Katalógustételek

V.23
Kockaoszlopfő állatalakos és növényi díszítéssel

Csoltmonostor , 12. század

márvány ; 7,5 x 12 x 13 cm

Csoltmonostor , "a kolostor területén a H helyiség padozata alatt, a bazilika délnyugati sarka irányában" (Juhász I. 1972)

Kisméretű fejezet részlete három díszített és egy falsíkhoz illeszkedő, díszítetlen oldallal. Alja törött, csapfurat maradványával. A fejlemez hiányzik. Teteje érdes illesztési felület, középütt kerek csapfurattal, két szemben lévő szélén kb. 2 cm széles simított sávval. A félgömb idomú kockafejezetet félkörös pajzsok alakítják, a gömbszelvényes részek díszítetlenek. A sima szalaggal szegélyezett pajzsokban érdes megmunkálású hátsík előtt lapos síkdíszítmények jelennek meg: balra néző kutyaszerű, fekvő állat, a következőben vele szembenéző, futó állat, a harmadikban szalaggal összefogott, hármas levélköteg.

Éles ellentét képződik az állatlakos és növényi díszítmény kivágatként megjelenő, fényes síkja, valamint a hátsík érdes felszíne között, amely feltételezés szerint kitöltő massza számára előkészített tapadófelület lehetett. Így a dekoráció hatása nem a sima és az érdes síkok fény-árnyék ellentétén, hanem a sárgásfehér márvány és a bizonyára sötét háttérkitöltés színkontrasztján alapult. E többnyire márványanyag alkalmazásához kötődő, antik eredetű kőfaragó technika alkalmazásának 12. századi nyomait Pécsett, Esztergomban és a pilisi apátság templomának maradványain is ki lehet mutatni. A csotmonostori templom nagyvonalúan egyszerűsített, elegáns márványdekorációjának datálása a 12. század első harmadától - az eddigi szakirodalomnak a díszített pajzsú kockaoszlopfők gyulafehérvári, harinai és esztergomi eseteit figyelembe vevő javaslatától - kiindulva akár a század utolsó harmadáig is felmehet. A datálás dilemmáját csak növeli, hogy a szerkezet, amelyhez a kockafejezet azonos méretű és anyagú társával (ld. Tóth S.: 11-12. század, 26. kép) együtt tartozott, lehet additív, kisépítészeti egység (rekesztőfal?) tartozéka is, így nem feltétlenül készült együtt a romterületen feltárt három templomépület valamelyikével.

T.I.

Békéscsaba, Békés Megyei Múzeum, Vésztő, Lapidárium, 77.12.3.

Juhász I. 1973a , 121, 123; Juhász I. 1973b, 78-80; Juhász I. - Kristó, 1973, 104. 18. kép; Juhász I. 1974, 217-218. 7. kép; Árpád-kori kőfaragványok, 41. sz.; Marosi 1984, 32. Abb. 42; Tóth M. 1994, 7; Juhász I. 2000, 295-296.