Katalógustételek

V.11
Oszlopfőtöredék

Dombó, 1100 körül

mészkő; 24,5 x 27,5 x 12,5 cm, szélesség lent 19,5 cm, eredeti felső szélesség kb. 29 cm

Rakovac-Gradina, "a gótikus templom apszisának déli falától délre" 1964-ben lelték (N. Stanojev, Nagy S.).

Egylevélsoros, volutás díszű oszlopfő csaplyuknál lehasadt darabja. A csaplyuk maradéka a jobb szél közelében látszik. Teteje sík, háta, alja, és fent középen és jobbfelé az eleje is törött. A díszítés nyolc levélből és a közeik fölött megjelenő páronként középfelé és sarokra nyúló, volutás szárakból állt. A levelekből - leszámítva a hiányzó alsó részt - három teljes példány és kétoldalt egy-egy szelet maradt meg. A volutás szárak közül a bal sarokra nyúló pár egészében, a közép felé nyúló balra nagyobbrészt, elöl balra és jobboldalt indításában látszik. A levelek és a szárak közén, valamint ezek fölött a felület üres, a sarok alatt él húzódik rajta. A szárak egyvájatúak, volutáik kicsik és végig csavarodók. A leveleket hurkás gerinctag felezi, amelyből fent, egyszerű gyűrűvel elválasztva, hármas lezárás sarjadzik. A gerinctaghoz kétfelől a megmaradt részen három-három elem járul. Ezek egymáshoz, illetve a gyűrűzéshez furatos hajlattal kapcsolódnak, és többnyire két, kétoldalt lent egy egyvájatú, tüskeszerűen felnyúló tagjukkal egymást, illetve a hármas lezárást érintik. A felső elempár nagyobbik tagja széles, sarlós ívben hajlik középre. A levélhát ennek és a hármas lezárásnak megfelelően előrenyúló domború bordázatokra tagolódik.

Dombón a volutás megoldásnak nem ismeretes hasonmása, de a levéltípus igen gyakori. Előfordul oszlopfők töredékein ( Nagy S. 1987, 41. 50. sz.), amelyeknek egyike márvány ( Stanojev 2000, 15. sz.), nyolcszögű pillérek fejezetein ( Nagy S. 1987, 42. 51. sz.), durva származékos formában is (Nagy S. 1987, 93/a, c. sz.), párkánydarabokon (Nagy S. 1987, 53-54. sz.), kőlaptöredéken (Nagy S. 1987, 35. sz.). A gerinctag néha ellapul, a hármas végződés olykor megmarad, máskor záró ujjá egyszerűsödik, az elemek gyakran egytagúak, de a durvább változaton, ahol kapcsoló hajlatok nincsenek, háromujjú, félpalmettaszerű formává bővülnek - ahogy a motívum a különböző kőfaragók kezén az éppen adott helyzetnek megfelelően alakult. A hajlatosan kapcsolt részekre bontott, gerinctagos formát, amint az egyik féloszlopfő példája bizonyítja (Dombó 10-11. kép), az antik szőlőlevél másolására is használták - másik példány maradvány mellvédlap töredékén jelenik meg (Nagy S. 1987, 36. sz.) -; a fejezeteken nyilván az ókori akanthusz felidézőjének szánták.

Az antik levelek efféle átformálása a korai időszakban a hazai gyakorlatot végig jellemezte. Gerinctagos szőlőlevél ritkán fordul elő: külön Pécsváradon (Pannonia regia, 89-90: I-29.), sajátosan széthúzott, gerinctag nélküli akanthusz-származékokkal együtt, amelyeknek középső része akaszkodva felnyúlik, bodrogmonostorszegi kétsoros palmettás frízen (Tóth S. 2000b, 12, 14. kép). Alig dönthető el, hogy melyik levélséma hagyott nyomot a palmettásított tihanyi formán (V.1). A kehelyidomú fejezeteken alkalmazott gerinctagos akanthusz-származékok jónéhány példája közül, amelyek némelyikén a hajlatos kapcsolás elmarad (v.ö. Zselicszentjakab), a dombóiakhoz a leghasonlóbbakat egy nagy esztergomi darab (Marosi 1984, 28-29. kép) és több kis sárvármonostori töredék (v.ö. V .6) látszik nyújtani - nem beszélve a közeli bánmonostoron előkerült törpepillérről (Tóth S.: 11-12. század, 22-23. kép; Marosi - Wehli 1997, 46. kép). Kihajló levélvégek az előbbin nem maradtak, az utóbbiakon nem is voltak. Más esetekben viszont, amint ezt néhány épebb darab, illetve levált részlet mutatja (pl. Tóth S.: 11-12. század, 9-10, 25. kép, Pannonia regia, 77-79: I-19-21.), a hátakat az elülső oldallal egyenértékűen vagy akár gazdagabban részletezték. A dombói megoldás antikosabb 12. századi akanthuszokra emlékeztet (pl. Pannonia regia, 104-105: I-46.).

A kompozíció jellemzői szűkítik az összefüggést. A gerinctagos levelű hazai fejezetek bő többsége - benne az esztergomi féloszlopfővel - kétlevélsoros. Ilyen fejezeteken fordulnak elő gazdagon részletezett levélhátak. E többséget sokféle indokkal lehet Dombó elé helyezni. A kisebbséghez egysoros, nyolcleveles oszlopfők töredékei térségükben csak Dombón járulnak. Ezeken külön volutás zóna nem látszik vagy nem is volt. Hiányzik ez a zóna a nyolcszögű törpepillérek nyolcleveles fejezetein is, amilyenekkel Bánmonostoron kívül Sárvármonostoron lehet számolni. Ezek kétségtelenül közel egyidősek Dombóval (v.ö. Sárvármonostor) - ahol az efféle fejezetek négylevelesek.

T.S.

Novi Sad, Muzej Vojvidine, AS 1953.

Nagy S. 1985, 22, 36. XVIII. tábla: 49. sz.; Nagy S. 1987, 24, 37. XVIII. tábla: 49. sz. (korábbi irodalommal); Pannonia regia, 61-62: 8, 14, 17, 20. jegyzet; Tóth S. 1995, 231: 19. jegyzet; Stanojev 2000, 388, 391: 9. kép, 397, 403, 412: 14. sz.