Katalógustételek

V.13
Fonatdíszes kőlap töredéke

Dombó, 1100 körül

márvány; 35,5 x 78,5 x 12 cm, sz.: a hurokközép és a keretszél között 44,5 cm, szegélysáv sz.: 6 cm

Rakovac-Gradina, "a monostor 15. századi végműveinek tornyába beépítve" került elő (N. Stanojev).

Alsó lemezrész, elején különféle motívumokkal kitöltött keretes körfonat maradékával. Háta, alja durván nagyolt, teteje és bal oldala törött, jobb széle részben ép. Itt a keretszalagot sima sáv kíséri, mellette kissé visszaugratott rögzítő nyúlvány maradéka. Lent és alul zöldes erezet, elől a keretszalag helyén roncsolt felülettel. A jobb keretsáv lent sima, csak feljebb szalagként kidolgozott. Hurkolás csak lent maradt meg. Jobbra fent a kör és a keret köze tágabb, mint lent. A szalag háromosztatú, középső tagja hurkás, de nem szélesebb az élesedő oldalsónál.

A kitöltést a körben egymással marakodó állatsereglet, a sarokmezőben a szögletbe helyezett edényhez járuló pávapár, a hiányosabb bal mellékmezőben több növényi forma alkotta. A marakodók központi alakjából csak lelógó farka látszik, amelybe balról visszaforduló madár, jobbról felülnézetben ábrázolt négylábú csíp bele. Ennek jobb mellső lábába bal hátsó mancsával nagyobb, oldalnézetben, de függőleges helyzetben ábrázolt, nagyobbrészt hiányzó állat kapaszkodik. Jobb hátsó lábát törött felület keresztezi, hátánál bordázott, a madár begye előtt pedig hurkás forma látszik: talán további alakok részletei. A csonka állat farka a szalag alatt átbújva a jobb oldali páva hátánál végződik. Ez jobban elemelkedik a kerettől, mint szűkebb helyre szorult társa. A pávanyakakon és a farkon az edény fogantyújának tűnő forma fonódik át. A bal mezőben szárvég és ebből jobbra a hurkolásig nyúló növény látszik, egy balfelé növő szár a középső szalagbordából válik ki.

A részletezés változatos. A növény tokszerű szárat, három széthúzott helyzetű ujjpárt, az elsőből lefelé tartó ágcsonkot és csúcshajtást mutat. A két első ujjpár le-, a harmadik felfelé széthajló. Az első pár egyvájatú, a többi rész hurkás, a csúcshajtás hárslevélszerűvé bővül. Az edény teste alacsony, balra durván megvésett, nyaka hurkatagos, akárcsak a hozzá illeszkedő fogantyúféle, pereme kúposan táguló, tetején kereszteződő vonalú rovátkolás látszik, ami itt talán folyadékot jelez. A pávák lépő mozdulatúak, koronájuk háromtagú. A fej és a láb mindhárom madáron sima, a szem kis karika, a csőr vésettel osztott, a karmok rovátkásan elkülönülők. A pihéket - a pávákon csak a lábak előtt - rombuszosan kereszteződő vonalháló, a hosszú tollakat tűlevelesen rendben rovátkolt bordázatok jelzik. A szárny- és farktollak megkülönböztethetők, de a szárnytő bizonytalan körvonalú. A csonka állat lépő tartású. Vékony, sima, hurkás farka hármas bojtfélében végződik. Teste sima, nagy mancsát két rovátka osztja, negyedik ujja, ahogy fog, elkülönül. A többi láb a madáréhoz hasonló, a farkakat kétfelé irányuló ferde rovátkolás borítja. A felülnézetű, gyíkszerű állat feje hosszúkás, hegyes, nagy szemei oldalra guvadnak, gerince kiemelkedik, bordái ferde vésetek közül elődomborodnak.

Dombón még egy anyagában, nagyságában, szegélyében hasonló keretes fonatkör-részlet van, de ezen, mintegy ellentétként, csak a körből kinyúló szőlődísz látszik csipegető madár nyomával, és a részletek is mind mások, ideértve a szalagot (Stanojev 2000, 20. sz.). Egy kisebb fonatkör-részleten ( Stanojev 2000, 47. sz.), ahol csak a kitöltő állat hátsó lába és farka látszik, ez és a szalag is a pávás kőlapon látható formákra emlékeztet. A harmadik, bizonyára fonatból való alakos szalagkör, amelyet madár alakú szirén tölt ki (Nagy S. 1987, 69. sz.), durvább stílusú. A többi hasonlóság csak részleteket érinti. A szalagból eredő szár, akárcsak a tokszerű tő, két körhálós díszű, hasonló szalagú, palmettás darabon jelenik meg (v.ö. V.2). A hosszú tollak rovátkolási módja mindhárom tagjában hurkás szalagú négyszögfonat kitöltő szárnyasán (Nagy S. 1987, 28. sz.) és az egyik kis árkádos töredék (V .15b, V.14) részletén tűnik fel. A ferde, kereszteződő rovátkák ennek párján és a nagy árkádos kőlaptöredéken is előjönnek ( V.15a). Az állatoknak azonban nincs megfelelőjük, és még feltűnőbb, hogy a növényi forma is magában áll.

A további kapcsolatok főleg ugyanezen részletekből vezethetők le. A szalagból kihajtó szár szekszárdi eredetű (ld. V.2). A tollak tűleveles rendű rovátkolásra elveszett esztergomi alakos fejezetre és - távolabbról - 12. századi székesfehérvári faragványokra emlékezetet (v.ö. Pannonia regia, 100-103: I-44-45; Tóth S. 1995, 229-230). A kereszteződő rovátkolás a székesfehérvári szarkofággal kezdődni látszó bővebb sorozatban mutatható ki (v.ö. Tóth S. 2000b, 441). E kapcsolatok biztosan jó néhány évtizednyi időközt fognak át, amelynek kezdete és vége két különböző korszakot jelent. A dombói stílus viszonya különösen a későbbi szakasz képviselőihez nem elég világos. A homályt az alakos kitöltésű körfonat hazai példái se nagyon segítenek oszlatni. Ilyenek keretesen teljes biztonsággal csak Zalavárott ismerhetők fel ( Tóth S. 1990, 164-165: 22-23. sz., B-C, G-H) - különös lenne, ha ezek nem a szóban forgó időszakhoz tartoznának. De felőlük Dombón legfeljebb az egyszerűbb alakos szalagkörök lennének levezethetők, és ezekhez is közelebb áll szalagtípusával a somogytúri kő kerettelen alakzata ( Pannonia regia, 91: I-32.), amelyhez széthúzott ujjpárokból álló növényi formák is társulnak - másként részletezve, mint a nagy dombói kőlapon.

T .S.

Novi Sad, Muzej Vojvodine, AS 2832.

Stanojev 2000, 387-388, 391: 9. kép, 403, 413: 17. sz.