Katalógustételek

V.28
Domborműves kváder

Rudina , 12. század

mészkő , 26 x 16 x 40 cm, sz. lent: 15 cm

Kujniki kőhalmazban lelték 1959-ben ( Horvat 1962)

Minden oldalán gondosan megmunkált hasáb - a bal oldal valamivel durvább faragású -, amelynek elejéből álló, dicsfényes alak emelkedik ki. Ezt bal felől az alapjától bevésés is elhatárolja. Jobboldalt középtájt függőleges, karcolt vonal. Az alak feje hatalmas, nyaka vézna, ruhás teste széles, rövid, vállban kétfelé emelkedő, karja lecsüngő, állása kissé terpesztett, lába röviden látszó szára vékony, feje kiforduló. A kiemelkedés elég jelentékeny, de a kidolgozás, a fejtől eltekintve, mégis inkább lapos.

 A fej korongszerű, jobbra négy, balra csak egy furattal élénkített elejű dicsfényből domborodik elő, fent majdnem a kő szélétől. Körvonala íves, homloka széles, álla keskeny. Haja sapkaszerűen kiálló, bal oldalán sérült felület, amelyen néhány sekély barázda középső választékú viseletre utal. A keskeny, roncsolt orr e hajtömeg alatt jelenik meg, kettéosztva a homlokot. Fül nincs, az erőteljes kiugrású szemöldökív és a hatalmas, dülledt, furatos, körülvájt, de az arcból kiugróan kiváló szem a szélekig terjed. Az arc simán domborodik. A száj keskeny rés, finomabb körülvevő vájattal, amely vastag ajkúnak jellemzi.

 A testen a vállnál széles sáv emelkedik ki széthúzott V alakban, amely sima, lefelé keskenyedő oldalsó felületekkel függ össze. A sávot durva vájat osztja, amelybe szimmetrikusan öt furat mélyed. További furat illeszkedik a V alak csúcsához. Elképzelhető, hogy ezekkel a formákkal a faragó szárnyakat kívánt érzékeltetni. A karok mindenesetre a sáv végeihez illeszkednek, elkülönülve az oldalsó felületektől. A jobb kar sima, a balt csavart tagra emlékeztető ferde vájatok borítják. A jobb kéz ujjai szétterpednek, közeik mélyen vésettek. A jobb kézen az ujjak zártabbak, a közök finomabban, talán fúróval megmunkáltak. A jobb kéz hosszabb is: majdnem a lábfejig ér, míg a bal csak a ruha szegélyig. A ruha hengeresen domborodó felületű. Függőleges ékvájatok tagolják, amelyeket keskeny felületsávok határolnak el egymástól. A három középső vájat alulra is átfordul.

 Mivel a kő lefelé kissé keskenyedik, nem lehetetlen, hogy ívzáradékba készült (mint V .27), mindenesetre bizonyosan kitüntetett helyzetű volt. Az ábrázolás, megfontolandó feltételezése szerint, Szt. Mihály arkangyalra, a templom patrónusára utalhat. Stílusban, főleg az orr, szem és száj megoldásában, a fej szorosan kapcsolódik más rudinaiakhoz. A legközelebb talán egy ívsorkonzol levélfejszerű ábrázolása alá hozzá (Horvát 1962, 17. kép), és vannak hasonló vonások az oszlopfőn (V.29) is. Máshonnan a faragványra jellemző formálásmód egyelőre nem ismeretes.

T.S.

Požega , Gradski Muzej, 3018.

Horvat 1962 , 14-15. 10. kép, 19, 21-24. 23. kép; Požega 1227-1977, számozatlan színes tábla, 147, 151. (87. kép), 487-488. (kép); Horvat 1979, 91. III. tábla 4 .; Geber 1979, 117-118 (képpel) I. tábla 8. (rajz); Rudina 1997, 29. 14. kép.