Katalógustételek

V.27
Ívzáradék

Rudina , 12. század (?)

mészkő , 41 x 34 x 38 cm; sz. lent: 25,5 cm; ív átm.: 220-240 cm

"A rudinai apátság utolsó maradványai" aláírású fényképen durván rakott kőfalfélébe beillesztve látszik ( Kempf 1910).

Elől és hátul függőleges, alul és felül enyhén - és párhuzamosan - ívelt, kétoldalt nagyjából sugárirányú felülettel kialakított tömb. Minden oldalát gondosan megfaragták, hátsó része hiányos, elől a jobb széle töredezet. A trapezoid idomú elülső felületen enyhén mélyített, sík alapú patkóívesnek látszó mezőben, amelynek jobb széle már a szomszédos kövön lehetett, laposan kiemelkedő, finoman tagolt keresztet faragtak ki. Talpa nódusz-szerű, kétoldalt egy-egy kisebb, íves toldalékkal, így egészében hármashalomra emlékeztet. A bal toldalék érintkezik a mező szélével, a jobb mellett még az alap látszik. A kereszt szárai háromkaréjos végűek, szögleteikből kis, íves formák biggyednek ki. A függőleges gerenda kissé hosszabb a vízszintesnél, amely valamivel a felezője fölött illeszkedik hozzá. Az alsó szár bal karéja mellé utólag mintegy ezen kapaszkodó, függélyes helyzetű madáralakot karcoltak.

 A részletezés barázdás, a jobb szárvégen és az alsó szár nagy részén sérülések miatt kevéssé kivehető. A nóduszféle talpat vízszintes vonal osztja, amelyhez felfelé sima, lefelé, balra jól láthatóan, ferde barázdákkal tagolt felület csatlakozik. A toldalékokon nemigen maradt ép felület. A keresztszárakat kissé szélesebb peremek között hármas bordázás tagolja. A peremek a szögleteknél átfordulni látszanak, a bordázás a függőleges gerendán egybefüggő. A bal szárvégen jól kivehető, hogy a perem- és bordatagok ívesen körbefordulnak, és a három karéj e végződéshez illeszkedik. A függőleges gerendán hasonló végződés sejthető, de talán végigfutó egyenesekkel. A kissé patkóíves, egymástól - talán a jobb szárvég kivételével - különváló karéjok tagolása hasonló, de ezeket csak három koncentrikus vájat osztja. Egy-egy íves vájattal, amint a fölsőkön még látható, a szárszögletekből kibiggyedő formákat is tagolták.

 Az ívzáradékba helyezett kereszt motívuma a koraközépkori tradícióból ered: S. Juan de Banos 661-ben felszerelt templomán pl. az előcsarnokon és a szentélyen is feltűnik ( Művészet története 1988, 174-175). A kvádertechnikához bizonyára kötött alkalmazásnak a mi tájainkon egyelőre egyetlen ismert példája a rudinai. A kereszt alakja talán fém példányokra vezethető vissza. 11-12. századi hazai leleteken mindenesetre feltűnik a szárszögleteket kitöltő négy kis, íves forma, a nódusz-szerű talp és az íves szárvég is ( ld. pl. Valter 1972, XIX, XXI, XXIII. tábla), - de az utóbbi karéjos bővítése ezekhez képest nyilván újabb fejlemény.

T.S.

Požega , Gradski Muzej, 3016

Szabo 1907 , 209; Kempf 1910, 116 (kép); Horvat 1962, 13, 16. 13. kép, 18-21, 23, 25; Požega 1227-1977, 486, 489 (kép); Horvat 1979, 90. III. tábla 1; Geber 1979, 111-112. 1. sz. képpel; Rudina 1997, címlap (kép), 20, 26, 28, 103. 18. kép.