg. Az oszloplábazatot magas tórusz
jellemzi (c), a törzs sima és kissé sudarasodik, a fejezetkompozíció
korinthoszi jellegű. Az oszlopos árkád kialakítása és vízszintes
párkánnyal való összekapcsolása antik domborművekből levont
kompozíciós tanulságokat sejtet. Az árkádon belül nagyobb,
figurális dombormű maradványai ismerhetők fel: korong alakú
dicsfény, alatta testszegélyhez tartózó csekély kiemelkedés.
A nimbuszos figura plaszticitását a kontúrját követő, az
alapsíkot visszamélyítő, szabálytalan alakú vájat növelte.
Az ábrázolás témáját a középtöredék (b) reliefrészlete
alapján lehet meghatározni. Behajlított baljában írástekercset
tartó, tunikát viselő gyerekalak törzsének részlete látszik
rajta, valamit egy nagyobb alakhoz tartozó, igen szépen
megformált bal kézfej öt ujja, amely a gyermeket oldalról
fogja át. Ennek alapján azonosítható a nagyobbik darabon
is a gyermek Jézust karján tartó Mára fejének peremtöredéke,
a fejet övező nimbusz korongjának részlete, valamint a váll
és a felkar nyoma. A fennmaradt dombormű-részletek alapján
az nem dönthető el, hogy az ábrázolt figura álló, vagy trónuson
ülő helyzetben volt-e, így a kőlap magassági mérete sem
rekonstruálható.
A Pécsváradon előkerült, Hodegetria típusú Istenszülő-ábrázolás
ikonográfiai mintaképei a bizánci templon-építmények
reliefikonjai és az azok hatására készült nyugati, elsősorban
velencei alkotások között keresendők. Lehetett kiegészítő
tartozéka akár annak a pillérekből és kőlemezekből összeállított
rekesztő szerkezetnek is, amelynek pillértöredékeit a várbeli
leletek között ismerjük ( V.5). Ikonográfiai típusa
mellett stílusa és anyaga alapján általában bizánci területről,
vagy Észak-Itáliából érkezett import alkotásként értékelték,
de ornamentális részleteinek újabban felmerült lokális stíluskapcsolatai,
valamint nem túl távol, egykorú figurális reliefek előfordulása
(v.ö. Tóth S. in: Pannonia regia, I-27; Dombó) miatt a
helyi produkcióból sem zárható ki.
T.I.
Pécs, Janus Pannonius Múzeum; Pécsváradi Kőtár, K.93.27.4.1-3.
Gergelyffy 1966 , 6. kép; Levárdy
1968, 171-172; Árpád-kori kőfaragványok, 118-119;
Pannonia regia, I.28a; Hungaria regia,
83. sz.
